Főkép Azért voltam kíváncsi erre a kötetre, mert sok évvel korábban beszereztem A legújabb kori magyar pénzek című albumot (Rádóczy Gyula műve), és érdekelt, mit lehet majd harminc évvel később ebben a témában leírni. Persze a nyilvánvaló eltérésen kívül, hiszen az egyik csak az 1892 utáni pénzekkel foglalkozik, míg a mostani címében sokkal átfogóbb összegzést ígér.
 
A magyar pénz története felépítését tekintve a következőképpen néz ki: minden fejezet rövid felvezetővel indul, amiből megismerjük az adott kor politikai-gazdasági viszonyait, ami azért fontos, mert ez határozza meg a pénzkibocsátás mikéntjét. Aztán következik a jellemző pénzek bemutatása, kiegészítve kis színesekkel, mint például a külföldi pénzek hazai forgalma, vagy a pénzverdék jellemzői.  A szöveget számtalan fotó egészíti ki, amelyek kellő válogatást nyújtanak a több mint ezer év alatt használt érmékből, bankókból. Ezeket nézve jól látható egyrészt a technikai fejlődés, ami mondjuk I. István dénárjától napjaink százforintosáig végbement, vagy elég kézbe venni egy húszezrest és megnézni, mennyire más, mint mondjuk II. József ötforintosa 1784-ből.
 
A kötet nem csupán arra jó, hogy megismerjük a magyar pénz történetét, hanem a részben pénzügyi nézőpontnak köszönhetően a jól ismert események új értelmezést kapnak. Eszembe nem jutott volna, és korábban sem hallottam még arról, hogy a Rákóczi-szabadságharc kitörésének oka részben az I. Lipót alatt vert rézpénzek (vörös poltura) bevezetése, illetve megszüntetése volt. Ez főként azért érdekes következtetés, mert ezt a fizetőeszközt csak az Alsó- és Felső-magyarországi Bányavidékek területén használták. De legalább ilyen érdekes (és számomra újdonság erejével ható) téma a Kossuth Lajos emigrációjában készített, a Habsburgok bukása esetére készített forintok története. Szintén új infó volt az ostrompénzek léte, amit nem csak egy alkalommal, hanem meglepő gyakorisággal használtak eleink, azt pedig már kifejezetten viccesnek találtam, amikor megfelelő aprópénz hiányában a nagyobb címletű papírpénzt feldarabolták, és a méretének megfelelő értékben fizettek velük. Nem hiszem, hogy ha a boltban holnap letépek egy csíkot a tízezresből, örülnének nekem a pénztárosok (bár emlékeim szerint a Magyar Nemzeti Bank méretének megfelelő értékben beváltja a hiányos bankókat).
 
Az általános műveltséget kiegészítő ismeretanyagon kívül arra is jó az album, hogy a kezünkbe kerülő régi pénzeket be tudjuk azonosítani. Az persze már más kérdés, hogy az ilyen relikviák milyen gyakorisággal bukkannak fel. A gyűjtőket leszámítva úgy gondolom, ma még nem okozhat gondot régi papír tízes vagy húszas előkerítése, ehhez elegendő a család idősebb tagjait megkörnyékezni, sőt, nagy valószínűséggel náluk még akad a világ legnagyobb inflációját idéző bilpengőkből is. Ennél régebbi címletekre már valóban csak nagy szerencsével akadhatunk, életemben például még csak egyetlen alkalommal volt szerencsém kézbe venni II. Rákóczi Ferenc rézpénzét. Viszont most már tudom, melyik könyvet kell levennem a polcról, ha kétségeim támadnának egy régi pénzzel kapcsolatban.