Főkép

A Harry Potter széria óta megjelenő egyik legsikeresebb ifjúsági sorozatról szeretnék írni néhány sort, habár magamat ismerve erre nagyon kevés az esély: ha egyszer olyan dologról beszélhetek, amit szeretek, akkor igen valószínű, hogy elszabadulnak a karakterek. Persze az is igaz, semmit sem teszek önmagam megfékezésére, hiszen Richard Russell „Rick” Riordan (ilyen alliteráló névvel csakis író lehet az ember) egy olyan varázslatos világot teremtett, ami engem mindig magával ragad, és ezért különösen fájlalom, hogy bár néhány rész már több kiadást is megélt, még mindig nem ismerik annyian, mint megérdemelné. Akkor lássuk, miről is van szó, a sorozat kötetei sorrendben: A villámtolvaj, A szörnyek tengere, A titán átka, Csata a labirintusban és Az utolsó olimposzi. 

 

Percy Jackson egy kissé problémás, tanulási nehézségekkel küzdő, egyébiránt jó lelkű és fejlett igazságérzékkel rendelkező, tizenkét éves fiatalember, akit több iskolából tanácsoltak már el, mint amennyivel egy átlag négygyermekes család találkozik egész életében. Folyton furcsa helyzetekbe keveredik, de senki sem hisz neki. Véletlenek mégsem léteznek, hamarosan kiderül, hogy fiú egy igazi hérosz, azaz félisten, és édesapja nem más, mint a görög Poszeidón, aki nem mellékesen a tengerek istene. Apropó, az istenek köztünk járnak, néha motoron vagy autón, esetleg szekéren, de élnek, ragyognak, és nagyon értenek a problémakavaráshoz, a megoldáshoz azonban már nem annyira. Ami a való világban hátránynak számít, az a félistenek között mindennapos vonás, így az épp csak kamaszodó fiú hamarosan az úgynevezett Félvértáborban találja magát, ahol a héroszoknak oktatják a túlélés fortélyait. Itt tesz szert új barátokra, Annabeth-re, Pallasz Athéné eszes lányára, Groverra, a szatírra, valamint természetesen néhány ellenségre is. Hamar kiderül, az edzés rendkívül fontos, hiszen a félisten husi minden szörny kedvenc elesége, márpedig minél erősebb egy hérosz, annál többen loholnak a nyomában. Percynek nincs más választása, mint hogy kézbe kapja Árapályt, a kardját, és társaival együtt folyamatosan veszélybe sodródva megmentsék, nos mi mást, mint a világot, minden istenével és nyűgjével együtt. 

 

A könyvek során számtalan isten teszi tiszteletét főhősünknél, és ezen találkozások többsége csak még több bajt okoz. A szülői feladataikat elhanyagoló szentségek ugyanis folyton saját magukkal vannak elfoglalva. A saját hatalmukat, erejüket tarják szem előtt, és persze félik gyermekeik erejét is – arról nem beszélve, hogy a három legnagyobb istennek tilos utódot nemzeni. Zeusz, Poszeidón és Hádész gyermekei már korábban is rengeteg problémát okoztak, ezért a második világháború után Zeusz megtiltott mindenféle kihágást. Azonban egyértelmű, hogy a tengerek istene nem tartotta be az egyezséget, és ahogy ilyen esetben lenni szokott, a fia vállát (a problémás családi életén kívül) még egy jóslat is nyomja: tizenhat éves korában vagy elpusztítja, vagy megmenti a világot. Hát lehet ezek után nyugodtan éldegélni? Nem igazán.

 

Percy szinte állandóan nyakig csücsül a bajban, már egyből A villámtolvajban azzal vádolják, hogy meglopta Zeuszt és elcsente híres villámját. Nincs más választása, be kell bizonyítania ártatlanságát, mielőtt kitörne az istenek háborúja, ami elpusztíthat mindent. Csakhogy társaival együtt alig élik túl az első kalandot, már egy újabb ellenség liheg a nyakukba. A titokzatos gonoszról eleinte semmit sem tudnak, csupán annyi biztos, hogy veszélyben vannak, megint. És mivel a béke nem mindenkinek áll érdekében, nehéz jó szövetségeseket találni.

