Érsek Rózsa: Az elkószált kismadár – Vidám meseolvasó 2.

A gyakorló tanítónő, Érsek Rózsa valamennyi eddig megjelent könyve a kisiskolás gyermekek szerető ismeretéből és megfelelő arányú pedagógiai érzék keverékéből született. Remekül egymásra találtak az illusztrátor Paulovkin Boglárkával, aki élénk színű, de nem hivalkodó, kontúros, igényes képekkel kíséri a korhoz igazított bonyolultságú és hosszúságú szövegeket. Érsek Rózsa sok-sok éve tanít egy győri gyakorló általános iskolában, így nyilván szembesült a problémával, hogy a kisiskolásoknak manapság nagy nehézségeik támadnak a szövegértés terén, és a gyakorláshoz sokszor nehéz motiváló erejű, megfelelő hosszúságú szövegeket találni számukra.

Az elkószált kismadár nem klasszikus értelemben vett mesekönyv, bár lehetne az is. Inkább egy nagyon igényes olvasókönyv. A kivitelezés, a kemény borító és a fényes lapok alapján az előző verzióra gondoltunk, de a Vidám meseolvasó 2. alcím, és a könyv lapjain található számozás, és sok-sok szaggatott vonal az utóbbit hívja elő. Igaz is, ebből lenne nagyobb kedvünk olvasni tanulni, vagy inkább színtelen, sprőd lapokból és olyan szövegekből, amelyek alig mozgatják meg a fantáziánkat?

Ennek a korosztálynak általában nagy kedvencei az állatmesék. A földi élet nagy igazságairól szóló tündérmesék után az állatmesék inkább az emberi tulajdonságokról szólnak. A szereplőkkel való azonosulás áttételes, indirekt, ezért egyiket-másikat ki is lehet nevetni. Segítségükkel nagyon sokat tanul a gyerek az emberről, az emberi kapcsolatokról. Ilyen mesékből gyűjtött egybe a szerző 24 darabot (adventi naptár?). Népmesék és műmesék váltják egymást, több közülük nagyon ismerős, némileg átírva (Mihail Pljackovszkij neve ugrik be).

Minden mese végén találunk egy 7-8 kérdésből álló feladatsort, melyből a szülő (egyedül aligha lát neki a gyerek a kitöltésnek) számára is egyértelmű lesz, mit értett meg csemetéje a meséből, illetve mely területen küzd még hiányossággal. A feladatok nagy hangsúlyt fektetnek a szókincs bővítésére és a szógyűjtésre, ami a szöveg újbóli áttekintésére is okít. A sorrend követése, újraalkotása is fontos szerepet kap, ami szintén sok esetben nehéz a gyermekeknek. Az önálló szövegalkotás, például „írd le, mit gondolt a róka, amikor az oroszlán elé vezették” kevéssé volt képes megmozgatni saját harmadik osztályos gyermekemet, sablonos válaszokat tudott csak kipréselni magából. Viszont szépen fény derült arra, hogy a figyelmetlenség a jó szövegértés mellett is hibákhoz vezet, és nem árt alaposan végigolvasni-végiggondolni mindent, mielőtt bekarikázzuk vagy aláhúzzuk a választ.

Ha néha kétség merül fel, a könyv végén megtaláljuk a megoldásokat. Az pedig külön megdolgoztatja a kis agytekervényeket, hogy esetenként nem csak egy helyes megoldás van, és olyan is előfordult, hogy a megoldókulcs ellenkezést váltott ki gyermekemből. Én elfogadtam az érvelését, és reménykedem benne, hogy Érsek Rózsa hasonlóan rugalmas a tanítványaival a gyakorlatban, így ez az engedmény nem jelent hibát.

Ahogy a mondás szól: egy kanál mézzel könnyen lecsúszik az orvosság. Az értő-elemző olvasás tanítása fájdalommentes ezekkel a szépen illusztrált, kedves mesékkel. Minden kisiskolásnak ajánlott, bár egy puha kötéses munkafüzet-formátum talán több gyerekhez eljuttatná.