Főkép

Scott Westerfeld ifjúsági alternatív történelmi/steampunk trilógiájának második része a Behemót. A Leviatán című első részben megismert szereplőket most nem a havas Alpokban látjuk viszont, hanem Isztambulban, ahova a bálnából és egyéb lények sokaságából koholt gigászi, élő léghajó, a Leviatán eredetileg is tartott. A fedélzetén ott van Deryn, aki lány létére, álruhában került a légierőhöz, illetve Sándor herceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónjának örököse, Ferenc Ferdinánd főherceg árván maradt fia. És bár minden ellenük szól, barátságuk (vagy ki tudja, mi még) egyre mélyül – akárcsak az I. világháború…

 

Westerfeld remekül felépített alternatív világában a darwinisták (akik közé a lány főszereplő is tartozik) elképesztő génmódosított lények segítségével, míg a barkácsok (tehát a németajkúak) szintén minden képzeletet felülmúló gőzgépekkel oldanak meg olyan feladatokat, amelyekre manapság a nyugati világ leginkább elektromos árammal vagy benzinnel hajtott holmikat használ. Ettől még lehetne unalmas is a sorozat, de Westerfeld izgalmas és körmönfontan felépített történetet és remek szereplőket is kreált hozzá.

 

Utóbbiakból Isztambulban jó pár új is akad, szintén emlékezetes emberek (meg egyéb lények), ráadásul a török világ adta háttér annyira színes, érdekes és gazdag, hogy az első résznél is jóval erőteljesebb, meghatározóbb a hangulata, az atmoszférája. Melynek megteremtéséhez Keith Thompson egyszerre régivágású és mozgalmas fekete-fehér illusztrációi is hozzájárulnak (az író maga pedig a borítót festő Vass Richárdot méltatta a minap a honlapján). Eleve izgalmas a nyugati és keleti kultúrák találkozása, és Westerfeld mestere annak, hogy mindenből annyit adjon, amennyi kell és amennyi jólesik. Illetve talán egy kicsit kevesebbet, hogy az olvasó alig várja a folytatást.

 

Mert miközben a darwinisták és a barkácsok is mindent bevetnek, hogy a maguk oldalára állítsák a stratégiailag rendkívül fontos pozícióban lévő ország fejét, a szultánt, szereplőink sorsa is egyre újabb fordulatokat vesz. Akibe legalább egy csepp romantikus hajlam szorult, az nyilván alig várja, hogy Deryn és Sándor végre összejöjjön, de közben írónk arra is veszi a fáradságot, hogy humorral oldja a feszültséget. És nem mellesleg mindkét főszereplő személyében olyan példát mutat, amit még ennyi évvel később és ebben a máshogy alakult világban is érdemes követni. Gondolok itt olyanokra, mint Sándor nemes kitartása, felelősségteljessége, illetve Deryn bátorsága, és képessége, hogy a változásokra gyorsan és jól reagáljon.

 

De ez a sorozat nem tanítani akar elsősorban, hanem szórakoztatni, és pontosan ezt teszi. Már a Leviatánnál is azt éreztem, hogy annyira egyedi és jól kitalált regény, hogy úgy rá lehet kattanni, mint mondjuk a Star Wars-ra vagy a Trónok harcára, s ez a Behemótnálhatványozódik. Ritka élvezetes olvasmány, a régi vágású kalandregények kedvelőinek épp úgy tudom ajánlani, mint a mai, pörgős ifjúsági irodalom rajongóinak.