Főkép

Tetszik, nem tetszik, egy új Helloween album megjelenése már nem számít akkora eseménynek, mint mondjuk az első Keeper idején. Ennek okait hosszasan ecsetelhetném, de ettől a tény még változatlan marad, a világ manapság más, fémesebb muzsikákra figyel, és bár a régi rajongók a mai napig szeretik kedvenceiket, senki nem várja tőlük, hogy új utakra vigyék kedvenc műfajunkat. A maguk módján természetesen fejlődnek, vagyis a 2013-as Helloweent nem érdemes összehasonlítani sem a The Dark Ride, sem a Master Of The Rings időszakával, főleg, mert leginkább az előző, 7 Sinners című album zenei világát viszik tovább, csak ezúttal a komorabb szövegek/hangulat helyett kisütött a nap, és a srácok optimistábban látják a világot, amihez talán egy kicsit az is hozzájárult, hogy a felvételek helyszíne Tenerifén volt. Mondjuk a tökfejek sosem voltak egy depis társaság, de most szemlátomást remekül érzik magukat a bőrükben.
 
Nem is tudom, utoljára mikor csodálkoztam rá úgy igazából egy CD-borítóra – most ez történt, köszönhetően a dombornyomásnak, ami könyveknél gyakran előforduló megoldás, azonban lemeznél még nem találkoztam ilyesmivel (vagy egyszerűen nem emlékszem rá). A művész (Marcos Moura) címképén katonatökfejek rohangálnak egy városi hadszíntéren. Érdemes teljes szélességében kinyitni a tokot, mert így a három kép kerek egésszé áll össze. Az alapvetően borzasztó téma ellenére nem lehet komolyan nézni például a halott tökfej vigyorgó képét, az meg különösen tetszett, hogy a muníciós ládák oldalán kerültek elhelyezésre a számcímek. Vagy ott van a mellékelt füzet nyitóképe, amelyen egy kilyukadt tökből kikandikáló, ránézésre hangyaszerű teremtmény lengeti a fehér zászlóját, gondolom elege van a hadakozásból. A megadás eredményét nem ismerjük meg, de egy másik képen már csak egy félcédula fogadja az arra járót, miszerint a lakó új helyre költözött. A füzet egyébként tele van az együttesre jelelemző apró tökfigurákkal – szóval a rajongóknak ezúttal is van mit bogarászniuk.
 
Természetesen mindez csak körítés, a lényeg a zenén van. A lemezindító „Nabataea” több szempontból különleges darab, látszik, hogy az énekes, Andi Deris fantáziája alaposan beindult. Egyrészt az utóbbi években tőlük szokatlan az ilyen hosszú szám (hét perc), másrészt rögtön az elején keleties motívummal indul, amit csak megfejel a szöveg, ami egy ókori kereskedőnéppel, a nabateusokkal foglalkozik, és persze a leghíresebb városukkal, Petrával.
 

Mondjuk a piramisok feltűnése máig érthetetlen számomra, de ez már legyen a kliprendező baja. A zene egyébként tipikus Helloweenes speed metal (talán egy picit gyorsabb az átlagnál), némi power beütéssel, remek lemezindító darab. Apropó: nem tudom ki hogy van vele, de engem a 4:17-nél kezdődő rész kísértetiesen emlékeztet a „Mirror, mirror” című számra. Egy biztos, a hét perces időtartamba sikerült kellőképpen változatos témákat összegyűjteni, és Derris éneke még mindig meghatározó eleme a Helloween zenéjének. A dal keletkezéséről így beszélt Andi: „Nabatea egy dal az ősi országról, amit mindenki elfeledett, egészen 1910-ig, amikor végre újra felfedezték. Az övék lehetett az első demokratikus nemzet a világon, nagyjából 3500 évvel ezelőtt. Valahol a régi Jordániában éltek és nagy valószínűséggel ez volt az egyetlen ország, amelyik nem háborúzott másokkal. Ezért úgy gondoltam, ezt a nagyszerű történetet dalban mesélem el.”
 
