Főkép

Ismét eltelt egy év (és ismét gyorsabban, mint gondoltuk volna…), nyakunkon az újabb Könyvfesztivál. A kiadók az előző évekhez hasonlóan idén is rengeteg újdonsággal készültek, a szokott műfaji változatossággal. Mi pedig a tavalyi évhez hasonlóan idén is megkérdeztük szerkesztőségünk tagjait, mely könyveket várják leginkább a fesztivál terméséből?
 
Tán nem túlzás azt állítani, hogy a válaszok jól tükrözik a fesztiváli kínálat sokszínűségét: akad itt kortárs szépirodalom, posztmodern irodalmi játék, sikerkönyv és sci-fi éppúgy, mint krimi kínai főhőssel, illusztrált ifjúsági gyöngyszem és egy már-már klasszikusnak tekinthető fantasy-mese újrakiadása. Reményeink szerint hamarosan a nagyon várt könyvek ajánlóival is jelentkezünk, addig is ízelítőül lássuk, mely megjelenések keltették fel leginkább az érdeklődésünket…
 
 
Baranyi Katalin
 
Robert van Gulik: A majom és a tigris
/Sorozat Könyvek Kiadó/
 
Négy kötetet már végigélveztem, így alig várom, hogy végre polcomra tehessem az ötödiket is a holland diplomata, Kína-kutató és detektívregény-szerző van Gulik Di bíró-történetei közül. A könyvsorozat a középkori, hatodik századi Kínában játszódik, főszereplője pedig egy valóban élt, kiváló törvénytudós, aki minden kötetben három egymásba szövődő rejtélyt old meg hamisítatlan kínai díszletek között. Bár csak a bíró személye valódi, a krimirejtélyek kitaláltak, valahányszor Di-történetet olvasok, úgy érzem, egy igazi, klasszikus kínai könyvet találtam, csak épp modernül olvasmányosat és izgalmasat. Ráadásul A majom és a tigris rendhagyó, mert benne két novellát fűzött össze Gulik. A könyvet ketten várjuk: ha ugyanis végre sikerül megszereznem és nagy örömmel végigolvasnom A majom és a tigrist, már azt is tudom, ki fogja azonnal kölcsönkérni.
 
 
Fülöp Anna
 
Scott Westerfeld: Behemót
/Ad Astra Kiadó/
 
Számomra a Leviatán volt az előző év ifjúsági regénye, amely teljesen magával ragadott a furcsa, hatalmas lényeivel és az olajos, csikorgó gépeivel. Az első részben nem volt hiány izgalmakban, és nem utolsó sorban a karaktereket is nagyon megszerettem. Alig várom, hogy kiderüljön, mit tartogat a második rész!
 
 
Galgóczi Móni
 
Mitch Albom: Az Idő Ura
/Animus Kiadó/
 
Mindig is szerettem az olyan könyveket, amik az idővel foglalkoznak, így például nagy kedvencem a Momo és Az Elveszett Idő Szigete. Nos, a fülszöveg alapján Az Idő Ura is valami hasonlót ígér, csak egy kicsit talán komolyabb megközelítésből, ennek pedig nehezen tudok ellenállni, főleg, ha figyelembe veszem, hogy Mitch Albom eddigi könyveiben ügyesen elkerülte a túlzott magasztosság csapdáját, amire témái ismeretében szükség is van, szóval talán most is valami olyan szellemi táplálékkal szolgál, amire éppen szükségem van.
 
 
Galgóczi Tamás
 
Paulo Coelho: Az accrai kézirat
/Athenaeum Kiadó/
 
Az alkimista nagyon tetszett annak idején, és volt még három-négy könyve a szerzőnek, amelyek szintén elbűvöltek. Aztán megjelent magyarul pár kötet, ami viszont nem tudott megérinteni, és egyre kevésbé éreztem úgy, igen, el kell olvasnom az éppen aktuális újdonságát. Most viszont valamiért úgy érzem, ismét egymásra találunk a szerzővel, és képes lesz végbevinni azt a csodát, amivel annak idején elkápráztatott. Legrosszabb esetben végleg kiábrándulok belőle, és vigasztalásként újra előveszem Az alkimistát.
 
 
Hegyi Zoltán
 
Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
/Helikon Kiadó/
 
Legszívesebben már most hazáig rohannék vele, amint Rebecca teszi a Mr. Gwyn lapjain - mert elolvasni való könyv vár rám. A portré, aminek nincs jogosultsága? Még nem tudom. De amióta olvastam Alessandro Baricco legutóbbi könyvét, azóta izgat, hova nyílik tovább út a Mr. Gwyn finom tisztaságából. Nem is mertem remélni, még nagyon mélyen, nagyon titkon sem, hogy a könyv után, amely a „hazavezető” erejű portrék megírásáról szól, az író elénk rakja magát a portrét is - ráadásul ha a címadás játékos következetességének hihetek, az önarcképet, a legszemélyesebb vallomást vehetjük hamarosan a kezünkbe. Legszívesebben már most hazáig rohannék vele, s még ennél is szívesebben „ketté hasadva”. Valakire, aki e könyvet mint az előző regény sajátos, ajándékba kapott folyományát olvassa - ahogy remélhetőleg fogom -, s egy olyan személyre, aki nem olvasta az előző regényt - hogy úgy is érintsen az élmény. Hogy Alessandro Baricco Háromszor hajnalban című, könyvfesztiválra megjelenő könyve után egy ilyen ajánló okán vegye csak kézbe a tájékozatlan én-felem a Mr. Gwyn-t, rakja össze - megilletődve - a mesét. Persze ha így volnék vele, nem is várnám ennyire ezt a könyvet...
 
