Főkép

Fülszöveg:

Széplaki Tibor ünnepelt színészt holtan találják a lakásán. A fiatal és rátermett Salgó Anita nyomozó kapja meg az ügyet, aki biztos megérzéseiről híres, de ezúttal nagy bajba keveredik. Egy szélsőséges nézeteket hirdető erőszakszervezet halálosan megfenyegeti, ráadásul a hazai média is ráharap a sztorira. A híres, meleg színész titokzatos halála felkavarja a közvéleményt, miközben a politikai elit tagjai, köztük jónevű pszichológusok és féltékeny színésztársak keverednek gyanúba. De kinek állt érdekében elhallgattatni a színészt, és milyen sötét árnyak kísértették Széplakit? Egyáltalán: gyilkosság volt, vagy öngyilkosság? A Hamlet halott bűnügyi története magával ragadó, húsba vágó, és nem utolsó sorban humoros, vérbeli, mai ,,pesti krimi”.
Pataki Éva a nagysikerű Ami elveszett és Nőből is megárt a nagymama című könyvek szerzője a színházi munkáiról ismert Vajda Anikó társszerzővel ezúttal a krimi birodalmába kalandozik. A Hamlet halott nem csak egy felkavaró, fordulatos és izgalmas nyomozás története, de ízig-vérig mai magyar sztori; a kedvenc tévés sorozatainkat idéző, letehetetlen regény alakjaiban ugyanis napjaink média szereplői, híres színészek, neves politikusok és sztárpszichológusok bukkannak fel. A gyilkos elmék legmélyére látó, érzékeny és vagány, szexi, mégis magányos Salgó Anita nyomozónővel pedig hamarosan újra találkozhatunk a szerzőpáros krimisorozatának következő részében.

 

Részlet a regényből:

Anita reggel simán átaludta az ébresztőóra percekig tartó, kellemetlen berregését. Ilyen még nem fordult elő. Félórás ké­séssel állapította ezt meg, amikor saját, belső vekkere mégis felébresztette. Úristen! Rengeteg dolgom van! És utálok kap­kodni! - fojtottan szentségelt, miközben próbált magához térni a már rég nem tapasztalt, szinte kómaszerűen mély alvásból. Megint ott keringett valami zavaros álomkép a fejében. Most nem havas táj, hanem kietlen, kopár pusztaság rémlett fel, furamód néhány szék állt elszórva az Alföldre hasonlító sivár tájban. Anita sosem szerette az egysíkú, szerinte unalmas és kilátástalan Alföldet, inkább a hegyvidéket és a tengert. Mit kerestek a pusztai tájban azok a székek? Hirtelen megértette az egészet. Az üres színház képe alakulhatott át álmában szim­bolikus tájképpé. Sosem érdeklődött különösebben a közélet iránt, őt csak a munkája, a nyomozás érdekelte, kideríteni az igazságot, megtalálni az okot, az összefüggéseket, a tettest.

Már régen rájött, hogy pályaválasztása valahogy az apjával függött össze, az ő rejtélyes eltűnésével. Anita hősnek tartot­ta az apját, de mivel a hegymászók holttestét sosem találták meg, soha nem derült ki, mi is történt velük valójában. Ezért választotta ezt a szakmát: logikus magyarázatot találni a meg- magyarázhatatlanra. Az elmúlt évben, anyja halála óta, eltá­volodott a külvilágtól, csak a saját szüleivel, a gyerekkori lakás felszámolásával és az így feltámadó emlékeivel volt elfoglalva. Hirtelen zuhant rá az országban történt rengeteg változás, a lehangolt emberek, az elkeseredettség, a félelem. A rádióban is épp az újabb árfolyamzuhanásról beszéltek. Anita gyorsan kikapcsolta a rádiót, és miközben a kakaót töltötte ki Brigit­tának, feltette kedvenc közös cd-jüket, Norah Jonest. Már alig várta, hogy beérjen a rendőrségre, végre a saját munkájával foglalkozhasson, és elkezdhesse az érdemi nyomozást.

Az irodájában üzenet várta, hogy menjen fel a főnökhöz. Lantos leszúrta, hogy késett, mert már vár rá egy oknyomozó újságíró, nem tudja lerázni. Nagyot sóhajtott.

- Már csak ez hiányzott! A végén még a politikát is bele­keverik! Láttad a tegnap esti műsort? Zűrösebb lesz az ügy, mint gondoltam.

- Tényleg? - nézett rá Anita kis mosollyal. - A végén még ki­derülhet, hogy nem is öngyilkosság? - ugratta tovább a főnökét.

Lantos mordult egyet, és kinézett az ablakon, a folyó és az ég látványa mindig megnyugtatta.

- Le kell zárnunk az ügyet legkésőbb a temetésig - fordult ellentmondást nem tűrő hangon Anita felé, és ujjával felfelé mutatott.

Anita ezúttal nem vitatkozott, inkább nyelt egyet, majd biztosította főnökét, hogy rábízhatja az újságírót, legrosszabb esetben elviszi az indiai étterembe. Lantos felnevetett. Anita ugyanis vegetáriánus volt, és egyszer némi erőszakoskodással rávette Lantost, jöjjön el vele egy indiai étterembe, hogy be­bizonyítsa neki, milyen finom és változatos lehet hús nélkül is az étel, ami nem csupán vízben főtt, ízetlen zöldségekből áll, ahogyan sokan képzelik. Lantos, aki megrögzötten csak háromféle ételt volt hajlandó megenni: pörköltet, lecsót és ha­lászlét - amikről ráadásul magas koleszterinszintje miatt le volt tiltva -, némileg vonakodva ment el Anitával. Balsejtelmei beigazolódtak, olyan rosszul lett az indiai ízektől, hogy még ott, az étteremben ki kellett szaladnia a vécébe, hogy könnyít­sen magán. Azután halálra vált arccal közölte, hogy ez nem magyar embernek való, és meg ne próbálja Anita még egyszer őt eltenni láb alól, mert kirúgja!

- Látod - mondta neki akkor Anita - azért tart itt ez az ország, mert olyan beszűkült a gondolkodásmódja, mint a te gyomrod!

Most, ahogy együtt idézték fel Lantossal a régi emléket, Anita is jókedvre derült.

- Örülök, hogy felvidítottalak - mondta, és az újságíró ke­resésére indult.

- Annyira azért nem - szólt utána Lantos. - Széplakival vannak tele a lapok. Este valamit mondanunk kell nekik.

 

A Kiadó engedélyével.