FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
 
 
Könyv: Gabriela Adamesteanu: Futó viszony
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2013. március 21.
 
A történelmileg (meg)alapozott, diktatórikus, totalitárius vagy hasonló társadalmi-politikai berendezkedésekbe ágyazott személyes (akár szerelmi, akár más indíttatású) emberi kapcsolatok megjelenítése az irodalomban (vagy mondjuk a filmművészetben) remek eszköz arra, hogy egyszerre hatolhassunk mélyebbre a makro- (társadalom) és mikro (egyének) rétegeiben. Gabriela Adamesteanu is tudja ezt, nem véletlen a műnem- és műfajválasztása, pedig az 1942-ben született román szerzőnő realista prózája mellett inkább ismert politikai esszéiről és újságírói tevékenységéről. Éppen ezért bár Futó viszony című fiktív regénye egy hosszú-hosszú időn át tartó törvénytelen (erkölcstelen?) házasságtörésről szól, a háttérben kontúrosan körvonalazódó politikai rendszer emberre gyakorolt negatív hatásai kitűnően nyilvánulnak meg a két (átlag)ember érzelmi kapcsolatán keresztül. Adamesteanu ma is komoly szerepet tölt be az emberi jogok, a demokrácia, az állampolgárok szabadságának aktivistájaként: tagja a Group for Social Dialogue (GDS) kormányzaton kívüli szervezetének, s szerkesztője a csoportosulás heti rendszerességgel megjelenő magazinjának, a Revista 22-nek. A Futó viszony tehát egy férfi és egy nő két évtizeden át tartó titkos szerelmi viszonyáról szól. Letitia Arcan férjes asszony, ám egyik munkatársával, Sorin Olaru-val tart fenn házasságtörő kapcsolatot. A Sorin barátjától kölcsönzött, lakótelepi lakásban együtt töltött idő ad értelmet és boldogságot kettejüknek, ideiglenesnek vélt titkos viszonyuk örökös, kilátástalan jelent biztosít a számukra, miközben fegyelmezetten élik nyilvános életüket a Bukarest közepén álló vörös csillagos épület ötödik emeletén működő Kutató Intézetben.

A látszatra egyszerű, tiszta szerelmet és kiegyensúlyozott szexuális kapcsolatot azonban kérdések, indokolt és alaptalan gyanúsítgatások, dilemmák terhelik. A kizárólag jelenbe ágyazott viszonyban a vitathatatlan közös nevezőt a házasságtörés lelepleződésétől, a válástól és a gyerektől való félelem jelenti. Bár a szexuális vonzalom mellett a kölcsönös bizalom és őszinteség sodorta őket egymáshoz, minél inkább megnyílnak a másik előtt, annál bizonytalanabbá válnak, annál inkább eltávolodnak egymástól. Saját és közös múltjukban kutakodnak, de családjaik sok bűnnel, tévedéssel, csalódással, túlélési kísérlettel terhelt, éppen ezért elhazudott múltja miatt a saját identitásukban sem biztosak. A generációja legjobbjai között számon tartott Gabriela Adamesteanu realista, alternatív (úgy, mint „hiperrealista”) prózájának visszatérő témája az egyén elembertelenedése, elidegenedése a totalitárius rendszerekben. Munkáiban erőteljes ábrázolásmódok, az értékek lealacsonyítása, versengő narratívák (elnyomott, túlterhelt, középszerűségbe kényszerített fiatalok) vonulnak végig, amelyek a különböző beszédminták és viselkedések pontos kifejezőkészségével párosulnak. A Futó viszony 450 oldala úgy tart tükröt a mának, s benne az olvasónak, hogy közben élvezetes, izgalmas, szórakoztató és elgondolkodtató dokumentumot ír a huszadik század történelméről. Érdemesnek tűnik hát belemélyedni Letitita és Sorin kapcsolatába!
 
 
Film: Úton
Forgalmazó: PARLUX Entertainment
Várható bemutató: 2013. március 21.
 
