FőképA modern jazz egyik kiemelkedő zongoristája, zeneszerzője, az amerikai Chick Corea (1941) számtalan felvételt készített Return to Forever zenekara után a Chick Corea Acoustic majd Electric Band nevű saját együtteseivel. A Miles Davis kísérleti, fúziós zenéinél közreműködő jazz generáció tagja volt ő is, mint Herbie Hancock, Keith Jarrett, John Scofield és sokan mások. A Massachusetts-i származású (eredeti nevén) Armando Anthony Corea maga is kísérletező, (meg)újító zenész. Corea tipikusan a jazz gondolkodó zeneszerzőjét testesíti meg. Ő az, akinek mindig is megvolt az affinitása, érdeklődése az új, vagy a megszokottól eltérő kisebb felállások iránt, így a duó előadások iránt is. Gondolhatunk itt a Gary Burton (vibrafon) vagy Herbie Hancock (zongora) közreműködésével készített világhírű albumaira.

1983-ban a Deutsche Grammophon jelentette meg Chick Corea (zongora) és Nicolas Economou (zongora) koncertfelvételeit az On Two Pianos albumon, melyet a kiadó 2011-ben ismét forgalomba hozott. A lemez és a közös munka 1981-ben merült fel ötletként, amikor Corea meghívta Los Angeles-i otthonába közös muzsikálásra Economou-t. A kétzongorás felállás, a közös improvizálás, a koncentrált és aktív zenei reakciók mind-mind Corea kedvelt zenei birodalmának részei. Az album felépítését a hármas egység uralja. Az első részben a „Suite” (improvizáció), majd Bartók Mikrokozmosz sorozatából hat darab hangzik el két zongorán, végül pedig a „Homecoming” és a „Duet for Two Piano in Three Parts”, melyeknek zeneszerzője ismét Corea. Térjünk azonban ki részletesebben is az 1982-ben Münchenben rögzített koncertfelvételekre.
 
A „Suite” egy huszonhat perces improvizáció folyam, kilenc különböző karakterrel. A kompozíció, a megírt részek, zenei vázlatok és az improvizáció elkülöníthetőek, s mégis egymással összeérő zenei textúrát képeznek. A zene alapvetően Corea 20. századi zenei ízlését mintázza, e kor zeneszerzőitől ragad ki ötleteket, elemeket, melyek összeforrnak az improvizációval. Felbukkan Schönberg atonális világa, Debussy századfordulós impresszionista hangja, s Bartók elemi erejű zongora hangzása. A „Toccata” egyértelmű utalás a késő barokk bachi műfajára. Itt ne a 18. század, hanem a 20. század hangjait keressük a régi struktúrába beágyazva, ez lesz ugyanis a kulcs zenei értelemben a miértre. A „Fugue” is az említettekre példa, a „Waltz” pedig a 20. századi nyitott jazz-műhelyek darabja, átjárás a kortárs zene és a jazz között. Ne felejtsük, Corea Anthony Braxtonnal free-jazz felvételeket is készített korábbi (Circle) együttesével. A „Suite”, a „Prelude”-től az „Inside the Piano” free zenéjének záró darabjáig természetes, vázlatszerűen komponált zene, rengeteg szabad, térrel rendelkező improvizációval. Hallható, hogy Corea és Economou érezték, kihasználták a két zongora nyújtotta lehetőséget, a különböző regisztereket; a perkusszív zongora billentése mindkettőjük esetében kifejező, egyéni hangzású és hallhatóan próbáltak elszakadni a jazz megszokott frazírozásától.
 
Corea az elmúlt évtizedek alatt rendkívül tudatosan építette be saját zenei világába a 19-20. századi zeneszerzők hangzásvilágát, zenei eszközeit, formáit. Aki - még sok évvel ezelőtt - hallotta Chick Corea szólóestjét a Budapesti Kongresszusi Központban, az megbizonyosodhatott, hogy Alexander Szkrjabin mellett Bartók Béla műveit is autentikusan adta elő zongorán, átlépve a jazz területéről a mára klasszikussá ércesedett zenék világába. Csak kitérőként jegyezzük meg, hogy a ’90-es években Corea több alkalommal kiadta – a Chick Corea Electric Band felvételei mellett – elektric-jazz zenéinek partitúráját is, amelyek figyelemre méltóak. Ezekben részletesen kiírta Frank Gambale (gitár), John Patitucci (basszusgitár), Dave Weckl (dob), Eric Marienthal (szaxofon) és saját elektromos zongora szólamait. Ez a zeneszerzői gondolkodás a klasszikus és a 20. századi zene behatóbb tanulmányozását feltételezi. Chick Corea a partitúra első oldalán említi és köszöni meg a bartóki inspirációt, ami az ő zenéjében Bartók hangzásvilágának egyfajta reinkarnációjaként jelenik meg.
 
