Főkép Ha egy kis szerencsém lesz, akkor mielőtt meghalok, magyarul olvashatom Wodehouse összes művét. Ez nem lenne rossz, mivel évtizedek óta rajongója vagyok prózájának, véleményem szerint csak kevesek képesek ilyen minimalista, ámde mégis szórakoztató párbeszédek írására. Ráadásul szereplői annyira jellegzetesen angolok, amilyeneket mondjuk csak a Csengetett, Mylord? sorozatban láthattunk. Lökött arisztokraták, életművész aranyifjak, szerelmes leányzók és morc nagynénik sétafikálnak ezekben a történetekben. Nem is értem, miért nem nyilvánították már a világörökség részévé a Forduljon Psmithez! féle gyöngyszemeket.
 
Na mindegy, nem erről akartam írni, hanem arról a biztató irányzatról, aminek köszönhetően a Ciceró immáron rendszeres időközönként nem csak a klasszikus darabok újrakiadásával tölti fel a boltok polcait, hanem korábban mellőzött címek magyarításával örvendezteti meg a hazai rajongókat. Ez utóbbi csoportba tartozik a most megjelent Ürgék, szivarok, pasasok című kötet, melynek címe korabeli szlenghangulatot idéz, de annyit mindenképpen elér, hogy az olvasó rögtön tudja, valami különlegeset tart a kezében. Bentebb lapozva egyrészt Bingo Little házasságának szórakoztató eseményeit ismertető novellákat, aztán egy Mulliner sztorit, s lezárásként három Ukridge remeket kapunk. Természetesen ezúttal sem maradunk szerelem nélkül, bár ennek megítélésében a szereplők között nincs egyetértés.
 
„- Úgy értem – mondta Freddie, akinek szilárd elvei voltak ezen a téren –, a szerelem mozgatja a világot.
- Szó sincs róla – akadékoskodott Sir Aylmer, aki oly sok derék öreg katonához hasonlóan hajlamos volt mindent szó szerint érteni. – Életemben nem hallottam ilyen butaságot. A világot az izé forgatja… Most nem jut eszembe, de az biztos, hogy nem a szerelem. Hogy az ördögbe mozgathatná a világot a szerelem?”
 
Wodehouse és kortársai szerint természetes törekvés minden ifjú férfi részéről a megfelelő leányzó megtalálása, majd az eredményes udvarlás után a házasságkötés. Ezt a témát járja körbe az életmű többsége (vagy épp ellenkezőleg, ennek elkerülése a legfontosabb feladat, lásd a Jeeves történeteket). Arra azonban meglepően ritkán kerül sor, hogy a révbe ért ifjú házasok hétköznapjairól olvassunk, ezért számít különlegesnek az a pár Bingo írás, ami az esküvő utáni időszakról szól.
 
„Gondolom, többé-kevésbé mindannyian ismerik Bingo életkörülményeit, és a szerencse fiánk tekintik. Jól eszik, jól alszik, és boldog házasságban él egy elragadó, tehetős leányzóval – név szerint Rosie M. Banksszel, az ünnepelt írónővel. Méltán érezhetik úgy, hogy számára az élet egyetlen kéjutazás.
De úgy látszik, a világ törvényszerűsége, hogy minden örömbe vegyül némi üröm. A legfinomabb levesben is találhatunk legyet. Bingónál ez abban nyilvánul meg, hogy a legritkább esetben rendelkezik több pénzzel, mint ami cigarettára elég. Mrs. Bingo így látja jónak. Tudja, mennyire szeret az ura lovakra fogadni, amik, ha célba érnek egyáltalán, akkor is a mezőny végén kullognak, és őnagysága ezt helyteleníti. Csodálatos lány – párját ritkítja, és ahogy mondani szokás, ő a fa, melyen Bingo életének gyümölcse függ -, de hiányzik belőle a versenyszellem.”
 
Itt abba is hagyom a számomra különösen tetszetős részek citálását, legyen ennyi elég annak bizonyítására, hogy Wodehouse ezúttal sem hibázott, novellái tökéletesen alkalmasak az olvasó felvidítására. S nem utolsó sorban azt suttogják fülünkbe, hogy a nagybetűs Élet felettébb szórakoztató valami, kivált, ha lenézés vagy misztifikáció nélkül, jóindulatú kíváncsisággal nézzük embertársainkat, és vesszük a fáradtságot történeteik megismerésére.
 
Tartalomjegyzék:
Bingo sínen van
Bingo és a pekingi válság
Sajnálattal értesítem…
Apró ujjacskák
Anselm nagy napja
Románc a Droitgate Spában
Mabel szerencséje
A boglárka-nap
Ukridge és a mostohabácsi
 
A szerző életrajza