 
Hollósy Amadea
 
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
/Ciceró Könyvstúdió/
 
Jónéhány érdekes könyv jelenik meg a Könyvfesztivál idejére, de én egy régi kedvencem második kiadását várom a legjobban: Az utolsó egyszarvúét. A regénnyel közös történetem a gyerekkorban látott rajzfilmig nyúlik vissza, amely a mai napig nagy hatással van rám (aki látta, és nem fél a hárpia / a Vörös Bika hangjától, az hazudik), és meglepő módon ugyanez igaz a könyvre is, bár jóval később találkoztam vele. Nem szokványos meséről van szó, szomorkás, melankolikus hangulatú történet, szép nyelvezettel.
 
 
Kovács Tímea
 
Emylia Hall: Nyarak könyve
/Park Könyvkiadó/
 
Nem is annyira a rejtélyes okból megszakadt anya-lánya kapcsolat feltárása miatt várom (bár ez is érdekesnek tűnik…), sokkal inkább a félig angol, félig magyar leányzó meghatározó kamaszkori nyarainak felelevenítésére vagyok kíváncsi. Abba a generációba tartozom, akik még jóleső nosztalgiával gondolnak vissza a rendszerváltás környéki balatoni nyarakra (vajon a mai tizenévesek tudják egyáltalán, miért?) – az eddigi vélemények alapján azt gondolom, ez a könyv pont nekünk való. Ha az édesbús családtörténet is bejön, az már csak hab a tortán…
 
 
Szabó Dominik
 
Hannu Rajaniemi: Fraktálherceg
/Ad Astra Kiadó/
 
Tavaly ilyenkor jelent meg Rajaniemi előző könyve, a Kvantumtolvaj, és igazság szerint annyira nem vártam. Bár érdekesnek nézett ki, valahogy mégsem tudott igazán megnyerni magának. Ám ez az állapot nagyjából a regény második oldaláig tartott ki, onnantól kezdve lenyűgözve bámultam, hogy mit is művel a fiatal finn szerző. Nem is kérdés, hogy nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, bízom abban, hogy képes lesz még jobban meglepni - az már csak hab a tortán, hogy a Könyvfesztiválon személyesen is találkozhatok az íróval.
 
 
Szilvási Krisztián
 
José Rodrigues dos Santos: A végső titok
/Kossuth Kiadó/
 
Aki képes arra, hogy egy eisteini versikéből megfejtse Isten (nem)létezésének döntő bizonyítékát; hogy objektív vallási útmutatása által az iszlám hitét a mi szemünkben rokonszenvessé tegye úgy, hogy Amerikát kezdjük a gonosznak hinni; hogy hiteles dokumentumok összegyűjtésével Kolumbusz Kristóf olasz származását portugál zsidó eredetűvé módosítsa, annak már csak egy (merész) ujjgyakorlat a Biblia szavahihetőségét keresztül-kasul kétségbe vonni. A végső titok ugyanis pofátlan, ámde a végletekig tényszerű módon (értsd: hiteles és elfogadott dokumentumokkal alátámasztva) vázolja fel nekünk azokat a Bibliában előforduló hibákat, szándéktalan tévedéseket és szándékolt csalásokat, amelyek az egész keresztény vallás több ezer éves princípiumait megingathatják. Én teljesen bolondja vagyok dos Santos papíralapú összeesküvés-elméleteinek, amelyek olyannyira hihetőek, hogy álláspontom szerint igaznak is kell tekintenünk őket. S ha már a Biblia sem szent és sérthetetlen, akkor tényleg van remény az igazság(ok)ra…
 
 
Turán Beatrix
 
Stefano Benni - Gyorslábú Achille
/Scolar Kiadó/
 
Nagyon érdekel mindenféle Odüsszeusz-újraírás, szeretem az eszeveszett posztmodernkedést és a szatírákat, és kedvelem az olyan történeteket, amelyekben nem lehet eldönteni, hogy mi a valóság és mi a képzelet. Ez a könyv pont ilyennek tűnik. És még a borítója is szép.
 
 
Uzseka Norbert
 
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
/Ciceró Kiadó/
 
Valente ifjúsági regényét még múlt évben szerkesztettem, de csak most jelenik meg, és nagyon várom, mert jó lesz végre azokkal a furcsa-szép illusztrációkkal teli könyvként kézbe venni. Üdítően egyéni, miközben rengeteg nagy elődtől merít, a nyelvezete gyönyörű, a fiatal olvasókról azt feltételezi, hogy van agyuk meg szívük is, és mer olyan mondanivalót adni a szereplői szájába, amilyet a legtöbb felnőtteknek írt könyvben sem találni meg. S közben izgalmas, jó humorú, szerethető. Ha nem olvastam volna, akkor is ezt várnám a legjobban, de így tudom, hogy megérte várni.