Harlan Coben: Maradj mellettem

A jó krimi mindenkinek más jelent. Számomra például az az igazán élvezetes és feledhetetlen bűnügyi regény, ahol a gyilkos motivációja annyira nyilvánvaló, hogy még véletlenül sem jutna eszembe indokként arra gondolni, ami miatt ő már ölni is képes, illetve maga az elkövető személye is majd kiveri a szememet, de mégsem gyanakszom rá. Ha mindezekhez pedig még valós emberi érzelmek és igazán élő karakterek is társulnak, akkor végérvényesen megvett magának a történet. Kevés olyan író van, aki ezeket az elvárásaimat teljesíteni tudja, de Harlan Coben közéjük tartozik.

Tizenhét évvel ezelőtt Atlantic Cityben történt egy gyilkosság, amely több ember életét változtatta meg végérvényesen: ilyen például Ray, az egykor tehetséges fotós, aki jelenleg paparazzóként tengeti az életét, illetve Megan, a kertvárosi anyuka, akinek tökéletes élete szintén szorosan kapcsolódik az említett eseményhez. Broome nyomozó tizenhét éve próbál az elkövető nyomára bukkanni és megoldani az ügyet, ami végre a hozzátartozók számára is meghozná a lezárás lehetőségét, de eddig nem következett be érdemi áttörés a nyomozásban. Most, tizenhét év után azonban egy váratlan esemény hatására fellebben a titkokat takaró fátyol, és mindenkinek szembesülnie kell a múltban elkövetett tettek következményeivel.

Nem annyira feszült és érzelmekkel teli ez a könyv, mint a szerző Senkinek egy szót se című írása, mégis képes feszültséget kelteni és érzelmi reakciót kiváltani az olvasóból, csak máshogy. A nyomozást leíró szál erős és összetett, illetve – ahogy az egy mai krimitől elvárható – képi világában helyenként kellőképpen kegyetlen és megrázó, de ami igazán nagyot dob az olvasási élményen, az a szereplők érzelmeinek és lelkiállapotának bemutatása, amelyet az író – nem csak ebben, de a többi művében is – kimagasló tehetséggel művel. A könyv története van annyira szerteágazó, mint maga az emberi lélek, tehát pont eléggé összetett ahhoz, hogy az olvasó belebonyolódjon a cselekménybe, illetve megtalálja azt a karaktert, akinek reakciói legjobban tükrözik a saját érzelmeit. Az én csodálatomat Broome nyomozó vívta ki, aki tizenhét éven keresztül nem adta fel az elkövető előkerítésére vonatkozó szándékát és mindent meg is tett a cél elérése érdekében, ugyanakkor végig emberségesen és profin viselkedett a nyomozás ideje alatt. Nem sűrűn fordul elő, de jelen esetben a szerző azt is képes volt elérni nálam, hogy bár nem értek egyet a gyilkos által végső megoldásként alkalmazott eljárással, mégsem tudom a tetteiért teljes mértékben elítélni, a lelkem mélyén megértem és elfogadom az általa adott indoklást.

A múltbeli történések okai, illetve következményei összekeverednek a regényben az új események által kiváltott történésekkel, kibogozásuk pedig igazi élvezetet jelentett számomra. A régi szereplők fokozatosan bukkannak fel a múlt homályából és teszik hozzá a maguk mozaikdarabkáját a teljes képhez. Olvasás közben szinte együtt éltem a történettel, a nyomozóval együtt gondolkoztam és illesztgettem össze a részleteket, és csak az utolsó pillanatban állt össze bennem, hogy tulajdonképpen mi is adta a történet alapját és ki is az események hátterében megbújó elkövető. A könyvtől azt a könnyen olvasható, pörgős, cselekményes, helyenként kegyetlen, de mégis életszerű, elgondolkodtató, megrázó és érzelmekkel teli élményt kaptam, amire számítottam, még akkor is, ha nem ragadott meg annyira mélyen és nem talált annyira telibe, mint az író egy másik regénye, de nagyon szerettem olvasni és nehezen tettem félre, amikor az időbeosztásom miatt arra kényszerültem.

Örök igazság, de magam is sokszor elfelejtem, hogy a külső megítélés nem mindig van összhangban a jellemmel, és a bárányok között bizony több farkas bújik meg, mint elsőre gondolnánk. A történet olvasása után másként nézek bizonyos foglalkozásokra, és nem felejtem el, hiszen ismételten bebizonyosodott, hogy a bizalom nagyon törékeny dolog. A könyv egyébként igazán kézre álló darab, a fordítás gördülékeny, a szöveg gyakorlatilag mentes a hibáktól. Egyetlen negatívumot tudok felhozni a magyar kiadással kapcsolatban, ez pedig a borító, amelyen az aranyszínű és hatalmas betűkből álló név és könyvcím tényleg felkelti a figyelmet, de elnyomja, és majdnem kivehetetlenné teszi a mögötte található képet. Persze ez csak egy apró szépséghiba, és nem változtat azon, hogy már most várom az író következő könyvének magyar megjelenését.