Főkép Bátky Andrásnak igen nagy respektje van nálam, mind a Pipogya nevű budapesti medvéről szóló két könyvét, mind a Morci címűt a kortárs gyermekirodalom legjobbjai között tartom számon. Rövidke új könyvét ráadásul az a Lakatos István illusztrálta, akitől a Lencsilány című remek képregényt olvastam, a Dobozváros című könyve pedig múlt évben elnyerte az „Év Gyermekkönyve” díjat. Itt is a rá jellemző, némileg Tim Burton-rokon stílusban rajzolt, de megint másként, több színnel, rengeteg humorral és apró részlettel.
 
Öt történetet olvashatunk a címbéli ikerpárról, akik bármikor képesek bármilyen agyafúrt dolgot elkövetni egymás ellen – de az mind semmi ahhoz képest, amikor összefognak. Tulajdonképpen hálát adhatunk az Égnek, de minimum Bátkynak, hogy Bazsót és Borkát nem egyenest a világ ellen vezeti, mert nem vitás, hogy az utóbbi húzná a rövidebbet.
 
Miket csinál ez a két égetnivalóan rossz, akarom mondani életre való kölyök? Például aranyat ás a Duna-parton, esőben. Zilált idegrendszerű, ám még mindig a neveléssel próbálkozó anyukájukat úgy tréfálják meg, hogy ugyanolyan ruhába öltöznek, illetve ahogy a könyv végén láthatjuk, 5 apró különbségtől eltekintve teljesen egyező külsőt öltenek. Amikor meg úgy döntenek, hogy nem elég a lakásban a tengeri malac, és kell egy macska is, akkor úgy intézik, hogy az apjuk legyen az, aki házhoz hozza az állatot – minden eltérő elképzelése ellenére. És így tovább.
 
A könyv hátoldalán azt olvashatjuk: „Vigyázat! Kizárólag szülők nélküli olvasásra! (Úgysem tetszene nekik…)”. Valójában nem erről van szó, hanem arról, hogy épeszű szülő nem ad ilyet a gyereke kezébe, hogyisne, még lemásolná Borkáék káprázatosságukban is iszonytató ötleteit. Hát ki akarja, hogy a kölkei terepszínűre fessék a nagymama tyúkjait, vagy hogy olyan káoszt szabadítsanak el a lakásban, aminek receptjéért a közmondásos porcelánbolti elefánt térden csúszva könyörögne?! Hacsak nem olyan elsősorban szerető, s csak aztán cafrangos idegzetű szülőkről van szó, mint Bazsóéké. Mert a hátsó borító másik mondata mindenképpen igaz: első önálló olvasásra tökéletes ez a kötet.
 
Szóval ez egy szórakoztató, vicces kis kötet, jöhetnek a folytatások, de nem állom meg, hogy szóvá ne tegyem: Bátky többi könyve azért sokkal tartalmasabb, bár el kell ismerni, hogy az ikrek itt is rendkívül választékosan beszélnek, és ötleteik valóban sziporkázóak.