Főkép

Kamaszproblémák. A legtöbb szülő esetében a serdülő ifjak csupán átmulatott estéikkel és szerelmi kalandjaikkal okoznak kisebb-nagyobb bosszúságot, a „kamaszprobléma” nem több, mint néhány múló szenvedély és néha egy-egy hangos szóváltás. Ám olykor megtörténik a „nagy baj”, amit nem lehet elintézni szép szóval, amit nem lehet visszacsinálni, akármennyire is szeretnénk. Akárcsak a címszereplő Richardnál, aki bár éli a gondtalan dél-dublini fiatalok aranyéletét, nagy reményeket fűznek hozzá szülei, a rugby-csapatban kiemelkedő teljesítményt nyújt, tengerparti bulikra jár, saját autót vezet, szép lányokkal találkozik, végül hirtelen szembe kell néznie a mellbevágó valósággal, s meg kell birkóznia saját tetteinek következményeivel. Ez pedig sosem egyszerű, hát még egy felnőtté válás küszöbén álló tinédzsernél.
 
Richard személyes drámája nagyon erősnek hat, mégis akkor lesz a legőszintébb és egyben legkeservesebb, amikor rádöbben, hogy saját boldogulásán túl meghatározza barátai, barátnője és édesapja életét is. Ugyan próbálnak osztozni terhében, segíteni nem tudnak rajta, azt önmagában kell lerendeznie, ezen nem könnyíthetnek. Viszont így csak további felelősséget és gyötrődést akasztanak a nyakába, aminek súlya alatt meggörnyedni látszik. Halad a felnőtt-lét felé, próbál túljutni tettein, de szépen lassan rá kell döbbennie, hogy van, amikor az igazság, legyen szörnyen kemény is, sokkal tisztább utat kínál, mint bármelyik másik. S ezen túl lehetne elemezgetni, hogy vajon csak rosszkor volt rossz helyen, vagy a régóta benne gyűlő feszültség robbant ki, esetleg a tankönyvi „kamaszkori lázadás” szélsőséges állapotába esett – akármi is legyen, ha már megtörtént a tett, nem sok út vezet a megkönnyebbülés felé.
 
Lenny Abrahamson filmjének talán nem az a legnagyobb erénye, hogy fájdalmas nyíltsággal jeleníti meg a morális válságba süllyedt Richard idegtépő napjait, hanem inkább az az őszinte hangvétel, ahogy a tizenévesek világáról beszél. Arról az időszakról, amikor még a népszerű srác is érzelmi problémákkal küszködik, amikor apró mozzanatok is képesek meglepően nagy hatást kiváltani, amikor a mélyben olyan folyamatok zajlanak, olyan érzések hadakoznak egymással, amelyek talán a felszínen nem látszanak, mégis egy életre befolyásolják az ember fejlődését. Gyakran látjuk a kommersz amerikai filmekben, hogy gimnazista fiúk és lányok romantikus kalandokba keverednek, netalán még isznak is olykor (de már nem dohányoznak, mert az mégiscsak rossz példát mutat), de jellemzően hiányzik a realista és emberközeli hang, ami viszont Európában megvan, s Abrahamson nagyszerűen közvetíti felénk.
 
A Mit tettél, Richard? ugyanis közel sem szokványos tinifilm, hiányoznak a „minden jó, ha a vége jó” jellegű frázisok, viszont adott egy sajátosan életszagú tónus, amitől jóval túlmutat a szimpla délutáni matinénál. Nem könnyed kikapcsolódásra ajánlott, nehéz témája rátelepszik a nézőre is, nem hagyja nyugodni még a záró képsorok után sem (melyek egyébként önmagukban sem könnyítik meg a feldolgozást). Köszönhető ez úgy Jack Reynor (és vele együtt a többi fiatal színész) nagyszerű játékának, mint az operatőr jól eltalált beállításainak, de igazán emlékezetes nem részleteiben, hanem a stílus és hangulat majdnem hibátlan kompozíciója miatt lesz. Ajánlom tehát mindenkinek, akit érdekelnek a tinédzserek vívódásai és problémái – kevés az olyan film, mely hasonló bátorsággal mer beszélni a témáról.