The New Black: III: Cut Loose (CD)
Írta: Bauman Tamás | 2013. 04. 12.
Úgy tűnik, a rock/metál szcénán belül kezd elterjedni az a szokás, hogy az album címe magában foglalja, hogy az adott banda hányadik lemezéről is beszélünk. Itt volt a Mammoth Mammoth legutolsó albumának a Vol. III: Hell`s Likely-nak a címe, és most a würzburgi The New Black III: Cut Loose címmel jelentette meg idei albumát. Kár, hogy ez nem 20-30-40 évvel ezelőtt jutott a zenészek eszébe, mert igencsak érdekes lenne a nagy öregek (mondjuk a Metallica, az Iron Maiden vagy a Motörhead) legújabb albumainak a címében a 20-30 körüli sorszámot látni római számmal.
De térjünk rá a The New Black 2013-as albumára, mert a fiúk sem szórakoznak túl sokat. Már az albumnyitó „Innocence & Time”-mal belecsapnak a lecsóba és a nulláról százra való gyorsulás nagy részét kihagyva rögtön 80-85 km/h-s sebességgel teszik tisztába a dolgokat: itt márpedig gyors ütemű, ám dallamos, helyenként szólókkal megtűzdelt, többszólamú énekkel hasító albumot fogunk hallgatni.
A gyors bemutatkozó után pedig kezdetét is veszi az albumról először beharangozott (értsd: videoklip alapjául szolgáló) daluk, a „Count Me In”. Hogy ezek a fiúk nem egy jól begyakorolt módszer szerint írják a dalaikat, már most kiderül: a könnyed folyamú kezdődal után ennek a szerzeménynek a törött, már-már akadozva gurulónak ható alapja igencsak szembe- (akarom mondani fülbe-) tűnő. Ennek ellenére erős és változatos ez a dal, és könnyen megragadja a hallgatót a rövid, de több helyen feltűnő gitárszólóival.
És hogy mindezt a változatosságot tudják még fokozni – habár ez szinte lehetetlennek tűnik –, az az album címét adó „Cut Loose”-ban tűnik leginkább szembe. Ez a gyors ütemű, könnyedebb dal amolyan bulizós rock stílust nyomat be, itt a kőkemény, nehézkes modern metál egy kicsit háttérbe szorul, és a könnyedebb rock`n`rollba még a szájharmonika karakteres (és ide különlegesen jól illő) hangja is gond nélkül belevegyül. De hogy ennél még lassabbra és nyugisabbra is tudják venni a fiúk az egészet, anélkül hogy egy pillanatra is megtörnék az album ritmusát, az a bónusz „One Thing I Know”-ban a legfeltűnőbb, hiszen az a dal sokkal kevésbé telített, szinte akusztikusnak hat az eddigi szerzeményekhez képest, és a több helyen pár hangot bejátszó trombiták tudat alatt ragadnak meg a hallgatóban.
A „Sharkpool” című daluk eleinte nem ragadott meg túlzottan, volt, hogy szó nélkül tovább is nyomtam, de amikor kijött a bábokkal eljátszott klip, akkor bizony alaposabban végighallgattam a dalt, és rá kellett jönnöm, hogy nagy tévedésben élek. Ezt a dalt nemhogy nem szabad átugrani, hanem ez az egyik gyöngyszem a lemezen. Ugyan eleinte a gitár hihetetlen módon megtört szólója kicsit zavarónak tűnt, de valójában zseniális megoldás, az ének különös dallamossága fülbemászó, és az elbújtatott rocky-szerű középrész eléggé tetszetős.
De hogy ne húzzam tovább az időt és hagyjak mindenkit, hogy nyugodtan hallgathassa az albumot, csak annyit mondok: a The New Black új albuma nemcsak egyszerűen jó, hanem egy nagyszerűen elkapott lemez, ami ügyesen egyensúlyoz a modern metál keménysége és a klasszikus rock`n`roll könnyedsége között, és tele van energiával, technikás megoldásokkal, változatossággal, és profi zenészek érett, átgondolt munkájával.
Az együttes tagjai:
Fludid – ének
Christof Leim – gitár
Fabian Schwarz – gitár
Günt Auschrat – basszusgitár
Chris Weiß – dobok
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Innocence & Time
2. Count Me In
3. Muzzle & Blinkers
4. Superhuman Mission
5. Cut Loose
6. Any Colour You Like (As Long As It’s Black)
7. Burning D
8. Not Quite That Simple
9. Sharkpool
10. The Unexpected Truth
11. One Thing I Know
12. Antidote
Diszkográfia:
The New Black (2009)
II: Better In Black (2011)
III: Cut Loose (2013)