FőképAz Útvesztő című kötetet már egy csöppnyi nosztalgikus szomorúsággal kezdtem olvasni: kedvenc hőseink végzősök lettek, és bizony-bizony ez azt is jelenti, hogy hamarosan elköszönünk tőlünk. Bevallom volt bennem egy icipici félelem is, vajon lehet-e tovább fokozni a Szent Johanna filinget, tud-e Leiner Laura újat mondani, mutatni ebben a részben. Hát tudott. Az Útvesztő kötet egyik különlegessége pontosan a végzősség ténye: Laura ugyanis tökéletesen ábrázolja a szereplők lelkivilágát, finom empátiával ír az érettségiző diákok dilemmáiról, szorongásairól, a pályaválasztás megannyi buktatójáról, nehézségéről, (köztük az érettségi tantárgyak kiválasztásáról, a megfelelő hivatás megtalálásáról), csakúgy, mint a szülők, szaktanárok és gyerekek közötti lehetséges konfliktusokról is a továbbtanulás kapcsán. Teszi mindezt a tőle megszokott könnyedséggel, humorral, fordulatos történetvezetéssel.
 
Ebben a részben helyet kapnak a gimi utolsó évéhez kapcsolódó tipikus magyar rituálék is, úgy, mint a szalagavató, bankett és az ezekkel járó mókák, vicces próbák, megfelelő ruhák kiválasztása. Persze ahogy erre számítani lehet, a 12.b osztály tanulói ezúttal sem hazudtolják meg a „balhés” osztály címet, mindent teljesen másképpen csinálnak, mintahogyan azt tőlük tanáraik, szüleik várnák, de végül mégis ők lépnek fel a legtisztességesebben kinéző ruhában és ők adják elő a legnépszerűbb műsort is a szalagavatón. Eközben pedig gimiseink élete továbbra is izgalmasan alakul, Laura megannyi meglepetéssel szolgál számunkra, mind a meglévő párkapcsolatok alakulását, mind pedig az egyes szereplők pályaválasztását illetően. Az utolsó pár oldal pedig olyan lélegzetelállító és egyben teljesen reális dilemmát villant fel, hogy bár nagyon sok idő telt el azóta mióta kiolvastam az Útvesztőt, még most is beleborzongok a „végkifejletbe” és nagyon várom az utolsó rész „feloldását”.

Szerencsére már nem sokat kell izgulnom, a rajongói oldalakon, csakúgy, mint Leiner Laura saját oldalán javában folyik a visszaszámlálás mindenféle íncsiklandozó ízelítővel: ismertté vált az utolsó rész alcíme a bűvös Örökké, pár napja felkerült az oldalakra a szépséges, új, aranyos borító is, a már ismert szcenárió szerint pedig még számíthatunk a fülszöveg, meg a regény részlet megjelenésére. Már tudni lehet, hogy az utolsó rész valójában két kötet, igazi csemege a rajongóknak, lesz miben elmélyedni és várhatóan sok zsebkendőt kell majd elhasználnunk olvasás közben. A hivatalos megjelenés március 11, de ahogyan ezt már megszoktuk dedikálás keretében lehetőségünk lesz korábban is hozzájutni a kötetekhez (Időpont: március 8-9-én 10-17 óra, Helyszín: Pesti Magyar Színház). Ezzel sem búcsúzunk el a Szent Johanna gimitől, hiszen tavasszal megjelenik az SZJG Kalauz.  Leiner Laura rajongóinak pedig újabb jó hír, hogy nyár végén olvashatjuk a kiadó gondozásában az írónő új regényét.

A sorozatról a Librariuson megjelent kritikájában Böszörményi Gyula azt írja, hogy az SZJG sikerének titka abban rejlik, hogy Laura olyan iskoláról ír, ahová mindannyian szívesen járnánk, olyan Magyarországról, ahol szívesen élnénk, csipetnyit megszépítve a valóságot. Részben egyetértek ezzel a véleménnyel, ugyanakkor azt gondolom, hogy ennél sokkal többről van szó, mindamellett, hogy az SZJG valóban az „itt és most”-ról szól nagyon szerethető módon, Leiner Laura kiválóan operál a sorozatnak, mint műfajnak a lényegi elemeivel: a késleltetés eszközének használata, a különleges, meglepő fordulatok mesteri alkalmazása, a karakterábrázolás folyamatos mélyítése, a humoros hangvétel mind-mind megalapozzák a kötetek népszerűségét.

Nem tudom, hogy a lázas rajongás, ami mostanában körülveszi a sorozatot, több évtizedig is kitart-e majd, de az biztos, hogy várom a pillanatot, amikor a most 5 éves kislányom kezébe adhatom az SZJG-t, hogy leteszteljem rajta mennyire állja ki a történet az idő próbáját. A kötetben szereplő zeneszámok, technikai leírások biztosan nem lesznek addigra már aktuálisak, de azt gondolom, hogy a kacifántos cselekménynek, humoros, autentikus hangvételnek, a minden korban aktuális kamasz- mindennapok leírásának köszönhetően nem egy múló divathullámról van szó az SZJG esetében és ezek a könyvek tetszenek majd a most felnövő gyerekeknek is.