 

Riordan angolt és történelmet tanított, ez idő alatt publikálta az egyetlen felnőttek számára írt, Tres Navarre sorozatának első kötetét, Big Red Tequlla címen, amiért egyből két díjat is besöpörhetett. Az igazi ismertséget mégis a 2005-en megjelenő, A villámtolvaj hozta meg számára. A könyv ötletéért fiának, Haleynek tartozunk köszönettel, aki második osztályban, amikor is a görögök történelméről tanult, arra kérte apját, hogy az esti meséit ebből a témából szője. Egyik történet jött a másik után, megszületett Percy Jackson karaktere, akit Riordan, szintén fia kérésére, papírra vetett.

 

Annyira jól sikerült, hogy megítélték érte többek között a Mark Twain díjat is, amelyet minden évben Missouri állam tanulói (negyediktől-hatodikig) szavazatai alapján adnak át egy szerencsés írónak. Szerintem, ha a célcsoport szereti a nekik készült műveket, az mindenki számára csakis jó lehet. És valóban, a sorozat tökéletes elegye mindannak, ami egy jó ifjúsági irodalomtól elvárható: szórakoztat, tanít és elvarázsol. Észre sem vesszük, és máris megtanuljuk, hogy melyik görög isten az élet mely területéért felelős, feltérképezzük a családfájukat, eljátszunk számtalan gondolattal, veszélyes küldetésekre járunk, mindezt úgy, hogy a történetet az első betűtől az utolsóig átszövi a történelem és irodalom idevágó tananyaga. A szereplők humora megfelel a korosztályának, és ami nagyon fontos, a könyv nyelvezete viszonylag szlengmentes. Mind a fogalmazás, mint a történetépítés logikus, tehát ha valaki ismeri a görög mitológiát, sok ismerős kalanddal találhatja magát szembe. Még én is jól szórakoztam, pedig nem is tartozom a korcsoportba (8-12 éves fiúk).

 

Külön meg kell említeni az igényes, bár gyerekek számára készült fordítást. Senkinek nem lesz problémája a kifejezésekkel, amit szükséges, lévén, hogy a hősünk sincs tisztába saját hátterével, még a szövegben elmagyarázzák. Riordan igazi varázsa abban rejlik, ahogyan leköti a közönségét. Mivel maga is gyakorló apuka, aki az év tanára címet is viselte, pontosan tudja, nem könnyű egy csapat fiú figyelmét felkelteni, tehát a történetei minimális bevezetést, sok akciót, még több izgalmat, rengeteg érdekességet és nem csekély mennyiségű humorbombát tartalmaznak.

 

A szereplőikkel együtt nőtt a közönségének száma is, amit úgy hálált meg, hogy részről részre emelte a tétet. Minden történet önmagában is élvezhető, hiszen az aktuális feladatot pontosan és precízen lezárja, azonban létezik egy átívelő szál a cselekmények között, aminek a magját maga a jóslat adja. Ezt teljességgében az ötödik részben bontakozik ki. Bevallom, hogy ez a kedvenc részem. Nem azért, mert végre kiderül minden, sokkal érdekesebb az, hogy a téma komolysága ellenére nem arra koncentrál, milyen hatalmas feladattal néznek szembe. Nincs eget rengető küldetéstudat, a tét ugyan hatalmas, és folyamatosan ezres fordulaton pörögnek, száguldanak az események, mégis van idő a barátságok és a szeretet megerősítésére. Nem azt hangsúlyozza, miért fognak meghalni, hanem miért érdemes harcolni és győzni. Magáról az életről szól, és mindenről, ami közben fontos lehet.

 

A Percy Jackson és az Olimposziak az egész sorozat során megőrizte az első részben megismert derűjét, így aztán a közönségének nem szükséges felnőni a könyvek között eltelt időben, korhatáros besorolás ugyanis nincs. Bizonyára sokán hallottak már az első részből készül nagysikerű filmről, ami a Villámtolvaj - Percy Jackson és az olimposziak címmel került a mozikba, de talán azt kevesen tudják, hogy idén augusztusban érkezik a Percy Jackson és az Olimposziak - A tengerek szörnyei, ami a második köteten alapul. Elárulok egy titkot, a tizenegy éves unokaöcsémmel együtt mi már tűkön ülve várjunk.