Főkép

Néha az ember rádöbben, hogy milyen kevés újkori magyar meseírót ismer. Ha kérdik, azonnal beugrik Csukás István vagy Lázár Ervin munkásságának egy része, de Zsombok Zoltán neve, bevallom töredelmesen, nem csengett ismerősen.

 

Pedig a világnak minden oka meglett volna rá, hogy ne feledkezzen meg róla. A fülszöveg szerint művei megjelentek gyereklapokban és meseantológiákban, illetve a halála előtt alig három évvel egy önálló kötetben is (Éneklő kakas, 1978). Sőt, a rádióban is hallhatóak voltak. Sőt-sőt, Zsombok Zoltán elismert matematikus, a Műszaki Egyetem tanára, a kreatív programozás egyik megalapozója és egy lyukkártya-rendszer kifejlesztője is volt egyben.

 

Ha ilyen tömegű információval találkozom, de a fejemben továbbra is csupán űr leledz a névvel kapcsolatban, akkor általában rákeresek a neten. Rögtön találtam is egy szócikket az Informatikai Történeti Fórumon, az Éneklő kakast különféle antikváriumok kínálatában, meg egy hosszabb cikket a Magyar Rádió 1926 és 1932 közötti hőskoráról, amely utóbbiban megemlítik a mesemondó Bergengóc bácsit, zárójelben Zsombok Zoltánt.

 

Sejthető, persze, hogy mi a gond. Zoli bácsi 1903-ban született, ami azt jelenti, hogy a nagyapám nemzedékéhez tartozott, így a mai gyerekek számára dédnagypapa lenne. Közismertsége a II. világháború előttre tehető, és az akkori gyereklapokból nagyon kevés maradt fenn mára. A rádióműsorai szintén archívumok mélyén kuksolnak, és egyetlen önálló kötet, úgy látszik, kevés a maradandó ismertséghez.

 

Sajnos kevés. Éppen ezért jó, hogy megjelent A nagypapa meséi (a kötetet a szerző ma már felnőtt unokája illusztrálta), amely tökéletesen válogatott és átszűrt eszenciáját kínálja a meseirodalom több ezer évének. Ez ugyan nem jelent egyedi karaktereket vagy történeteket, de régies stílusú fabulát, állatmesét és népmesét írni egyáltalán nem kisebb teljesítmény, mint folyton újdonságokat tenni a gyerekek elé. Főleg úgy, hogy először azt hittem, gyűjtött meséket olvasok, de egy teljes kötetben egyetlen ismerős történet sem akadt, ellenben számtalan ismerős karakter és mese-elem köszönt vissza. Ezek a mesék egyszerre ismeretlenek és mégis ismerősek, így keltenek megnyugtatóan otthonos érzést, miközben mégis újdonságokkal gyarapítják a házi mesekönyvtárat.