Főkép A múlt év decemberében mozikba került első Hobbit film némileg vegyes fogadtatásban részesült. Hogy látványos, azt senki nem vitatta, de hogy valóban trilógiává kell-e duzzasztani A Gyűrűk Urához mérten jóval rövidebb alapanyagból készülő filmeket, arról megoszlanak a vélemények, ahogy arról is, Peter Jackson rendező mennyire tudta filmre vinni az eredeti történet hangulatát. Hiszen a GyU-hoz képest Tolkien eme műve inkább mese, egy messze nem akkora ívű történet. Az világos, hogy Jacksonnak közelítenie kellett A hobbitot A Gyűrűk Ura filmek világához, s az sem meglepő, hogy a számtalan díjjal elismert Howard Shore zeneszerző újra felhasználta a GyU trilógia zenéjének egyes momentumait. Logikus és nincs is ezzel baj. A nagy kérdés az volt, hogy vajon most is sikerül-e olyan emlékezetes dallamokat, témákat írnia, mint a GyU esetében tette. A válasz igen is, meg nem is.
 
Bár olvastam már ócsárló véleményeket a törpök daláról (Misty Mountains), számomra a film egyik leghangulatosabb, hovatovább hátborzongató jelenetét jelenti. Felemelő és szívbe markoló dal, és ahogy a könyvben Bilbót végül is ez győzi meg arról, hogy a törpökkel kellene tartania, úgy a néző is átérzi azt a vágyódást és hiányt, ami Thorint és csapatát fűti. Más kérdés, hogy ez a dal nem Shore szerzeménye. A vége főcím alatt hallható betétdalban (Song of the Lonely Mountain) is visszaköszön a Misty Mountains fő motívuma, egyébként viszont egy Neil Finn nevű új-zélandi muzsikus szerzeménye. Ő alapítója volt a Crowded House-nak, az 1985 és 1996 között létező pop-rock csapatnak – és tulajdonképpen ez a betétdal is könnyedebb, fülbemászó szerzemény. Alapvetően semmi baja, még az új-zélandi őslakosok kántálása is csak hozzátesz, ezzel együtt is az a véleményem, hogy Loreena McKennitt-et kellene már felkérni, hogy zenét szerezzen egy Tolkien filmhez, az ő muzsikája sokkal-sokkal közelebb áll Középfölde világához.
 
Akárhogy is, egy kiemelkedő dal és egy sláger mindenképp sorakozik a dupla CD-n. A többi pedig… nos, szerintem az inkább funkcionális zene, ami persze végtelenül profi (a London Philharmonic Orchestra játszotta fel), de az említetteken kívül nem igen találni benne olyan motívumot, amely úgy megragadna az emberben, mint a GyU filmzene emlékezetes részei. Bármely hősies kalandfilmhez használhatóak lennének ezek a szerzemények, illetve olyan képsorokhoz, ahol gyönyörű tájakat látni. Apró finomságokból akad bőven, de kimagaslóan emlékezetes nincs.
 
A CD-hez tartozó kis könyvecske tartalmaz egy esszét, melyben elmagyarázzák, hogy a film adott jeleneténél milyen hangnemben játszanak milyen hangszereken, és hogy mit akarnak ezzel kifejezni. Ez végül is érdekes, de kicsit visszás is: egy jó filmzene minden magyarázat nélkül is megállja a helyét – sőt, alkalmasint a film nélkül is. S míg a GyU zenéit fel-felteszem néha csak úgy, ezt A hobbit CD-t legfeljebb csak háttérzeneként hallgatnám.
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. My Dear Frodo
2. Old Friends
3. An Unexpected Party
4. Axe or Sword?
5. Misty Mountains (zeneszerzők: David Donaldson, David Long, Steve Roche és Janet Roddick; előadja Richard Armitage és a törpék)
6. The Adventure Begins
7. The World is Ahead
8. An Ancient Enemy
9. Radagast the Brown
10. Roast Mutton
11. A Troll-hoard
12. The Hill of Sorcery
13. Warg-scouts
 
CD2
1. The Hidden Valley
2. Moon Runes
3. The Defiler
4. The White Council
5. Over Hill
6. A Thunder Battle
7. Under Hill
8. Riddles in the Dark
9. Brass Buttons
10. Out of the Frying-Pan
11. A Good Omen
12. Song of the Lonely Mountain (előadja és szöveg: Neil Finn, zene Finn, Donaldson, Long, Roche és Roddick)
13. Dreaming of Bag End

Kapcsolódó írás