Főkép

Mindig is a nagy klasszikus zeneszerzők kiváltságának tűnt a képzelőerő azon dinamizmusa, amellyel a papírra vetett hangjegyek hullámaiból létrejövő harmóniák összhangját képesek voltak szobájuk csendjében megteremteni. Ha az eltérő korok ízlése különbözött is egymástól, mind a mai napig mégis összeköti őket a zene iránti kompromisszum nélküli odaadás, egy olyan sajátos látásmód, amely alapvetően határozta meg muzsikájukat.
 
A kortárs, vagy elmúlt korok elsősorban nem zeneszerzőként ismert, hangszeres zenészei között viszont mindig is nagyon ritkák voltak azok, akiknek a zene iránti elkötelezettségéből az egyetemes zenetörténet szerzőiével összehasonlíthatóan erőteljes kép rajzolódna ki. Arra viszont még sosem volt példa, hogy valaki egy egész zenekart építetett volna magának, hogy a már előre megkomponált muzsikája mellett – amelyet a 21. század ’cutting edge’ technológiáját igénybe véve akusztikus hangszerek seregén képes interaktívan visszajátszani –, akár teljesen improvizatív zenét is létre tudjon hozni, mindezt egyetlen hangszerről építkezve és irányítva.
 
Pat Metheny (gitár) a gyerekkori kíváncsiságát állandóan stimuláló gépzongora hatására egész eddigi életén át érdeklődést mutatott az újabb és újabb hangszerek, elsősorban gitártípusok fejlesztése iránt, hogy aztán egyedülállóan sikeres pályát befutva életet adjon legvadabb álmának és a Földön élő, feltehetőleg legőrültebb hangszerkészítők műhelyeinek segítségével megalkossa az Orchestrion-t, a szolenoid technikának köszönhetően azonnal reagáló, gitárjáról vezérelhető akusztikus hangszerekből álló gépszörnyet.
 
A mágus és egy felújítás alatt álló bizánci stílusban épült Brooklyn-i templomban kellően beidomított bestia 2010-ben keltek útra, hogy egy több mint 150(!) koncertből álló turnén teszteljék egymást és bár Budapesten nem léptek fel, Bécs (február 25.) vagy Pozsony (február 26.) kellő közelsége miatt nem vált elérhetetlenné a produkció a magyar közönség számára sem. Ahogyan az a koncerteken is jól hallható volt, a hatalmas technikai apparátus ellenére, a projekt mozgatórugója és központi eleme mindvégig a zene maradt, és ha a szörny el is fáradt vagy éppen kimúlni látszott – a londoni koncert (február 10.) közönsége állva ünnepelte a „Sueno con Mexico”-t már csak egy gitáron játszó Metheny-t –, Pat fáradhatatlan kreativitása kifogyhatatlannak tűnt, bármilyen helyzethez képes volt jól alkalmazkodni.
 

 
Mindazonáltal a koncertkörút és az előtte kiadott korong valahogyan még együttesen is hiányérzetet keltett, sokan nem is értették, hogy egy ennyire evidensen látványos produkció miért nem DVD-én jelent meg először. Ez a gondolat  Pat Metheny-ben is megfogalmazódott a turnét követően, aki a már feltehetően így is hatalmas költségekkel járó álmát tovább kívánta tökéletesíteni azáltal, hogy egyrészt a koncertekről lemaradó vagy éppen az utolsó sorban ülők vizuális hiányérzetét egy 3D-s filmmel kárpótolja (The Orchestrion Project), másrészt pedig, és számára egyértelműen fontosabb szempontként – amelyet a film most CD-én is kiadott hanganyaga is jelez –, egy még érettebb produkciót rögzítsen a már időközben több más zenekarába is részben integrált Orchestrion-nal (2011-es koncert, Unity Band).
 
Ez a dupla korongon megjelent felvétel nem más, mint a már említett Brooklyn-i templomban, közvetlenül a koncertkörút után (2010. november 2.-4.) Pierre & Francois Lamoureux által készített, gyönyörűen filmezett előadás újrakevert, kizárólag a hallgatóra koncentráló, a DVD kiadás eredeti műsorát teljesen átrendező hanganyagváltozata. A DVD műsor a koncertek struktúráját kívánta visszaadni, míg a CD-re szerkesztett hanganyag egy dupla album hangulatát teremti meg.
 
 Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy melyiket érdemes megvásárolni. Mindkettőt és ezt nem csak a rajongó mondatja velem. A film képi világa nélkül nehezen érthető meg a projekt konceptualitása, a CD kiadás nélkül pedig csak szakaszosan élvezhető folyamatában a muzsika, mivel a DVD kiadás fő és bónusz programokra osztja a teljes műsort. Igaz, a duplakorongos kiadást is cserélgetni kell, de a képi világot mellőző újrakevert hanghatás sokkal kiegyensúlyozottabb hangzással adja vissza az ismét csúcsformában muzsikáló Metheny játékát, illetve azzal a további finomsággal is szolgál, hogy most hallható először az öt tételből álló, Orchestrion (2010) albumra komponált szvit egymástól szétszórva, önálló értékű témákként megjelenítve.
 
A CD verzió az „Improvisation #1”-el indít, amely egy Paolo Angeli által megálmodott akusztikus robotgitáron szólal meg. A gitár hat húrja alatt, a gitár testén keresztbe kifeszített extra húrokat, a test belsejéből verik lábpedálokkal vezérelhető kalapácsok és az így egy gitáron létrejövő komplex hangzás valami egészen új hangszínt visz Pat játékába, aki a koncertekhez képest az improvizáció sokkal érettebb formáját hozza létre az Angeli gitáron.
 
A Secret Story (1992) két témája is bekerült a projektbe – „Antonia”; „Tell Her You Saw Me” – amely albumot Pat eredetileg az akkor elérhető technikával szintén egymaga vette fel, és csak miután elégedetlen volt az eredménnyel, hívott meg rengeteg muzsikust és még a London Symphony Orchestrát is, hogy átdolgozzák a szerzeményeit. Most ezt a két témát meghallgathatjuk úgy, hogy minden hangját Metheny hozza létre: az eredmény nem jobb vagy rosszabb, csak egészen egyszerűen más. Ami mégis igazán megnyerő bennük az ahogyan Pat játékán keresztül ezek a régi darabok új lendületre kapnak, nem csak az új improvizációk frissessége által - Pat kimeríthetetlen kreativitása egészen lendületes sodrást ad az „Antonia” szóló részének –, hanem a témák kidolgozottságain keresztül is.
 
Maga az Orchestrion szvit egyben (a DVD-én) és szétszórva is (a CD változaton) érettebben és magabiztosabban szól, mint a 2010-es korongon, Pat újabb és újabb kockázatokat vállal improvizációi során, egészen mesterien uralva az általa kifejlesztett bestia hangképét, amely teremtmény nélkül Metheny még sohasem volt ennyire Metheny, a rá jellemző hangkavalkád orkánja még sohasem volt ennyire sűrű és jól formatervezett.
 
De hogy Pat-nek mennyire jó az arányérzéke, az az egészen a pályája kezdetéig visszanyúló szóló muzsikájának könnyed újraértelmezése jelzi: a „Unity Village” témáját eredetileg is szólóban – igaz overdubbed – játszó Metheny (Bright Size Life, 1975) most az „Autunm Leaves” akkordköreire játszott és később blues-ba hajló szabad improvizációval vezeti be, majd egy egyszerű mechanikus csörgővel és a téma akkordjainak loop-jával való visszajátszására lazán és felszabadultan játszott szólóval teszi örökre felejthetetlenné. A „Sueno con Mexico” is eredetileg egy két gitárra írt szólódarab, amelyet most az Orchestrion tesz még teljesebbé, és persze leginkább Pat könnyed, légies játéka.
 
Mérföldkő mind Metheny, mind pedig a zene történetében: muzsikát ilyen formában még nem készített korábban senki, és hogy mégis mennyire felülírja a zene a projekt technikai hátterét, azt ennek a hanganyagnak a CD kiadása igazolja legjobban, ahol a mágusnak kizárólag a hallgató számít, mert nem a pálca mozgása, hanem csakis a létrejövő hangok varázslata a fontos.
 
Előadó:
Pat Metheny - gitárok és Orchestrion
 
Az albumon elhangzó szerzemények listája:
CD1
1. Improvisation #1
2. Antonia
3. Entry Point
4. Expansion
5. Improvisation #2
6. 80/81 / Broadway Blues
7. Orchestrion
 
CD2
1. Soul Search
2. Spirit of the Air
3. Stranger in Town
4. Sueno con Mexico
5. Tell Her You Saw Me
6. Unity Village