FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
 
Könyv: John Boyne: A gyáva
Kiadó: Gabo Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2013. április 15.
 
Csodálatos érzés lehet egy írónak, ha 46 nyelven olvassák a műveit! Márpedig John Boyne ezt – viszonylag fiatal kora ellenére – máris elmondhatja magáról. A Hennessy Literary Awards Hall of Fame 2012-es nyertese 1971-ben született az írországi Dublinban (ma is ott él), angol irodalmat tanult a Trinity College-ban, majd kreatív írást a University of East Anglia-ban Norwich-ban, ahol aztán Curtis Brown-díjban is részesült. Eleinte főleg novellákat írt, melyek közül összességében mintegy 70 jelent meg nyomtatásban. Első regénye 2000-ben látott napvilágot, eddigi legismertebb műve azonban a 2006-os A csíkos pizsamás fiú, amelyből teljes egészében Magyarországon forgatott filmváltozat is készült. A könyvből világszerte 5 millió példányon felül adtak el, több mint 80 hétig vezette az írországi eladási listákat, a New York Times bestseller listájának csúcsán is járt, valamint több nemzetközi díjra jelölték és jó néhányat el is nyert. Immár 7 felnőtteknek és 3 gyerekeknek szóló regénynél jár, de még idén megjelenik egy-egy újabb könyve mind a két korosztály számára (This House is Haunted a felnőtteknek áprilisban, Stay Where You Are and Then Leave a gyerekeknek októberben). A gyáva 2011-ben jelent meg hazájában, és ismét szakmai elismeréseket hozott szerzőjének (az amerikai Stonewall Honor Award nyertese, felkerült a szintén USA-beli Lambda Irodalmi Díj listájára, valamint a 2013-es dublini nemzetközi Impac Irodalmi Díj jelöltjei közé); Boyne honfitársa, az esszé- és színdarabíró, kritikus, költő, újságíró és regényszerző Colm Tóibín „csodálatosan szomorú és gyengéd könyvnek” nevezi.
 
Míg A csíkos pizsamás fiú története a második világháború ideje alatt játszódik, A gyáva cselekménye az első világégés után kezdődik. 1919 szeptemberében a húszéves Tristan Sadler Londonból Norwichba vonatozik, hogy Marian Bancroftnak átadjon egy kötegnyi levelet. Tristan Marian bátyja, Will oldalán harcolt a nagy háborúban. Ám a fiú 1917-ben a harctéren egyszer csak letette a fegyvert, és kijelentette, hogy lelkiismereti okokból megtagadja a katonai szolgálatot. Árulóként főbelövés lett a jutalma, amellyel egyúttal szégyent és gyalázatot hozott a Bancroft családra. Tristan látogatásának igazi oka azonban nem a levelek kézbesítése. Lelke mélyén egy titkot rejteget, amelytől Marian előtt kétségbeesetten meg akar szabadulni, ha egyáltalán lesz hozzá bátorsága. Akármi történjék is, ez a találkozás meg fogja változtatni az életét - méghozzá örökre. John Boyne regényének mélyén egy rendkívül intenzív barátság jelenik meg az olvasó előtt, amely a boldogság és az önmagunk felfedezésének csodájából a tragédia miatt egy végeláthatatlanul elnyúló, kétségbeesett fájdalommá alakul át. A Gyáva egyrészt szembesít a háború borzalmaival, ahogyan azt a The Irish Times is kiemeli: „A regény nemcsak azt firtatja szenvedélyesen, mit jelent férfinak lenni, hanem azt is, hogy mit jelent embernek lenni a háború szélsőséges körülményei között”. Másrészt azonban a főhős és a bajtársa közötti, talán a barátság határain túlnyúló kapcsolat érzelmi megrázkódtatása. „Egy másfajta út a háború sötétségében” (Book Page), ahol „az elbeszélés kiegyenlítetten hol meglepő, hol tragikus” (Carlo Gébler); „a mérhetetlen szomorúság regénye, a fájdalmas titkok pusztító erejének remekül ábrázolt portréja” (John Irving). Colm Tóibín még hozzáteszi: „a könyv óriási hatással van mindenkire, aki olvassa”. Lássuk!
 
 
Könyv: Gillian Flynn: Holtodiglan
Kiadó: Alexandra Kiadó
Várható megjelenés: 2013. április 17.
 
