Főkép

Két év telt el az előző Ghymes album óta, és bár a világ időközben nem állt meg, első hallásra nem sok minden változott az együttes zenéjében. Ennek oka részben az lehet, hogy a 30 fényév című korongra felkerült számok egy része korábbi „termés”, másrészt pedig az, hogy érzésem szerint a zenekar egy ideje már megtalálta a saját hangját, és további kísérletezés helyett egyszerűen élvezik a zeneszerzést.
 
Úgy gondolom, nagy bajban van az, aki megpróbálja beskatulyázni ezt a muzsikát, mert egyszerűen képtelenség bármelyik polcra felhelyezni, hiszen a népzenei elemek náluk jól megférnek a rockos gitárokkal és a helyenként popos dallamokkal. Sokkal használhatóbbnak tartom a rajongók által használt „lélekteli” kategóriát, ami csak elsőre tűnik értelmezhetetlennek, de ha valaki veszi a fáradtságot, és figyelmesen végighallgatja az utóbbi évek bármelyik Ghymes lemezét, akkor szerintem érteni fogja, mire gondoltak.
 
Ez a zene szerintem többek között azért képes annyi embert megszólítani, mert nagyon változatos, ezért biztosan van legalább egy szerzemény ezen albumon, ami megérint, amivel azonosulni lehet – és ez így szép. Van szomorú, van vidám, van hazafias, van szerelmes vagy vágyakozó, kis túlzással a teljes emberi élet hallható a számokban. Kezdve rögtön a lemezindító „Sirálylány” cíművel, amely szövegében annyira modern, amennyire csak lehet, ráadásul van benne lüktetés, csúnya szóval mondva groove, aminek köszönhetően egyszerűen feltámad a hallgatóban a kíváncsiság, mi jöhet még ezután?

Már mondom is: két régebbi szám, amelyeket épp ideje volt feltenni egy rendes sorlemezre. Az „Akkor is ’56” úgy vélem előbb-utóbb elfoglalja majd helyét közös emlékezetünkben, mint ’56 emlékét elgondolkodtató módon megfogalmazó kortárs művészi alkotás (s akkor még nem beszéltem a dacosan keserű hegedűszólóról). Egy biztos, jó ideig a koncertek kötelező darabja lesz, akárcsak a következő tétel, ami egyetlenként került fel Szarka Gyula Toldijából. Amikor ennek okáról kérdeztem a szerzőt, így válaszolt: „Azért mert eléggé kardinális. Azt gondolom ez elég erős dal, gyakorlatilag színházba írtam, és azt gondoltam ezt én is el fogom énekelni a koncerteken, nem hagyom ki. Nagyon jó a vers, ami íródott hozzá, ezt éppen nem Arany János, hanem Tamás írta, mert a cseh vitéz az eredetiben nem szólal meg, de a darabban igen. Ezért aztán, mivel így önálló életre kelt a dal, arra gondoltam, hogy rá kell kerüljön a lemezre. Egyébként is erőteljes a mondanivalója, és izgalmas a dolog, mert félig csehül, félig magyarul szólal meg…”
 
Ha fogadnom kéne, akkor arra tippelnék, hogy szintén gyakran játsszák majd a koncerteken. De ha már így kezd összeállni a következő műsor, akkor valamelyik csúcspont közelébe kötelező jelleggel telepíteném a lemez negyedik szerzeményét. Nem csak azért, mert ez a kedvencem, hanem mert valamit nagyon eltaláltak vele: a szöveg és a zene már-már zsigeri érzéseket, érzelmeket vált ki a hallgatóból, ha van Ghymes sláger, akkor ez az. A nosztalgikus hangulat, a szöveg varázsigeszerű hömpölygése, a szóismétlések megerősítő, kiemelő ereje, a megfogalmazott érzés szépsége utáni vágyakozás – annyi minden van benne, de szokás szerint Szarka Tamás semmit sem nevesít. Borzongatóan gyönyörű, ezt tényleg mindenkinek hallania kell.

„Repülni titokzatos, titokzatos vágyakon,
Lehullni csodálatos, csodálatos ágyakon,
Jóllakni elaltató, elaltató ajkadon
Megfájdult vörös szemű, vörös szemű hajnalon.”
 
Nem folytatom, mert a hátralévő számok közül nem mindegyik tetszett – hol a zene, hol a szöveg fogott ki rajtam –, de összhatását nézve úgy gondolom, a jövőre esedékes kerek évfordulóhoz, és persze a Ghymes eddigi munkásságához méltó albumot készítettek. Merthogy 2013-ban lesz 30 éves a zenekar. A jubileumi év eseményeiről így nyilatkozott Szarka Gyula: „…mi márciusban tervezünk egy MüPás bemutatót, ami a lemezt illeti. A harminc év gyakorlatilag jövőre fog így beteljesülni. A jövő évet ennek a jegyében megünnepeljük. Elég ritka dolog az, hogy egy zenekar harminc évig létezik, és az is ritka dolog szerintem, ha nem tűnök álszerénynek, de teltházas koncertjeink vannak folyamatosan, és ez nagyon jóleső érzés. Ezért úgy gondolom, ez a dolog továbbra is létjogosult, aminek mi nagyon örülünk, és ezért fogunk ünnepelni. Lesz még egy ünnepi hangverseny az év végén, amikor mindezt lezárjuk, valamikor decemberben. Mi az évet mindig egy nagy karácsonyi koncerttel szoktuk befejezni, most összekötjük ezzel az ünnepi hangulattal. Reméljük ez így szépen össze fog állni, egy szép kerek ünnepi koncert lesz.”
 
Az együttes tagjai:
Szarka Tamás – ének, vokál, hegedű, spanyol gitár, perkák
Szarka Gyula – ének, vokál, akusztikus gitár
 
Közreműködők: 
Farnbauer Péter billentyűs hangszerek, elektromos gitár, basszusgitár
Lau János dobok, perkák
Jász András szaxofon 3
Jelasity Péter szaxofon 9
Szokolay Dongó Balázs töröksíp 3
Tar Renáta ének 1
Kórus: Ambrus Rita, Derzsi György, Egyházi Géza, Simon Boglárka 3
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Sirálylány
2. Akkor is `56
3. Cseh vitéz dala
4. Még
5. Ripost
6. Az volt a szép
7. Gúnydal
8. Babám
9. Csillagrúgó éjszakában
10. Vadak útján
 
Diszkográfia:
Az ifjúság sólyommadár (1988)
Ghýmes (1991)
Üzenet (1993)
Bennünk van a kutyavér (1995)
Tűzugrás (1996)
Rege (1998)
Smaragdváros (2000)
Üzenet (2001) újrakiadás
Héjavarázs (2002)
Ghymes koncert (82003) koncert
éGHYMESe (2004)
Csak a világ végire... (2005)
Messzerepülő (2006)
Mendika (2007)
Álombálom (2008)
Bennünk van a kutyavér 2010 (2010) koncert
Szikraszemű (2010)
30 fényév (2012)