Főkép

Ha kedvelünk egy krimisorozatot, szeretjük a szerzőjét is. úgy gondolunk rá, mint kedvenc könyveink megalkotójára, irodalmárra. Pedig a krimiírók között soknak nagyon is átlagos vagy akár különleges a valódi foglalkozása. Sir Arthur Conan Doyle eredetileg orvos volt, Dashiell Hammett magánnyomozó, Dorothy Sayers egyetemet végzett költőnő, Mary Roberts Rinehart ápolónő. Amikor nem ír könyveket, Kondor Vilmos gimnáziumban tanít, Janet Evanovich művészettörténész, Sara Paretsky pedig bölcsészdoktor. Kevés detektívtörténet-írónak volt azonban olyan foglalkozása, mint Robert van Guliknak. A holland orientalista (1910-1967) Indonéziában nőtt fel, majd doktori címe megszerzése után diplomáciai szolgálatba lépett, Kínában és Japánban, az Egyesült Államokban, Indiában, Malajziában és Libanonban élt és dolgozott. Emellett vált elismert tudóssá, írt tanulmányt olyan témákról, mint a kínai szépírás, a Ming-dinasztia erotikus könyvművészete, vagy a gibbon ábrázolása a keleti kultúrákban – s emellett lefordította a 18. századi kínai regényt a híres Tang-kori bíró, Di életéről, amely meghozta a kedvet neki ahhoz, hogy kínai tárgyú krimiket írjon. A kísértetjárta kolostor tizenhat kötetes sorozatának időrendben a negyedik tagja.
 
Gulik alaposan feltérképezte hősének életét, mielőtt újabb és újabb nyomozásokkal ajándékozta meg. Di Dzsen-csie valóban létezett: 630-ban született, a középkori Kínában, s 700-ban halt meg. Első komoly megbízatását 663-ban kapta, amikor vidéki járásfőnök, magisztrátus vagy rövidebben bíró lett, élete végére pedig sikerült elérnie, hogy az állam életét befolyásoló politikus, egész Kína igazságügy-minisztere legyen. Tettei, bölcs döntései olyan híresek voltak, hogy még a 18. század is emlékezett rá: ekkor született a Di Gong An című történet róla, melyet Gulik lefordított.
 
A kísértetjárta kolostorban 667-ben találkozunk Di bíróval, aki épp a fővárosból tart haza három feleségével és szolgáival második állomáshelyére, Han-jüanba. Az úton hatalmas vihar kerekedik, s a meredek szirtek és szakadékok között vezető hegyi úton képtelenség továbbhaladni – a bíró arra kényszerül, hogy megszálljon a titokzatos Hajnali Köd-apátságban. Ahol pedig Di megfordul, azonnal titkokkal és rejtélyekkel találhatjuk szembe magunkat. Itt is kiderül, valami nincsen rendben a kolostori ünnepre érkezett színtársulat tagjaival. Fehér Rózsa, a szerzetesnőnek beöltözni készülő gazdag leány, az apát megkülönböztetett tisztelettel köszöntött vendége is furcsán viselkedik. Rebesgetnek valami apácanövendékek öngyilkosságáról is. Amikor pedig Di megismerkedik az apátság múltjával, rájön, a kolostor előző vezetője, a szent hírében álló Nefrittükör igen különös körülmények között hunyt el. Így aztán természetesen nyomozni kezd.
 
A kötet krimiszempontból csavaros és furfangos, magát olvastató történet. Az, hogy minden Di-regény több bűnügy felgöngyölítését mutatja be, egy Gulik állandó játékai közül: mint írja, különös volna, ha egy elfoglalt vidéki bíró heteken át csakis egyetlen ügyben nyomozna a könyveiben. A kísértetjárta kolostor esete azonban egyedi, hiszen a belefoglalt három esemény (A bebalzsamozott apát, A jámbor leányzó és A mogorva szerzetes története) szorosan összefonódik, s Di egyetlen nap alatt tesz pontot a végükre. A bíró a sorozatban állandóan szereplő szolga-barátai közül ezúttal csak Tao Gannal találkozhatunk, ám Di komoly segítséget kap Szun Mingtől, a császári udvarból visszavonult taoista bölcstől, aki épp a kolostor vendége.
 
A könyv azonban más erényekkel is bír. Először is nagyon jó szöveg, pompás szépirodalom, ami megidézi a régi kínai irodalmat. Logikus, pontos, gyors tempójú, ám a korabeli kultúra, szokások, tájak bemutatásával, a beszédstílus tökéletes visszaadásával egészen sajátos hangulatúvá válik. Másodszor Gulik óriási tudásanyaga finoman háttérbe vonul, de ott van a könyv minden sorában. A konfuciánus bíró találkozása egy buddhista kolostorban a taoizmus egyik fő hirdetőjével olyan filozófiai csemege, amit kár lenne kihagyni. A regény azonban nem válik unalmassá ennél a jelenetnél sem, sőt, érdemes figyelni a beszélgetés minden szavára, mert Gulik itt is nyomokat rejt el az olvasó számára… Ugyanígy a történet szerves része, de egyben kulturális kalandozás a korabeli kínai misztériumjáték-színház bemutatása. További érdekesség, hogy Gulik több ötletét híres, ám Európában kevéssé ismert középkori történetgyűjteményekből meríti a könyvhöz. Végül: a kötet gyönyörű, részben a kiadónak köszönhetően (remek a borító), ám azért is, mert a szerző Ming-kori kínai fametszeteket utánzó rajzai és részletes kolostortérképek egészítik ki.
 
A kísértetjárta kolostor a Di bíró-sorozat negyedik kötete, ám önmagában is megálló alkotás. Tökéletesen alkalmas arra, hogy megismerkedjünk a leghíresebb kínai nyomozóval. Ha pedig elolvastuk, várjuk, keressük a következő Di-regényt.