FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.
 
Könyv: Bear Grylls: A farkas útja
Kiadó: Jaffa Kiadó
Várható megjelenés: 2013. február 4.
 
Íme a természet pokla, illetve esetünkben fagyja. Számtalan olyan történet született már, ahol az embernek nem a belülről jövő, átvitt értelmű természeti és állati elemekkel kell megküzdenie, hanem a szó szerinti jelentésű, külső környezeti és élővilági hatásokkal. Erre pedig a legjobb és leghitelesebb kulisszát maga a(z ős)vadon szolgáltatja, ahol minden a maga kegyetlen eredetiségében, civilizációtól érintetlenül fejti ki a hatását. Rakjuk csak ki a modern, kényelmes társadalmi berendezkedésből érkező embert a vadonba, külön(b) történetre talán szükség sincsen. S ha már autentikusság: ki más szájából (tollából) hangozhatna hitelt érdemlőbben egy ilyen körítésű sztori, ha nem egy valódi felfedező-kalandortól, aki például 30 nap alatt jet ski-vel megkerülte Nagy-Britanniát; saját maga toborzott csapatával csónakban szelte át a Jeges-tengert; elsőként jutott le a világ legmagasabb vízeséséről; vagy mondjuk beállította a leghosszabb folyamatos beltéri szabadesés világrekordját – mindezeket pedig többnyire jótékony, figyelemfelhívó célokból. Az 1974-es születésű, brit Edward Michael „Bear” Grylls őrült módon veszélyes kalandorkodása mellett tévés személyiségként (Man vs. Wild című túlélőshow) és íróként is ismert. Nem csoda, hogy 2009-ben (mindössze 35 évesen) őt választották minden idők legfiatalabb Chief Scout-jává, egy nemzetközi felfedező-felderítő szervezet vezetőjévé.
 
Grylls emellett különféle jótékonysági szervezetek nagykövete, szószólója és előadója, aki utazásai során vállalatokat, iskolákat, egyházakat látogat meg világszerte, propagálván például a környezettudatosságtól kezdve az élelmezésen át a gyerekek megsegítéséig rengeteg mindent. Ezen kívül saját márkaként túlélő ruhákhoz, felszerelésekhez, késekhez és életmentő berendezésekhez adja a nevét. Írói karrierje talán mégis kevésbé ismert, holott nem kevés könyvet írt már megtörtént utazásokról csakúgy, mint a természetben játszódó, fiktív kalandtörténeteket. A farkas útja (Way of the Wolf) 2009. január 1-én jelent meg először, hogy aztán a főszereplő Beck Granger további történetekben is papírra kerüljön (Gold of the Gods, Sands of the Scorpion). A Jaffa Kiadó mostani kötetében Beck Alaszka hólepte vidékén lezuhan egy kisrepülőgéppel. A pilóta sajnos meghal, nagybátyja, a híres professzor pedig súlyosan megsérül, így Beck-nek és barátjának nem marad más választása, mint gyalogszerrel nekivágni a fagyos tundrának. Ahhoz azonban, hogy eljussanak a legközelebbi településig, meg kell mászniuk egy hegyet, át kell vészelniük a fagypont alatti hőmérsékletet, élelmet kell szerezniük, és meg kell küzdeniük a tundra vadállataival is. Beck szerencsére ezen a terepen is feltalálja magát, ám jócskán vannak olyan helyzetek is, amelyekre még ő sincs felkészülve. Az esetleg kérdés lehet, A farkas útja mennyire valóság ihlette történet, ám hogy Bear Grylls saját tapasztalataiból kiindulva nem szokott ártatlanul a levegőbe (hóba, fagyba, jégbe) beszélni, az egészen bizonyos. Jöjjenek hát azok az alaszkai akadályok!
 
 
Film: Hitchcock
Forgalmazó: InterCom
Várható bemutató: 2013. február 7.
 