Jack Kerouac: Úton. A közhelyek közhelye lenne arról fogalmazni bevezetőt, hogy vannak megosztó irodalmi művek a világon, amelyek… Már majdnem bele is kezdtem. Helyette inkább csak közlöm, hogy a brazil író-rendező Walter Salles filmet forgatott Kerouac 1957-es regényéből a Puerto Rico-i Jose Rivera forgatókönyv-adaptációja alapján. Az Úton moziváltozata a 2012-es Cannes-i Filmfesztiválon debütált, ám az Arany Pálma-jelölés ellenére azóta is rendesen megosztja a kritikusokat. Helyben vagyunk, már megint szóba jött, hogy a regény után a film is megosztó szerepet játszik a közönség körében. Hagyjuk is, szóval az Oscar-jelölt Salles (Központi pályaudvar, Che Guevara: A motoros naplója) kézikamerával rögzített, örvénylő-kavargó utazása a szabad(os) szellem ábrázolását önti képi kockákba. Az említett A motoros naplójához (2004) hasonlóan az Úton is egyfajta életszemléletet jelenít meg, ám míg az előbbi hősei (Che Guevara és barátja, Alberto Granado) inkább hajlandóak tanulni, gondolkodni és maguk helyett másokkal törődni, addig Kerouac figurái éppen ellentétes beállítottságúak: kitartóan hirdetik a szenvedélyt és az életigenlést, amelyek azonban kimerülnek az alkoholos palackokban, a tudatmódosító cigarettákban, az alternatív költészetben és a szexben, hogy végeredményként nárcisztikus, felfuvalkodott és unalmas, öntelt egoistákká váljanak miattuk. A késői 1940-es években járunk. Sal (Sam Riley), a feltörekvő New York-i fiatal író apja meghal. A srác egy szószátyár ginsberg-poétával, Carlo Marx-szal (Tom Sturridge) szokott lógni, ám mostanra megelégelte, hogy még nem vitte semmire az írás terén. Élete azonban végleg megváltozik, amikor megismerkedik a szabadszellemű, ex-szélhámos Dean Moriarty-val (Garrett Hedlund), aki alkalmi munkákból tartja fenn magát.
 
A mind gondolkodásában, mind lelkileg csavargó természetű, életvidám, nyughatatlan Moriarty személyisége olyannyira magával ragadja Sal-t, hogy csatlakozik hozzá és Dean elbűvölő, 16 éves barátnőjéhez, Marylou-hoz (Kristen Stewart), hogy együtt keljenek útra Amerikán keresztül. San Francisco, New Orleans, Mexikó váltják egymást a térképen, miközben időről időre más barátok és ismerősök csatlakoznak hozzájuk az út során, no meg maguk mögött hagyott, dühös lányok jelzik a három fiatal önmagát kereső fáradozásainak mérföldköveit. „Míg a film drámai hatása hullámzik, addig vizuálisan és atmoszférájában állandó színvonalat képvisel – írta az Útonról a The Hollywood Reporter kritikusa. – Eric Gautier operatőri munkája végtelenül találékony, amelynek nagy hasznát veszik a kiváló és változatos helyszínek.” Garrett Hedlund játékát sokak mellett az Entertainment Weekly is kiemelte, mondván „alakítása lelkes, erotikus, telhetetlen és pusztító, olyan szinten lángoló, amely egy új korszakhoz mutat utat. Hedlund annyira klassz, mint a fiatal Brad Pitt volt.” Más médiumok azonban nem voltak ennyire lelkesek, a The New York Times például azt vetette Walter Salles szemére, hogy „nem fektetett bele annyi vadságot, amennyire a sztorinak szüksége lett volna a vizuális stílushoz és a narratív megközelítéshez.” A The Guardian kritikusa szerint az Úton „jópofa, de önimádó road movie… érezhető benne egyfajta szomorúság, ahogyan Dean rendeltetése szerint csupán másodhegedűssé válik, míg Sal kiforrja magát”. Egyszóval Walter Salles adaptációja tényleg megosztja a nézők véleményét Kerouac mesterművének átültetéséről, de már csak ezért is úgy van vele az ember, hogy elsőkézből szeretne értékítéletet mondani róla. Egyszóval várjuk!
 
