Visions Of Atlantis: Ethera (CD)

Sportmérkőzések után szoktam olyanokat hallani, hogy a csapat hozta a kötelezőt. Habár a zenére ez nehezebben alkalmazható, hiszen itt szó sincs, szó sem lehet vetélkedésről, mégis olyan érzésem támadt a Visions of Atlantis legújabb albumának meghallgatásakor, hogy megtették azt, ami elvárható tőlük – azaz ismét kifejezetten magas színvonalú, élvezetes, hatásos számokkal pakolták tele a nagylemezt –, az igazi nagy dobás, az újító ötletek azonban hiányoznak a szerzeményekből. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy gyenge produkciót kell meghallgatnunk, sőt, úgy érzem, töretlen a fejlődési vonal, legfeljebb arra nem számíthatunk, hogy valami igazán szenzációs jöjjön szembe velünk, ami a még nem rajongókat is azonnal meggyőzhetné az osztrák csapat rendkívüliségéről.
 
Megnyugtatónak érzem viszont, hogy a Wolfgang Koch és Melissa Ferlaak távozása után megújulni kényszerült zenekart nem törte meg a másodszori énekesváltás, hanem sikerült eltökélten továbbvinniük azt az elképzelést, mellyel helyet kerestek a szimfonikus, női énekessel felálló csapatok között. Mostanra egyértelműen elmondható, hogy tipikus és összetéveszthetetlen, ténylegesen csak rájuk jellemző hangzást és stílust tudtak kialakítani maguknak, és ugyan időnként előfordulnak más zenekarokat, például a Nightwisht, a Lacuna Coilt vagy az Edenbridge-et (de még a Metallicát is) idéző megoldások vagy motívumok, áradó, többnyire – ahogy az osztrák metalosok szokták mondani – bombasztikus melódiáik és az összetett hangszerelés kétségkívül biztosítja nekik a helyet a ma legkiválóbbjai között.
 
A legésszerűbb talán két konkrét számmal – az albumon hallható szerzemények közül a két kedvencemmel – illusztrálni ezt. A „Tlaluc’s Grace” lassan, csaknem líraian indít zongorával, valamint Mario Plank és Maxi Nil érzelmes énekével, hogy egy erősen nightwishes, gyors és meglehetősen kemény témába váltson át. Ugyanakkor a refrénben már pontosan azokat az – elsősorban – ritmikai játékokat hallhatjuk, melyek olyannyira jellemzőek általában az osztrák szimfonikus metalra, különösen pedig a Visions of Atlantisra, a gitárszóló, az átvezetés és az utolsó refrén pedig már egyértelműen power metalos robogás. Vagyis egyetlen pillanatra sem unatkozhatunk, a tökéletes összhang és Maxi Nil különleges, kiváló énekstílusa rendkívül sokat dob az amúgy is nagyszerű dalon. (Csupán érte érdemes meghallgatni még az „Avatara” csodás átvezetését is.)
 
A második legizgalmasabb darab számomra a „Bestality vs. Integrity”, melynek szimfonikus, ám nem nagyzenekarral, hanem szintetizátorral előadott zongorás–„hegedűs” intrója inkább valami összesimulósan, mobillengetősen finom elmerengést ígér, a valóban zseniális riff azonban mindent borít. Jóllehet nem gyorsul be ténylegesen a szám, mégis tempósnak érezzük, himnikus magasságai pedig nem csupán az Ethera, hanem a Visons of Atlantis egész pályafutásának egyik legjobban összerakott számává emelik ezt az összetettségében – a műfajon belül – nehezen felülmúlható a dalt.
 
Ugyanakkor nem szeretném azt sugallni, hogy az album egésze nem ugyanezen a színvonalon készült, hiszen minden egyes szám nívója nagyjából ezen a szinten mozog. Egyszerűen az a helyzet, hogy a Visons of Atlantis mind az előző két albummal, mind az ennyire kiemelkedően zseniális kompozíciókkal feladta magának a leckét, és mivel nem igyekeznek váltani, fejlődésük inkább egyenletes, lassan emelkedő ívet, nem pedig hirtelen ugrásokat mutat. Ráadásul minden újabb meghallgatással egyre jobban megszerethető a lemez, és rengeteg finom megoldást meghallhatunk, amelyekre korábban esetleg oda sem figyeltünk. Egyszóval tényleg csak a kötelezőt hozták, de nem a középszertől elvárható teljesítményt, hanem egy élvonalbeli, bárkit legyőzni képes csapatét.
 
Az együttes tagjai:
Thomas Caser – dob
Mario Plank – ének
Martin Harb – billentyűk
Maxi Nil – ének
Christian Hermsdörfer – gitár
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Ark
2. Machinage
3. Avatara
4. Vicious Circle
5. Hypnotized
6. Tlaluc’s Grace
7. Burden Of Divinity
8. Cave Behind The Waterfall
9. A.E.O.N. 19th
10. Bestiality vs. Integrity
11. Clerics Emotion
 
Diszkográfia:
Eteral Endless Infnity (2002)
Cast Away (2004)
Trinity (2007)
Delta (2011)
Maria Magdalena (2011) – EP
Ethera (2013)