Sir Alfred Hitchcock máig az egyik leghíresebb filmrendező a mozitörténetben, és nemcsak a róla a közvéleményben kialakult furcsa kép miatt, hanem leginkább azért, mert stílusbeli vonzerejét gyakorlatilag az összes filmjében képes volt megtartani. Ő az a művész, aki munkáival még a klasszikus hollywoodi mozik iránt nem rajongó nézők figyelmét is képes tökéletesen fenntartani. Filmjei zömének szinte egyetemes, fő témája az „ártatlan embert hamisan vádolják” koncepció, holott legnagyobb sikere, a Psycho kapcsán ez éppen egyáltalán nem mondható el – sem Norman Bates, sem pedig a főhősnő Marion Crane esetében. A Hitchcock amúgy néhány hónapon belül a második, a rendező személyével foglalkozó film, hiszen az HBO gyártásában készült The Girl is az ő életrajzán alapul, pontosabban az ő viszonzatlan vonzódásán kedvenc színésznője, Tippi Hedren (Madarak, Marnie) iránt. A Hitchcock is csak egy részletet ragad ki a rendező életéből: Stephen Rebello Alfred Hitchcock and the Making of Psycho című könyve alapján készült, amelynek története a Psycho munkálataiba kalauzolja el a nézőt. A Magyarországon február 7-én bemutatásra kerülő film nyíltan felvállalja azt a hagyományos közhelyet, miszerint minden nagy férfi mögött ott lapul egy nagyszerű nő.
 
A film középpontjában imádott feleségével, Alma Reville-lel (Helen Mirren) való kapcsolata áll: ő volt a főtanácsadója, cenzora, múzsája és barátja is egyben, és ő volt az, aki a bizonytalan vizeket jelentő Psycho felé kormányozta abban az időben, amikor Hitchcock (Anthony Hopkins) éppen elég nagy bajba jutott, mivel az 1959-es Észak-északnyugat után a kritikusok kiöregedettnek titulálták, aki lassan elveszíti művészi értékeit. Éppen jókor jön tehát ez a veszélyes bizonyítási lehetőség: a Psycho egy majdhogynem elhagyott, rejtélyes motel, egy nem is olyan ártatlan szőke nő és egy őrült gyilkos háromszöge, ahol a mélyben elfojtott és felszínre törő mentális sérülés áll. Alfred Hithcock-ot amúgy a feleségén kívül is nők sora vette körül, a Psycho forgatásán például a korszak egyik legszebb színésznője, Vera Miles (Jessica Biel), valamint a másik sztár, Janet Leigh (Scarlett Johansson), akiknek a bűvkörébe kerül. A Hitchcock éppen ezért kevésbé szól magáról a forgatandó film körülményeiről, sokkal inkább a rendező és a nők kapcsolatáról. Érdekesség különben, hogy az angol újonc Sacha Gervasi rendezte mozi forgatásához a jogtulajdonosok megtagadták az eredeti Psycho felvételeinek felhasználását, sőt mi több, még a Universal Stúdió területén azóta is ott álló Bates-házba sem engedték be a stábot, ellenben az 1998-as Gus Van Sant remake-kel, amelyet az eredeti helyszínen rögzíthettek. Helen Mirren-t a 2013-as Golden Globe Díjátadón a legjobb színésznő díjára jelölték (dráma kategória), míg a filmnek az idei Oscar-gálán a legjobb smink és maszk nomináció jutott. De hogy ki is volt valójában Alfred Hitchcock, az a róla szóló filmek ellenére is rejtély. Ahogyan Roger Ebert, az egyik legelismertebb kritikus mondta: „Egyszer készítettem vele egy interjút, de őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs róla”.
 
 
Könyv: Mikey Walsh: Kitaszítva
Kiadó: General Press Kiadó
Várható megjelenés: 2013. február 4.
 
