W.E.T.: Rise Up (CD)

Általában szörnyűnek tartom a hazai zenei közízlést, amelyre még a rádiós zenei szerkesztők is rátesznek egy nagyobb lapáttal a „gengnem sztájl”-okkal és az egydalos, eurovíziós niemandokkal. Ám ha belebotlok egy olyan igényes produkcióba, amely bőven elférne napközben a rádiókban, akkor még inkább elszomorodok. Ezt az érzést például a W.E.T. is előidézi.

Ez a dallamos hard rock-zenekart rejtő betűszó a következő zenekarnevekből jött létre: Work Of Art, Eclipse, Talisman. Kezeket fel, melyik név mond bármit is valakinek? Senki... Hmm, rendben. No, talán két-három kezet látok... Az említett bandák közül az első kettő az újabb hard rock-generáció képviselője, míg a Talisman az egyik „nagy öreg”. Utóbbiban énekel Jeff Scott Soto (akit szintén nem ismernek annyian itthon, mint megérdemelné), és ebben a formációban is az énekes posztot foglalja el. Ő a szcéna egyik legelismertebb alakja. A W.E.T. bemutatkozó lemezét óriási elismeri övezte, azonban a sikert beárnyékolta, hogy Marcel Jacob, a basszusgitáros (aki egyébként még a Talismanban is az egyik fő kreatív agyat jelentette) öngyilkos lett. Azonban a srácok nem adták fel, és engedve a nép akaratának (és talán a kiadóénak is), elkészítették a második albumukat.

Hogy milyen is a zene? Nagyjából a ’80-as évek végét, ’90-es évek elejét idéző, vastag billentyűszőnyeggel megtámogatott, határtalanul dallamos, refréncentrikus és riffelős hard rock, mely még véletlenül sem nevezhető idejétmúltnak vagy retrónak, és még modernebb elemek is belekeverednek itt-ott a muzsikába, így a melódiák első hallgatáskor befészkelődnek a hallójáratokba.

Ennek megfelelően a nyitány (Walk Away) gitár-szinti duóval indít, és kellően menetelős riffekből bontakozik ki az agyonvokálozott refrén. Kár is lenne tagadni, érződik, hogy Soto sem lesz fiatalabb, és azok a magas hangok nemrég még kijöttek volna, de most meg kell értük küzdeni, de becsületére váljék, megpróbálkozik velük. Az ezt követő „Learn To Live Again”-nél keresve sem találhattak volna jobb beharangozó dalt. Egyből széles vigyorra húzódott a szám, amint meghallottam, még a lemez megjelenése előtt, és tudtam, hogy a srácok megint nem hibáztak. A szóló utáni kiállásban hallható vokáltól konkrétan a vesémig hatolt a libabőr. Abszolút rádióbarát dal, persze nem itthon, mert nekünk jó lesz egy újabb X-Faktorból kihullott előadó…


Ha sorba kellene rendeznem kedveltségi fokuk szerint a számokat, nálam a címadó lenne az utolsó. Nem mintha bármi baj lenne vele, de valahogy mégsem akar működni nálam ez az ökölrázós, stadiont ugráltató refrénű dal. Ellenben az utána következő… Persze lehet mondani akár még azt is a „Love Heals”-re, hogy csöpögős, netán nyálas is, és hogy számtalan hasonlót hallhattunk már a Bon Jovitól vagy az Aerosmith-től, viszont azt az érzelmességet, amit Sotóék belevisznek a refrénbe, egyrészt nem tanítják sehol, arra születni kell, másrészt ilyet úgysem lehet hallani a rádiókban. Vokálok, szívbemarkoló nyújtásokkal tarkított gitárszóló, oo-oo-zós rész, minden benne van, amit „megkövetel” a stílus egy balladától, de akkor is, ez egy nagyon jó nóta!


