Főkép

Rick Springfield nem mai gyerek, és itt nemcsak arra gondolok, hogy 1948-ban született, hanem arra is, hogy tizenhat stúdió-, két élő album és négy Grammy-díj jelölés után (amiből az egyiket meg is nyerte) az ember már nyilván nem kezdő. És ez érződik az ausztrál dalszerző, gitáros és énekes legújabb lemezén.

A Songs for the End of the Worldön megtalálható minden, ami a power pop-hard rock irányvonalat olyan elragadóvá, könnyen hallgathatóvá, mégis mélységekkel telivé teszi: fülbemászó, egész nap dúdolható dallamok; könnyeden tiszta, profi ének; zenei és érzelmi változatosság; a dallamra tökéletesen illeszkedő szöveg; tempós vagy épp lassú dalok; rövid, tömör trackek, amiket akkor is végig lehet hallgatni, ha az emberre a buszon vagy a villamoson épp ráköszön egy ismerőse (a leghosszabb szerzemény 4:07 hosszú, de a legtöbb alig lépi túl a három és fél percet).

Mindezt könnyedén tálalja az egykori börtönsziget szülötte: hol több, hol kevesebb gitárszólóval, pontos ritmusokkal, és a különböző hangszerek elhallgattatásával vagy újra belépésével. Nincs két egyforma szerzemény, nincs egy bevett recept, amire minden dalt felépítettek, hanem mindegyik egyedi, önmagában létező egész. Itt van például az album nyitánya, a „Wide Awake” szaggatott gitárszólós kezdése, majd a hirtelen elhallgató hangszerek, amelyek helyet adnak az éneknek felvezetnie a refrént, vagy a „My Last Heartbeat” kőkemény kezdésére érkező visszhangzó ének, de mondhatnám akár az „I Found You” című szerelmes dal visszafogottá varázsolt, vagy az „I Hate Myself” többszólamú refrénjét is.


 

És bár változatos az album, ugyanakkor egységes is. Az egész stílusa, zenei világa, hangzása pontosan meghatározott irányvonalat követ, ami miatt az ausztrál zenész rajongói könnyedén felismerhetik kedvencük szerzeményeit. És ez igazából el is kél a lemeznek, mert az ének ugyan profi, meg persze ez a fickó dobott már piacra egy rakat jó dalt is, de az album hangzásvilága alig súrolja a rock vonalát – erősen a pop kicsit jellegtelen háttérzene-stílusára hajaz, ami mellett az ember nyugodtan takaríthat, olvashat vagy épp focizhat. És ehhez Springfield hangszíne sokat hozzátesz, hiszen tiszta és gyakran a magas regiszterekben is biztosan szól, mégsem kapja fel rá az ember a fejét.


Viszont a lemez (és a mellé készített új weboldal) külalakjára egy rossz szavunk sem lehet: jól megtervezett, innen-onnan „összetákolt” grafikájával ügyesen fogja meg a lemez címének hangulatát, a négyféle különböző lemezborító pedig (ami a négy különböző verzióhoz készült) jól érzékelteti, hogy nemcsak a zenére figyeltek oda, hanem a külcsínre is, ami sosem árthat. A könnyedebb hangzás kedvelőinek (illetve az épp kevésbé zúzós zenére vágyóknak) mindenképpen jó kis csemege lesz ez az alaposan átgondolt, változatos album, ami majd` 42 kellemes percet szerez a hallgatónak.

Az együttes tagjai:
Rick Springfield – ének, gitár
Matt Bissonette – basszusgitár
George Bernhard – gitár
Rodger Carter – dob
George Nastos – gitár
Dan Strain – gitár
Tim Pierce – gitár
John Waite – vokál
Mr. Mister’s Richard Page – vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Wide Awake
2. Our Ship`s Sinking
3. I Hate Myself
4. You & Me
5. Gabriel
6. A Sign of Life
7. My Last Heartbeat
8. Joshua
9. Love Screws Me Up
10. I Found You
11. Depravity
12. One Way Street

Diszkográfia:
Beginnings (1972)
Comic Book Heroes (1973)
Mission Magic! (album)|Mission Magic! (1974)
Wait for Night (1976)
Working Class Dog (1981)
Success Hasn`t Spoiled Me Yet (1982)
Living in Oz (1983)
Beautiful Feelings (1984)
Hard to Hold (1984)
Tao (1985)
Rock of Life (1988)
Karma (1999)
Shock/Denial/Anger/Acceptance (2004)
The Day After Yesterday (2005)
Christmas With You (2007)
Venus in Overdrive (2008)
My Precious Little One: Lullabies For A New Generation (2009)
Songs for the End of the World (2012)