Kényes téma? Ugyan már! A politikai semlegesség nevében oly sok mindentől lehet óvakodni és mellébeszélni, hogy az könnyen képes átcsapni hazug köntörfalazásba. Többnyire a cigány lét, a cigányság témaköre is a kerülendő mélyre ásások közé tartozik, épp ezért üdvözölendő, amikor irodalmi értékű, de szociológiai szegmensekbe hatoló regények jelennek meg a piacon ebben a témában. A kiindulópont szimplának tűnik: Mikey Walsh – az egyik, ha nem az egyetlen cigány származású szerző, aki valaha könyvet írt – büszke a cigányságára, de soha nem tudna visszatérni a régi életébe. Csakhogy a Kitaszítva nem felületes tündérmese, hanem a sokkalta bonyolultabb és összetettebb valóság. A Mikey természetesen nem a szerző eredeti, anyakönyvezett neve (hanem egy gyerekfilm figurájáé), de a fél életét így élte le. Gyakorlatilag iskolázatlanul (autodidakta módon tanult írni és olvasni), egy lakókocsiban nőtt fel, amely keresztül-kasul vándorolt az Egyesült Királyságban. 15 évesen szökött meg a családjától, akik aztán fejvadászokat küldtek utána, s mivel bevallottan homoszexuális volt, sejtette, ha megtalálják, meg is ölik. A dolgok azonban végül jóra fordultak: Mikey első könyve 2008-ban jelent meg Gypsy Boy címmel, és óriási sikert aratott. Hat évvel ezelőtt aztán végleg elcsábult, és Londonban telepedett le – ilyen hosszú időt életében egyetlen helyen sem töltött eddig. Ma egy közeli általános iskolában dolgozik, ahol művészetet és drámát oktat, mellette pedig tanulja mindazt, amelyről gyerekként lemaradt, s családjával is megtörtént a kibékülése.
 
„Ez egy valódi kinyilatkozás. Sodró, ijesztő és zseniális. Soha nem fogom elfelejteni, ez pedig óriási szó.” Stephen Fry vélekedése a Kitaszítváról nem meglepő, hiszen a nyíltan vállalt „másságú” angol színész és író szószólói szerepe közismert. A regény főhőse a vándorcigány Mikey, akiről a szülei eldöntötték, pusztakezes öklöző bajnok lesz, mint a felmenői. A kisfiú azonban nem tud megfelelni az elvárásoknak, s apja csalódottsága beárnyékolja egész gyerekkorát. Az agresszív férfi és a képmutató, gyermeket kihasználó nagybácsi könnyű prédának tekintik a fiúcskát, aki inkább a nővére és a nagynénik körében forgolódik. Mikey kamaszkorában az új élmények nyújtotta felszabadulás azonban nem lehet teljes, a többségi társadalom és a cigányság is kiveti magából. Nincs számára más út, mint elhagyni a családját, hogy máshol boldoguljon. A Kitaszítva ott ér véget, hogy Mikey elmenekül a táborból, s a fiú sorsát a második könyv, a Gypsy Boy on the Run meséli tovább: hogyan bujkál Mikey évekig apja bérencei elől, valamint hogyan ismerkedik meg olyanokkal, akik segítenek neki. További folytatást azonban nem tervez, ez az ő történetének a vége. Mikey Walsh aggódott, hogy az olvasók majd azt gondolják, nem büszke a cigányságára, holott ahogy mondja: „Nagyon büszke vagyok arra, aki vagyok, a cigányság a véremben van – a lenyűgöző közösségi érzés, a mások iránti tisztelet. Viszont ha nem cigánnyal akarsz házasodni, vagy nem kívánod követni ezt az életutat, az roppant nehéz.” A Kitaszítvából világsikere miatt filmváltozat is készül, magát a származást pedig mi sem szemléltetheti jobban, mint a következő idézet: „A fiút távol tarthatod a cigányoktól, de nem tudod eltávolítani belőle a cigányságot.” Azt hiszem, érdemes lesz elolvasni.