Főkép

A lemezbiznisz nem igazán számít ma már húzóágazatnak, nem hiszem, hogy erre bárki rá tudna cáfolni. A zenészek ettől függetlenül viszont zenélnek – és ennek eredményét ugyanolyan szívesen mutatják meg a közönségnek. Az átalakulóban lévő zenehallgatási szokások megkövetelik az alkotóktól, hogy alkalmazkodjanak, új utakat és megoldásokat keressenek arra, hogy kapcsolatot teremtsenek a rajongókkal. A Péterfy Bori & Love Band egy igen kellemes formáját választotta ennek: az új albumuk mind a 10 számához készült klipet vetítették le a Toldi moziban március 6-án. Az esemény a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál védnöksége alatt jött létre, amely idén érkezik el a 20. évfordulójához. A rendezvény beválogatta volna a klipsorozatot a programba, ám az alkotók nem akartak még egy hónapot várni a premierrel – így a Fehér éjszakák vetítése egyszerre előfutára is a Titanicnak.
 
Tövisházi Ambrus megnyitó beszédéből kiderült, hogy a projekt tulajdonképpen önmagát nőtte ki, mert a zenekar elsődleges célja annyi volt, hogy a Youtube-ra felkerülő számokhoz legyen egy minimális látványvilágú videó. Aztán valahogy beindult az öngerjesztő folyamat, és mindegyik számhoz készült egy-egy sajátos hangulatú kisfilm – amely nem jöhetett volna létre a lelkes és önkéntes barátok, ismerősök segítsége nélkül. A mozi nagyterme szerencsére majdnem tele volt, amely azt bizonyítja, hogy igenis van értelme a hasonló megmozdulásoknak, amelyek nem csak a közösségi zenehallgatás, illetve mozgókép-nézés örömét adják meg, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy az alkotók és a közönség egy kötetlen, fesztelen formában találkozzon. Egyébként meg mindannyian ugyanabban a hajóban evezünk, úgyhogy a nézőtéren ülők mindegyike tisztában volt azzal, mennyire nehéz helyzetben van ma Magyarországon a kreatív szakmát gyakorlatilag mindegyike – ez azt a hozzáállást eredményezte (részemről legalábbis biztosan), hogy örülni kell, ha egyáltalán történik valami.
 
A számok közötti taps viszont még ezt leszámítva is teljesen jogos volt: a számok java részéhez teljesen élvezhető, filmes szemmel is értékelhető filmek születtek. Már András, Hoffmanntamás Boldizsár és Németh Balázs, Stark Attila, Csáki László, Merényi Dávid, Gács Tamás, Somogyi Hanka és Görög Árpád, Jenei Szilveszter, Fazekas Péter és Karsai Dániel klipjei ügyesen és kreatívan oldották meg a szűkös anyagiak szabta feladatot. Az én abszolút kedvencem Strak Attila animációja volt, sem kedvem, sem energiám nem volt levetkőzni az elfogultságomat. A klipek egyben és külön-külön is teljesen jól megállják a helyüket, a zenekar zenéjét pedig vagy szereti valaki, vagy nem – én nem tartom magam különösebben rajongónak, de élvezni élveztem. Maga az esemény pedig tényleg jó hangulatúra sikeredett, hiszen mindig öröm olyan emberekkel együtt lenni, akik ugyanazt élvezik, mint én – és ezúton szeretnék arra biztatni minden magyar zenekart, hogy pályafutása során legalább egyszer próbálkozzon meg egy ilyennel. Szerintem megéri.