Főkép

A hazai rajongók körében nagy felháborodást váltott ki, amikor a sorozat tizenharmadik köteteként, a Micah helyett a Haláltánc jelent meg magyarul. Az olvasók zaklatott és értetlenkedő kérdéseire a kiadó azt a válaszolta, hogy a Micah gyakorlatilag csak egy novella, amely nem szerves része a sorozatnak, a terjedelme pedig alig 100 oldal és nem érdemes megjelentetni. Az indokok ugyan logikusnak tűntek, de a rajongókat nem lehetett eltéríteni, mindenképp magukénak akarták tudni a hiányzó részt. Végül az olvasói nyomásnak engedve karácsony előtt megjelent az oly régóta várt és követelt kötetet, melynek tartalmával kapcsolatban ugyan vannak bizonyos észrevételeim, ám el kell ismernem, hogy a borítója nagyon ötletes és gyönyörű lett. A könyvet kinyitva szembetűnő, hogy a kiadó egyéb kiadványaihoz képes hatalmas a szöveg sortávolsága, mellyel közel duplája lett a kiadvány oldalszáma, mint ahogy korábban szóba került, ennek eredményeként viszont legalább gerincvastagsága is lett a kötetnek, ráadásul könnyen és gyorsan elolvasható.
 
Legnagyobb örömömre ebben a kötetben ismét a halottkeltés volt műsoron. Anita a kollégája, Larry miatt kénytelen beugrani és elvégezni egy, az FBI által megrendelt munkát, a problémát mindössze az jelenti, hogy az ardeur miatt valakinek el kell kísérnie őt az útra. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az FBI értesül a személycseréről, Anitának ugyanis nem csak a hatalma, de a híre is egyre növekszik. Micah, aki önként jelentkezett kísérőnek, mindent megtesz az első kettesben töltött nap hangulatáért, a felejthetetlen élményért, Anita meg közben érzelmileg begörcsöl, és nem bírja elengedni magát. Fura helyzet, aminek hosszú lelkizés az eredménye, ennek viszont egyetlen pozitívuma, hogy új oldaláról ismerhettem meg Michát, míg Anita reakciója csak értetlenkedést váltott ki belőlem. A lelki gyötrődés közben fellebben a fátyol Micah múltjának egy-két részletéről. Mivel kedvelem a személyét, nekem bizony ez az infó kevés volt, többet szerettem volna megtudni a múltjáról, a családjáról, a motivációiról és az érzéseiről, sőt, igazából sokkal jobban középpontba lehetett volna állítani őt, mint főszereplőt.
 
A kötelező erotikus jelenetet követően (üdítő változatosságot jelentett, hogy ezúttal csak egy pasi teszi a dolgát Anita ágyában) végre sor került a történet gerincét adó munka elvégzésére, amely természetesen nem mentes a bonyodalmaktól, hiszen ahol Anita felbukkan, ott semmi sem egyszerű. A gondot elsősorban Anita megnövekedett hatalma és a személyével szemben tanúsított ellenérzések jelentik, amik általában hosszúra nyúlt lelkizéseket, nyűglődéseket, felesleges szócsatákat és bizonygatásokat eredményeznek, melyek itt fokozottan jelen voltak, amikor meg végre felpörögnek az események, az egésznek túl gyorsan vége szakad. Élvezettel olvastam viszont azokat a részeket, amikor Anita a temetőben sétálgat, és a halottakkal foglalkozik. Ezek azok a leírások, amelyek a sorozat első kötetétől kezdve megfogtak és nem eresztettek.
 
A hibái ellenére is jó volt olvasni a kötetet, mert végre volt benne halottkeltés és végre újra láthattam Anitát egy monogám kapcsolatban, egy nem is annyira extrém együttlét során. Meggyőződésem, hogy bőven lett volna még lehetőség ebben a történetben, éppen ezért kicsit olyan érzésem volt, mintha elfogyott volna az író lendülete. Mindezek ellenére örülök, hogy megjelent, hogy olvashattam és mindenképpen olvasásra ajánlom a sorozat rajongóinak, különösen a Micah személyét kedvelőknek, bár szerintem ők már úgyis olvasták.

 

Részlet a regényből

 

A szerző életrajza