Főkép Amikor egy márkanév már annyira bejáratódott, hogy gyakorlatilag minden lehetséges változatban jelen van a piacon (jelen esetben könyv, rajzfilm, képregény, foglalkozató, meg amiről még nem hallottam), akkor teljesen logikus lépés kiegészítő termék megjelentetése. Ilyen volt Angel, aki a Buffy bűvköréből kiszakadva vált önálló sorozattá, vagy teszem azt Tea Stilton, aki Geronimo Stilton húgaként vált közismertté. Az ő történeteivel szerintem a cseperedő lányokat célozta meg a háttérben álló piacelemző csapat, s ennek megfelelően a főszereplők ebben a sorozatban lányok, jelesül Tea tanítványai, akik nemes egyszerűséggel Tea Angyalai néven váltak közismertté. Számos könyv után kalandjaik már képregényben is megjelentek.
 
A magyarul másodikként kiadásra került album egy manapság divatos és időszerű témával, a környezetvédelemmel foglalkozik. Ez úgy tűnik, az egereknél sem megoldott probléma, bár ezúttal nem a környezetszennyező multikkal, vagy a gyarapodó népesség miatt élőhelyüket elvesztő állatokkal kell foglalkozniuk az Angyaloknak (név szerint: Nicky, Colette, Paulia, Violet, Pamela), hanem a magánállatkertekkel, akiknek tulajdonosai csak azzal foglalkoznak, hogy minél ritkább, kihalófélben lévő állatokkal töltsék meg ketreceiket. Persze a történet kezdetén erről még mit sem tudunk, csak figyeljük azt a zsibongást, ami jellemző a Cinnford Egyetem tanévkezdésére. Az idei év nem azért különleges, mert a tanévnyitó napján Tea Stilton nem tartózkodik a szigeten, hanem mert három „különleges” diák kezdi meg tanulmányait az intézmény falai között. Oktopusz Makréla az első, aki nem az Egér-szigetről érkezik, hanem a helyi halászfaluból – természetesen az egész közösség büszke rá és szorítanak érte. A másik két tanuló vele ellentétben egy percet sem dolgozott még életében, lévén a dúsgazdag Vizváry Viciána gyerekei. A történet éppen ezért kezdetben az ő beilleszkedésükkel foglalkozik, no meg azzal a hírrel, miszerint a sziget körül egy morcos hangulatú kardszárnyú delfin kóricál. Ez persze csak a kezdet…
 
Gondolom azzal senkinek nem okozok meglepetést, ha azt mondom, ez a képregény ugyanúgy néz ki, mint bármelyik Geronimo történet. Egyforma a színezés, a vonalvezetés, ha úgy adódik, más betűtípus és színhasználat emeli ki a szöveg fontosabb szavait. Eltérésként a dinamikusabb panelkezelést említhetem, ebben az albumban jóval több a szabványtól eltérő méret, és ügyesen használják a keretekből kilógó elemeket. Ettől mozgalmasabbá, dinamikusabbá válik az egész, amire szükség is van, elvégre nem nyugdíjasklubról, hanem állandóan mozgásban lévő leányzókról van szó.
 
A témaválasztást pedig csak dicsérni tudom, mert a környezetvédelmet, az állatokkal való törődés fontosságát nem lehet elég korán elkezdeni. Kíváncsi vagyok, merre viszik tovább a sorozatot, mert a terjedelem szabta korlátok miatt az öt főszereplő alaposabb megismerésére most nem jutott túl sok idő. Oké, lehet, hogy az általam nem olvasott első kötetben pont erről volt szó, és persze a fontosabb szereplőkről pár sor mindig szerepel a borítók belső oldalain, de jó lenne ennél többet tudni róluk, annyi időm pedig nincs, hogy a regényeket is kézbe vegyem.