Szintén a zavarba ejtő nóták közé tartozik a „Wanna Be God”. Gyakorlatilag Derris énekével és Dani Löble dobolásával kezdődik, és annyira nem Helloween, amennyire csak lehet. A háttérben némi közönségzaj hallatszik, a dob egyébként a Sepultura „Roots Bloody Roots”-ának törzsi zajongására emlékeztet, de mivel Freddie Mercurynak ajánlják, ezek szerint a „We Will Rock You” lehetett a kiindulási pont. Szép elképzelés – ennek ellenére annyira kilóg a lemezről, amennyire csak lehet, különben nem rossz, csak eddig sose csináltak ilyet, és még mindig nem értem, mi volt a céljuk. Nem várt hozadéka a számnak, hogy talán itt villant legnagyobbat Derris a lemezen, hiszen kellő hangszertámogatás hiányában neki kell megragadnia a hallgatóság figyelmét – és ezt a feladatot gond nélkül teljesíti.
 
Szokásom szerint nem megyek végig az összes nótán, az elsőn kívül kedvenceim közé tartoznak még a „World Of War”, „Burning Sun”, Straight Out Of Hell és persze a zongorával indító „Waiting for the Thunder”. Bár ez a lemez nem lett olyan pokolian ütős, mint ahogyan a rajongók esetleg a cím alapján remélték, szerintem teljesen rendben van, hiszen fellelhető rajta pár kiemelkedő pillanat, amelyek ellensúlyozzák a feledhetőbb momentumokat, de ez újra csak azt bizonyítja, mennyire változatos lett a Straight Out Of Hell, elvégre van rajta ballada, speed, power, meg popos izé – a jelek szerint 2013-ban ilyen a Helloween. A keverés jó, a hangzás arányos, és meglepő módon helyenként komoly szerep jut a billentyűs hangszereknek. Ez utóbbi alatt nem csupán a „Burning Sun” Jon Lord emlékének szentelt változatát értem, hiszen például a „Live Now!” című nótában a refrénnél az énekkel azonos hangsúlyt kap. Az pedig mindenképpen dicséretes, hogy ötvenévesen (a tagok közül hárman bizony már errefelé számolgatják korukat) ennyire jó albumot tudtak készíteni, ezután már csak a koncertezés van hátra, ahol újfent bebizonyíthatják, mire képesek élőben (2013 márciusában nálunk is fellépnek).
 
Az együttes tagjai:
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár
Sascha Gerstner – gitár
Markus Grosskopf – basszusgitár
Dani Löble – dob
 
Közreműködő:
Matthias Ulmer – billentyűs hangszerek
Billy King, Olaf Senkbeil – háttérvokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Nabataea
2. World Of War
3. Live Now!
4. Far From The Stars
5. Burning Sun
6. Waiting For The Thunder
7. Hold Me In Your Arms
8. Wanna Be God
9. Straight Out Of Hell
10. Asshole
11. Years
12. Make Fire Catch The Fly
13. Church Breaks Down
14. Another Shot Of Life (Bonus Track)
15. Burning Sun (Hammond version) Bonus track
 
Diszkográfia:
Helloween Mini LP (1985)
Jericho (1985)
Judas (1986)
Keeper Of The Seven Keys I. (1987)
Keeper Of The Seven Keys II. (1988)
Live In UK (1989)
Pink Bubbles Go Ape (1991)
Chameleon (1993)
Master Of The Rings (1994)
The Time Of The Oath (1996)
High Live (1996)
Better Than Raw (1998)
Metal Jukebox (1999)
The Dark Ride (2000)
Rabbit Don’t Come Easy (2003)
Keeper Of The Sevent Keys III. – The Legacy (2005)
Gambling With The Devil (2007)
Unarmed - Best of 25th Anniversary (2009)
7 Sinners (2010)
Straight Out Of Hell (2013)