A „What You Want”-ban csak egy leheletnyit gyorsulnak be, igazság szerint megtalálják az egészséges egyensúlyt a líra és a tempós rock között. A „The Moment” esetében a vidámság, a jókedv garantált, napszemüveg fel, napsütés, nyár, kikönyöklés a kocsiból, és irány a vízpart, miközben ez üvölt az autóban.

A középtempós „Bad Boy” rendőrszirénával kezd, és a refrénben megint olyan vokálokat énekelnek, hogy alig akarom elhinni, hogy ilyet tényleg lehet. Az „On The Run”-tól pedig konkrétan padlót fogtam. Már a kőkemény dob is meglepő az elején, de a riffeléssel még egy lapáttal rátesznek. A refrént pedig talán már ki sem kell külön emelnem. Ilyen, amikor a W.E.T. odalép a torzítóra, és „horzsolós” számot ír. A vége pedig, amikor váratlanul még visszatérnek a dalhoz, arra aztán már tényleg nincsenek szavak. Mestermunka!

A „Broken Wings” kiteljesedő, epikus refrénje megint csak zseniális. A „Shot”-ban lelhető fel talán a legtöbb modern stílusjegy, és ekkortájt már elgondolkozom, hogy van egy kis hiányérzetem: régen volt már ballada. Szó se róla, szeretem a lendületes témákat, de – főleg ha ezek a zsenik írják – jólesik néha egy-egy lassú szám. Szerencsére ezt ők is így gondolták, és a „Still Believe In Us” ki is elégíti ezirányú vágyamat. Kis vonós színesítés, nem is tudom hány szólamban énekelt vokál, és minden, ami szükséges egy emlékezetes lírához.

A záró „Still Unbroken” talán még progresszívnek is nevezhető, lendületes darab, megint olyan dallamokkal és zenészi teljesítményekkel, amelyekre nehéz jelzőt találni. Frenetikus!


Végül térjünk vissza a nevekhez, mert érdemes felkutatni eddigi munkáikat is, és odafigyelni rájuk a későbbiekben is: Robert Sall gitáros a Work Of Artból, Erik Martensson, aki a dob kivételével szinte minden hangszeren játszik és Jeff Scott Soto énekes a Talismanból. Martenssont azért is kell kiemelni, mert a Frontiers kiadónál talán megfigyelhető egy kis váltás: míg az elmúlt években a Pink Cream 69 főnöke, David Readman látta el – kis túlzással – szinte az összes megjelenő lemezükön a produceri munkálatokat, addig most egyre több helyen bukkan fel hasonló kontextusban Erik Martensson neve. Kissé sarkítva úgy is fogalmazhatunk, hogy ő a svédek SzabóZéje vagy Rakonczai Viktora, de mivel szeretjük Erik munkásságát, és nem akarjuk megbántani, ezért inkább fogalmazzunk úgy, hogy ő a svédek Dandó Zolikája.

Összegzés
A W.E.T. refréncentrikus, fogós, igényes és minőségi, dallamos rockzenét játszik. Persze aki a csirkedarálós, röfögős metálra esküszik, az messzire kerülje az albumot, de ha valaki olyan ízléssel rendelkezik, mint én, és a durva metált és a lágyabb dolgokat is szereti, vagy esetleg hörgésmentes rockot szeretne hallani, mindenképpen nézzen utána a zenekarnak, és miután ezt a lemezt beszerezte, kutassa fel a debütöt is!

Az együttes tagjai:
Jeff Scott Soto – ének
Erik Martensson – gitár, basszusgitár, zongora, vokál, ének (a „Learn To Live Again”-ben)
Robert Säll – billentyűs hangszerek, gitár

Közreműködő zenészek:
Robban Bäck – dob
Magnus Henriksson – gitár

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Walk Away
2. Learn To Live Again
3. Rise Up
4. Love Heals
5. What You Want
6. The Moment
7. Bad Boy
8. On The Run
9. Broken Wings
10. Shot
11. Still Believe In Us
12. Still Unbroken

Diszkográfia:
W.E.T. (2009)
Rise Up (2013)