Francesca Simon: Rosszcsont Peti, a környék réme
Írta: Habony Gábor | 2013. 04. 12.

Azonban vele szemben a fekete hajú, csak erőszakos, undorító és káros dolgokat kedvelő Peti maga a „démoni gyermek” típusú karakter meseirodalmi megfelelője. Francesca Simon zsenialitása pedig ott mutatkozik meg, amikor az olvasó utálni kezdi Ricsit és ha meg nem is szereti Petit, legalábbis értékeli a tetteit és könnyen el tudja képzelni, milyen borzalmas érzés lehet, hogy a teljes mértékben hétköznapi szülők és tanárok a normalitás présgépszerű nyomása alatt tartják a kis rosszcsont bőszen bontakozó egyéniségét.
Peti kalandjainak ez az újabb összefoglaló kötete ismét javarészben olyan történeteket tartalmaz, amelyeket már ismerhetünk más kötetekből, de a kisebb formátumú, puha borítós könyveket nem gyűjtő rajongónak mindenképpen érdemes feltenni a polcra ezt a kemény fedelek közé fűzött olvasmányt. A tetemes oldalszám sem véletlen; a kötet összesen tíz történetet és négy kis bónuszt tartalmaz. Peti vendégeskedik, vendégeket fogad (Anya és Apa határozott tiltása ellenére), illemet (nem) tanúsít, bosszút áll, esküvőre hivatalos, kirándul, étterembe megy, és úgy általában véve számos utált, kellemetlen, de szórakoztatóan tönkretehető szituációba kerül.
Továbbra is megtalálja, hogy kivel hogyan lehet kitolni, és hogy miként fordítsa hasznára a szülei és tanárai reménytelen ötleteit. És a bajkeverést persze továbbra is hol megússza, hol nem. Mert ő továbbra is az az egyetlen és megismételhetetlen Rosszcsont Peti, akit akár egyetlenegy kalandja alapján is tökéletesen kiismerhetünk, de tíz történetben, ömlesztve olvasni róla sokkal jobb.