Ejha! „A Holtodiglan az egyik legfélelmetesebb portré a pszichopátiáról, amelyet valaha olvastam.” (Tana French); „Bonyolult és meglepetésekkel teli csapda magunkra ismerhető karakterekkel.” (Adam Ross); „Most végeztem ezzel az egy hétig tartó árulással, félrevezetéssel, manipulációval, provokációval, zavarbaejtéssel. Kényszeresen vágytam, hogy ne fogyjanak a lapok, most pedig vissza akarok menni az elejére, hogy újrakezdhessem.” (Arthur Phillips); „Martinit kevert nekünk vermut helyett akkumulátorsavval, és elérte, hogy örömmel ízleljük meg.” (Scott Smith); „A ravasz, fortélyos és feszült történet, valamint a hátborzongatóan hihető karakterek mestereinek művészi csúcsára helyezte magát.” (Karin Slaughter). Szóval ejha! A New York Times bestseller listájának szerzői talán még a kollegialitáson túl is ódákat zengenek a 42 éves amerikai írónő, Gillian Flynn harmadik regényéről, a 2012-es Holtodiglanról (Gone Girl). A Kansas City-ben, két főiskolai tanár lányaként született hölgy mértéktelen mennyiségű könyvvel és (korhatáros) filmmel keretezett gyermekkort tudhat maga mögött. Gimnazistaként furcsa diákmunkák (sonkacsomagolás, öltönyös joghurtnak öltözés) után a Kansasi Egyetem angol és újságírás diplomájával gazdagodott, utóbbit aztán tovább szakosította a Northwestern University-n Chicagóban. Ekkor jött rá, hogy ő tulajdonképpen túl gyáva a bűnügyi riporterkedéshez, mivel azonban megszállottja a filmeknek, New Yorkba költözött, és 10 évig írt filmekről a világ minden tájáról az Entertainment Weekly-nek (később a tévének is). Első regénye, a Sharp Objects 2006-ban jelent meg (egyedülálló módon két Britain’s Dagger Awards, illetve Edgar-díj finalista), ezt követte 2009-ben a Dark Places (többszörös bestseller, a kritikusok kedvence), a Holtodiglan pedig 2012 júniusában látott napvilágot.
 
A regény története ott kezdődik, ahol egy romantikus olvasmány éppen véget ér: elmúlt az ásó-kapa-nagyharang szentháromsága, és jönnek a hétköznapok. De mi történik akkor, amikor a boldog álom szépen lassan tényleg szertefoszlik, s már abban sem vagyunk biztosak, hogy valóban ismerjük-e azt, akinek igent mondtunk? Amy és Nick Dunne ötödik házassági évfordulója aztán tragédiába torkollik: Amy eltűnik, és minden jel Nick bűnösségére utal. A feleség naplójának részleteiből és a jelenben futó történetszálból izgalmas lélektani thriller bontakozik ki, melynek során az olvasó döbbenten figyeli, hogy egy romantikus párkapcsolat miként alakulhat át fokozatosan igazi pokollá. A kérdés pedig már csak az, ki tette valójában pokollá a másik életét…? A Holtodiglan Flynn előző regényeihez hasonlóan számos díjat besöpört (ízelítőül: Amazon és Barnes & Noble az év legjobbja, Edgar-díj jelölés, People Magazine az év legjobb könyve), és 8 hétig vezette a NYT bestseller listáját. A könyv témájáról Flynn számos újságban elmondta, hogy rendkívüli módon érdekli a hosszú távú kapcsolatok dinamikájának és pszichológiájának a feltárása, egy EW interjúban pedig azt is elárulta, hogy a regény születésére – mind a témára, mind a történetre – nagy hatással volt Zoe Heller Egy botrány részletei (az ominózus befejezés) című regénye és Edward Albee drámája, a Nem félünk a farkastól (a házasság kór- és lélektana). A főhős Nick Dunne-ba magát is jócskán beleépítette (népszerű kulturális író, sok év után kirúgták), csakúgy, mint a feleség Amy-jébe is, mivel nőisége mellett bevallottan az egyik része férfiként érez és gondolkodik. A kizárólag(!) elismerő, pozitív kritikák kiemelték a regény feszültségfaktorát, a megdöbbentő csavarokat, a kiszámíthatatlan narrációt, a pszichológiai dimenziót és a házasság leépülésének folyamatát. Gillian Flynn mindhárom eddig megjelent regényének elkeltek már a megfilmesítési jogai: a Holtodiglanért másfél millió dollárt fizetett Reese Witherspoon cége és a 20th Century Fox, a forgatókönyvet pedig maga Flynn írja majd. Azt hiszem, ezt mi sem hagyhatjuk ki!
 
