Jack Mcdevitt: Echo
Írta: Veres Kristóf György | 2013. 02. 23.

Ezek után Alex már arra hajlik, hogy leállítsa az értéktelennek tűnő kőtábla utáni meddő kutatást, azonban egy profi bérgyilkos merényletkísérlete hamarosan rádöbbenti a két régiségkereskedőt az elpusztított tárgyat körüllengő rejtély súlyára. Ugyanis minden jel arra utal, hogy Sunset Tuttle talált valamit odakint. Valami olyan leírhatatlan borzalmat, aminek létezése soha nem kerülhet nyilvánosságra. Az a pár ember pedig, aki ismeri ennek a szörnyű rejtélynek a kulcsát, semmitől sem riad vissza, hogy megőrizze Tuttle titkát. Alexnek és Chase-nek egyetlen lehetősége marad, megfejteni a kőtábla rejtélyét, mielőtt utolérik őket a bérgyilkosok, ugyanis ahhoz már túl sokat tudnak, hogy a kutakodásuk leállításával biztonságban érezhessék életüket.
A Nebula-díjas Alex Benedict-ciklus ötödik kötetében újra elmerülhetünk a Jack McDevitt-től megszokott, könnyed stílusú, szórakoztató prózában, mely rögtön az első fejezetnél magával ragad minket. Bár az Echo már az ötödik kötete a ciklusnak, Alex és Chase karaktere semmit sem veszített eredetiségéből, az általuk folytatott nyomozás pedig talán még érdekfeszítőbb, mint a korábbi kötetekben, ugyanis McDevitt amellett, hogy egy páratlan rejtélyt tár elénk regényében, egy sor meghökkentően újító és furmányos módszert is mutat az olvasónak, melyek segítségével Alex és Chase végül sikeresen göngyölíti fel a kőtáblát körüllengő titkot. McDevitt legújabb regényének befejezése pedig – a már megszokott módon – teljesen váratlan fordulatokat tartogat, ugyanis a megsemmisített kőtáblát körüllengő rejtély egészen más természetű, mint amire az olvasó számítana. Mivel pedig a ciklus különböző kötetei csak nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz, a könnyed, szórakoztató sci-fi bármelyik rajongója kedvét lelheti az Echo olvasásában, az is, aki Alex és Chase korábbi kalandjait nem ismeri.