Főkép Nyughatatlan Micó az Üveghegy tetején éldegél egy házban, amelynek ablakaiból mindenhová el lehet látni, és míg öt fivére a Rézcsőrűt kergeti el nap mint nap, nehogy csőrével elkoptassa az Üveghegyet, Micó egyre csak azt lesi, mikor ér haza világot bebarangoló papája. Nem lenne azonban Nyughatatlan, ha nem furdalná oldalát a kíváncsiság: vajon miféle kincseket rejt a ház közepén álló láda. Amikor kinyitja, nagy fényesség támad, a kincsek szerteszélednek, és Micónak vissza kell szereznie őket, mert mi lesz, ha a papája hazaérve üresen találja a kincsesládát?
 
A Rézcsőrű madár hátán útnak indul, különösebbnél különösebb birodalmakon utazik keresztül, mindenütt kincseket keres: megfoghatatlan dolgokat, melyek az ott lakóknak felbecsülhetetlen értékűek ugyan, ő mégsem tudja elcsípni, zsákjában magával vinni ezeket.
Sokat olvasott felnőttek és nagyobb gyerekek könnyen kitalálhatják, mégis miféle kincse volt Micó papájának (és egy ponton maguk a szereplők is elárulják a megfejtést Micónak), Bátky András meséje mégis frissnek hat, meglátogatott birodalmai ötletesek, jópofák. Rofusz Kinga illusztrációi képzeletet ébresztők, izgalmasak, és gyönyörűen megkomponáltak, pompásan illenek a történethez. Az elmúlt évben több mesekönyvben is találkoztam a rajzaival, és mindig ugyanazzal az átgondoltsággal és kissé bizarr szépséggel találkoztam.
 
A kötet különlegessége, hogy egyúttal egy jazz-mesejáték is tartozik hozzá (CD melléklet), amelynek zenéjét Sárik Péter, Szirtes Edina és Födő Sándor Fodo szerezték. Az énekesnő, Bíró Eszter egyúttal mesélő is: prózából szépen vált át énekre, és hozza azt az elevenséget, ami mesélőtársában, az íróban sajnos nincsen meg. Bár a mese jól adaptált két hangra és zenére, engem zavart az időnként egyhangú, felolvasásízű narráció.
A zenére azonban nem lehet panasz, könnyed, játékos jazzdalok szakítják meg a mesét és mutatják be a birodalmakat. Nem állítom, hogy innentől minden gyerek, aki meghallgatja, jazzrajongóvá válik, de talán megtetszik neki ez a műfaj.
 
Szép ajándék lehet ez a könyv a fa alá, mert egyszerre szól a fülnek, a szívnek és a szemnek.