 
Könyv: Paulo Coelho: Az accrai kézirat
Kiadó: Athenaeum 2000 Kiadó
Várható megjelenés: 2013. április 18.
 
Azt írja róla egy kis marketing-életrajz: „Paulo Coelho napjaink egyik legkedveltebb írója. Könyvei több mint 168 országban 73 nyelven jelentek meg, és 140 millió példányban keltek el. 2002 óta a Brazil Irodalmi Akadémia tagja. Számos rangos nemzetközi elismerésben részesült: a Világgazdasági Fórum Kristály-díjával és a Francia Nemzeti Becsületrend Lovagi címével is kitüntették. 2005-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendégeként a Budapest Nagydíjat is átvehette. 2007 óta az Egyesült Nemzetek békenagykövete. A legtöbb nyelvre lefordított könyv szerzőjeként bekerült a Guinness-világrekorderek közé.” No comment, illetve éppen hogy „yes comment”! Az 1947-ben, Rio de Janeiro-ban született brazil Coelho jezsuita iskolában tanult, s már fiatal korában írói pályára készült. Gyerekkori magába fordulása és ellenállása – hogy a saját útját járhassa – miatt elmegyógyintézetbe került, ahonnan háromszori szökési kísérlet után végül 20 éves korában szabadult. Hippi lett, eleinte dalszövegeket írt, majd újságíróként dolgozott. Első könyve 1974-ben jelent meg, de az igazi áttörést az Egy mágus naplója / A zarándoklat hozta meg a számára, amelyet a saját maga által gyalog megtett 830 kilométeres Santiago de Compostelába tartó zarándokút emlékére írt. Regényeiben jelen van a vallás, a misztika, a szerelem, a nehéz döntések, a kétségbeesett érzelmek és a tragikus emberi sorsok ábrázolása. Előszeretettel ír spirituális utazásokról, gyakran boncolgatja az emberi lelket, megpróbálja elemezni, miként juthat el az egyén a boldogsághoz. A vallásban és miszticizmusban nem ragaszkodik egyetlen irányzathoz; a vallási pluralizmust, a vallási szinkretizmust követi: felhasznál elemeket a kereszténységből, az iszlámból, a buddhizmusból, a taoizmusból, de gyakran merít a természetvallásokból is. Legismertebb műve az 1988-as Az alkimista.
 
Az accrai kézirat a 15. magyarul (is) megjelenő könyve, amely a kritikusok szerint a legjobb alkotása Az alkimista óta. A regény története 1099. július 14-én kezdődik, amikor Jeruzsálem a keresztesek támadására készült. Egy Kopt nevű görög férfi összegyűjtötte a város lakóit (keresztényeket, muszlimokat, zsidókat) egy térre, akik valósággal lesték a szavait, melyektől azt várták, hogy felkészítheti őket az elkerülhetetlen harcra. De az idős bölcs nem a harcról beszélt, hanem a mindennapok nehézségeiben rejtőző tudásra irányította a figyelmüket. S míg az ellenség a falak alatt gyülekezett, az emberek a valódi ellenségről, a veszteségről és a magányról kérdezték. A Kopt pedig megosztotta velük tudását a harcról, a változásról, a bölcsességről, a félelemről, a szépségről, a szerelemről és a hűségről. Szavaiból pedig majd’ egy évezreddel később is ugyanolyan tisztán árad a tudás és a bölcsesség. Coelho könyvének alapja egy 1974-es felfedezés: Sir Walter Wilkinson angol régész egy arab, héber és latin nyelven íródott papirusz kéziratra bukkant, amely állítólag tartalmazza mindazon bölcsességeket, amelyeket a Kopt nevű férfi megosztott hallgatóságával a francia keresztesek Jeruzsálembe való betörésének előestéjén. A megtalált kézirat Coelho általi feldolgozása „a példabeszédek erejével szól” (El País, Spanyolország), amely „tanulságos történet a szeretetről, szexről, munkáról, hamis barátokról, a megváltozni képtelenekről, és legfőképpen az emberiség legnagyobb félelméről: a társtalanságról.” (Época, Brazília). A Barnes & Noble szerint bár a történet a 11. század végén játszódik, mégis roppant aktuális jelentés visszhangzik Coelho meséjének szavaiban, míg a Kirkus Reviews úgy véli, hogy a tömör és epigrammatikus stílus keretes megoldása elbírt volna némi narratívát. „Az accrai kézirat szövege a Kopt meglehetős new-age érzékenységét tükrözi, miáltal a regény biztosan vonzó lesz azok számára, akik szeretik a filozófiai kérdések ízléses tálalását.” Kíváncsian várjuk!