Főkép

2012 Edgar Rice Burroughs nagy éve volt Magyarországon. Újabb kötettel folytatódott a Tarzan-sorozat újrakiadása. Új fordításban jelent meg a Mars-ciklus első része, A Mars hercegnője és először látott napvilágot magyarul a széria hatodik tagja, A Mars géniusza. Bemutatták a Disney stúdió filmjét, A Mars hercegnőjét. Kíváncsi vagyok, hányan szegődtek a Burroughs-történetek új rajongójává e könyvtermést vagy a filmet megismerve. S az is érdekelne, hányan örültek hozzám hasonlóan: végre, újra itt vannak a marsi történetek! Tarzan kalandjai ugyanis nagyon ismertek, nemcsak világszerte, de nálunk is. Aki még sosem látott egyetlen élőszereplős vagy rajzos Tarzan-filmet, nem vett kezébe egyetlen eredeti regényt vagy képregényt sem, az is tudja, kicsoda John Clayton, a Majmok Tarzanja, a civilizált vadember. A Mars-ciklust azonban hajlamosak vagyunk méltatlanul elfelejteni, pedig az első magyar változatokat már a tízes-húszas években megjelentette a Fővárosi Kiadó, a kilencvenes évek elején pedig szép sorozatban látott napvilágot az első öt kötet.
 
A Thuvia, a Mars lánya a sorozat egyik legizgalmasabb darabja, s az első azok közül, amelyekben ugyan fontos szereplő John Carter, a Földről a Marsra átkerült bátor amerikai katonatiszt, de már nem ő áll az események középpontjában, hanem a családja. A könyv igazi főhőse Carthoris, a virginiai úriember Carternek és szeretett marsi feleségének, Dejah Thorisnak a fia, Hélium hercege.
 
Carthorisnak, aki apja oldalán remekül harcolva bátorságát már a korábbi könyvekben is bizonyította, a regény elején még csak egyetlen gondja van: azon aggódik, nem bántotta-e meg Ptarth bájos és nemes hercegnőjét, Thuviát, amikor megvédte Astoknak, Dusar undorító hercegének közeledésétől. Amikor azonban a gyáva herceg bosszút áll, elrabolja Thuviát, eltéríti Carthoris léghajóját s egész Hélium és Ptarth népe előtt kéjsóvár nőrablóként állítja be a nemes herceget, felgyorsulnak az események. Carthorisnak meg kell védenie magát a vádaktól, ki kell szabadítania Thuviát veszélyes fogságából, s meg kell akadályoznia, hogy az apja által szövetségbe kovácsolt országok háborúzni kezdjenek egymással Dusar cselszövése miatt.
 
Az izgalmas regénynek két síkja van. Miközben figyelemmel kísérhetjük a főszereplők kis csapatának – Carthorisnak, Thuviának és a melléjük szegődött varázslatos íjásznak, Kar Komaknak – a kalandjait és menekülését, láthatjuk, milyen törékeny a béke a hatalmas és egymástól annyira különböző marsi városállamok, nagyhatalmak között. Aki ebből a kötetből ismeri meg Rice Burroughs marsi világát, azt biztosan lenyűgözi a különböző fantasztikus politikai rendszerek ábrázolása, a különleges marsi tájak bemutatása, a rémítő banthok (vagyis emberevő marsi oroszlánok) és a félelmetes, hatkezű fehér majmok támadásának jelenete. Ahogyan a szerzőtől megszokott, a véres csaták a zöld és fehér, vörös és fekete emberek közt folyamatosan váltakoznak békésebb, de szintén izgalmas jelenetekkel. Fejthetünk rejtélyeket, utazhatunk léghajón, megismerkedhetünk egy különleges kultusszal, amelynek középpontjában a titokzatos Komal áll, s feltűnnek szellemíjászok is. Lehetséges, hogy az ember bizonyos evolúció után képes legyen életre kelteni elméjének teremtényeit? S ha igen, nem veszti-e el a képességet közben saját valódi létezésére?
 
Árulás és bátorság, a színesen elképzelt marsi múlt darabkái és a jelen harcai, szerelem és gyűlölet, bigott vallásosság és nemes önfeláldozás váltja egymást a kötet lapjain. Olvashatjuk a regényt kalandregénynek, tudományos, bár kissé mesés sci-finek, modern utópiának, de talán legjobban a planetáris románc szó illik rá. A Burroughs benépesítette Mars bolygó még a Thuvia, a Mars lánya befejezése után is tele van titkokkal, ám ismét többet tudtunk meg titokzatos és hősies világáról. A mintegy százéves, klasszikus regény, amelynek utolsó magyar fordítása húsz éve látott napvilágot, nem avul. Ma is érdemes megismerni!