 
Könyv: Christopher McDougall: Futni születtünk
Kiadó: Park Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2013. március 20.
 
Vajon hogyan lehet a futásról könyvet írni úgy, hogy az ne legyen sem szélsőségesen sportágra behatárolt, sem kizárólag a szűk értelemben vett mozgásra koncentráló, sem pedig monotonitása révén unalomba fulladó? Nos, a bokatörő csapdákat kikerülő válasz Christopher McDougall-nek köszönhetően immár hazánkban is ott lehet az érdeklődők kezében (lábában) a Futni születtünk című könyv révén. Az 1962-ben született amerikai író-újságíró 2009-ben jelentette meg a gyorsan bestsellerré vált kötetet Born to Run: A Hidden Tribe, Superathletes, and the Greatest Race the World Has Never Seen (Futásra születve: egy rejtett törzs, szuperatléták és a legnagyszerűbb verseny, amelyet a világ eddig még sosem látott) címmel. A könyv sikeréről talán mindennél többet mond, hogy már évek óta a levegőben van egy esetleges filmváltozata Peter Sarsgaard lehetséges adaptációjában és rendezésében, Jake Gyllenhaal tervezett főszereplésével. Az 1985-ben a Harvard Egyetemen diplomázott Christopher McDougall három évet töltött az Associated Press külföldi tudósítójaként Ruandában és Angolában, ma pedig olyan lapokba ír rendszeresen, mint az Esquire, a The New York Times Magazine, a Men’s Journal, vagy éppen a Men’s Health. A Futni születtünk legnagyobb erénye a sokoldalúság. A könyv megismertet bennünket a Mexikóban élő Tarahumara indiánokkal; az amerikai ultrafutó társadalommal; McDougall futással kapcsolatos egészségügyi problémáival; továbbá szó esik benne az emberi faj kialakulásáról és fejlődéséről is, amelyben döntő szerepet játszott a fajunkra jellemző lassú, ám kitartó futás.
 
Christopher McDougall maga is rendszeres futó volt, viszont sportolás közben többször is megsérült, amikor felfigyelt a mexikói Copper-kanyonban élő Tarahumara nevű indián törzsre. Csodálattal vegyes érdeklődéssel szemlélte, hogyan képesek a népcsoport tagjai elképesztő gyorsasággal lefutni ultrahosszúságú távolságokat (100 mérföldet vagy még többet) úgy, hogy elkerülik őket a legtöbb futót érintő természetszerű sérülések. A Futni születtünk pont ezért kapott akkora figyelmet a sportág részéről: McDougall részletesen leírja és modellezi azt a tarahumara-mozgást, amellyel valóban elkerülhetők ezek a sérülések, ráadásul azt állítja, a problémák gyökere a modern futócipőkben keresendő, hiszen a hosszútávfutók sérülései a futócipők 1972-es bevezetése óta nőttek meg ugrásszerűen. A Tarahumara törzzsel kapcsolatos kutatásai mellett McDougall kimondottan az emberi faj mélyére ásott olyan szempontból, hogy egyedüliként a főemlősök között hogyan fejlesztettük ki a hosszú távú, kitartó futás képességét: támogatja azt a hipotézist, mely szerint ennek oka az erdők elhagyása, a szavannás vidékekre való átköltözés volt, ahol a zsákmány érdekében szükséges lett az időben és távolságban kitartó üldözés. A szerző megközelítése a könyv lapjain végig kettős. Egyszerre személyes és tudományos: az egyéni sorsok pontos és empatikus leírása mellett ismerteti a tudomány aktuális állását is az emberi fiziológiáról, táplálkozásról és az őstörténetről. Christopher McDougall stílusában még a tudományos leírások is hallatlanul izgalmasak, gazdag és élvezetes mesemondó képessége, a sok mókás karakter ábrázolása így a Futni születtünköt roppant szórakoztató olvasmánnyá teszi. Nem csoda hát, hogy kíváncsiak vagyunk rá!