Bartók Béla (1881-1945) zenéje számos zeneszerzőt és hangszeres előadót inspirált, a bartóki zene alkotórendszere, elmélete – melyet Bartók-tengelyrendszer néven is említenek – jelenleg is a modern jazz improvizációjának egyik fő forrása. A kvart és kvint akkordok, a skála és hangsor-modellek, az ezekre visszavezethető dallamok, a diatonikus skálákból kilépő alterált hangok rendszere, s a pentatónia alkalmazása mára szervesen beépültek nem csak Chick Corea, hanem Herbie Hancock vagy Wayne Shorter jazz kompozícióiba egyaránt.
 
E lemezen Corea és Economou hat darabot játszik Bartók Mikrokozmosz című zongorára írt ciklusából: „Bolgár ritmus I. (No.113)”, „Akkordtanulmány (No.69)”, „Perpetuum mobile (No.135)”, „Staccato és legato II (No.123)”, „Magyar népdal (No.127)”, „Ostinato (No.146)”. A Bartók által létrehozott Mikrokozmosz sorozat darabjai a hangszeres tanulás első lépéseitől fokozatosan haladnak egyre feljebb az előadói darabok felé. Ezekből az utolsó kötetekből adnak áttekintést az említett kompozíciók. Bartók életének utolsó éveiben, 1944/45-ben is csiszolgatta a sorozatot, ezzel is hangsúlyozva a művek jelentőségét. A hat darab közül a két előadótól az „Ostinato”előadása a legkifejezőbb. Ebben az eredetileg szóló zongorás darabban Bartók az allegro barbaro-i nyersességét, a „tiszta forrás” népzenei gyökereit és saját zenei mondanivalóját sűrítette, ugyanakkor kiérezhetjük zongoraversenyeit is a hangok közül. Egy közel három perces – a zongora alsó és felső regisztereit teljesen kihasználó – sodró erejű, intenzív lüktetésű, kvintekből, oktávfogásokból, unisono dallamokból építkező ostinato-felépítésű darabot hallhatunk a lemezen, kiváló interpretálásban. Corea ebben a világban magára talált, mind előadói, mind kompozíciós értelemben, rengeteget tanult Bartóktól. Az „Ostinato”, Corea kedvenc darabja, ugyanezt Herbie Hancock – a jazz kaméleonja és kiemelkedő zenei kísérletezője – közreműködésével szintén lemezre vette, kiváló előadással.

A lemezen szerepelnek még a „Homecoming” és a „Duet” for Two Pianos” kompozíciók, izgalmas, változatos darabok – némi francia impresszionista behatásokkal –, s mind a témájuk, mind a dinamikájuk tekintetében aprólékos felépítettség jellemzi őket. A lemez a különféle zenei műfajok kapcsolódási pontjaira világít rá, azt mutatja meg, hogy nincs áthidalhatatlan távolság a klasszikus, kortárs és jazz zenék között, létezik híd, szabad átjárás e zenei területek között. A jazz mindig is a „nyitott” művészet otthona volt, s ennek a filozófiának jelentős képviselője a két előadó. A Deutsche Grammophon Münchner Klaviersommer 1982 élő felvételein Chick Corea és Nicolas Economou örömzenél. Érdemes ezt a lemezt keresni az üzletekben, s elgondolkodni, hogy ez a nyitott zene mennyi mindent képes egyszerre, egyidejűleg kifejezni.    
 
Előadók:
Chick Corea – zongora
Nicolas Economou – zongora
 
A lemezen elhangzó számok listája:
Suite - Improvisations For Two Pianos
1. 1. Prelude
2. Ballade
3. Toccata
4. Humoresque
5. Invention
6. Fugue
7. Aria and Ostinato
8. Waltz
9. Inside The Piano
 
Béla Bartók (1881 - 1945) Seven Pieces from Mikrokosmos
10. no.113 Bulgarian Rhythm
11. no.69 Chord Study
12. no.135 Perpetuum mobile
13. no.123 Short Canon and its Inversion
14. no.127 New Hungarian Folksong
15. no.146 Ostinato
 
Chick Corea, Nicolas Economou
16. Homecoming
17. Duets for two pianos in three parts