Főkép Vannak olyan bűnügyek, amelyekkel a hagyományos városi rendőrségek nem tudnak foglalkozni, s vannak olyan bűnügyek, amelyekkel ezen túl még a Szövetségi Nyomozóiroda, a rettegett FBI sem tud foglalkozni. Nem tud, mert NEM AKAR foglalkozni velük. Ezek a bűnügyek annyira borzalmasak, véresek és sötétek tudnak lenni, hogy külön hivatalt hoztak létre a megoldásukra és kezelésükre Különleges Ügyosztály néven. A nyilvánosság elől teljesen elzártan, sőt, az Amerikai Egyesült Államok csúcsbeosztású vezetői többségének tudtán kívül létezik, hiszen olyan bűnügyekről van szó, amelyekről SENKI NEM AKAR sem hallani, sem tudni. Ez az ügyosztály a gyilkosokat gonoszságuk 25 szintje alapján minősíti, ahol a skála a jogos önvédelemtől a szadista gyilkosságokig terjed. Hogy mennyire durván komoly ez a rangsor, azt a besorolások tökéletesen érzékeltetik, ahol például John Lennon gyilkosa, Mark David Chapman csupán a 7-es szinten szerepel. Ed Gein – aki megölte, megfőzte, majd megette áldozatait, a bőrüket pedig lenyúzta, hogy lámpaernyőt készítsen belőlük – is csak a 13-as szintre került, Ted Bundy 17-es lett, a rekordot pedig Gary Heidnik és John Wayne Gacy tartják a 22-es szinten. A világ tudomása szerint senki sem létezik, aki náluk gonoszabb (lett) volna, csakhogy közben megjelent egy Sqweegel-nek elnevezett sorozatgyilkos, aki ténykedésével nemcsak túlszárnyalta őket, de még a 25-ös skálába sem tudták besorolni. Őt a 26-os szintre helyezték, ahol a célpontja bárki, a módszere pedig bármi lehet. Helyben vagyunk.
 
Illetve Anthony E. Zuiker világában járunk, akinél nincsenek tabuk – akárcsak a fiktív, 26-os szintű Sqweegel esetében. Zuiker nem íróként ismert, sőt, sokak számára íróként egyáltalán nem ismert. Az 1968-as születésű amerikai tévés producer a CSI-szériák (Helyszínelők, Miami helyszínelők, New York-i helyszínelők) szülőatyjaként robbant be és ragadt meg a köztudatban, elvégre a három krimisorozat ezidáig összesen immár 32 évaddal bír. Az 1968-ban született Zuiker családja Las Vegas-ban telepedett le, ahol az anyuka kaszinói kártyaosztóként, míg az apuka főpincérként dolgozott. 4 éves egyetemi érája alatt 3 felsőoktatási intézményben fordult meg, ahol többször és eredménnyel vett részt bűnügyi helyszínelői versenyeken. Éppen villamosvezetőként dolgozott Los Angeles-ben, amikor bevillant neki a sorozat(ok) ötlete, ám semmit sem tudott a televízióra történő írásról, ezért lett szabályokat felrúgó a forgatókönyv, s ezért jellemző rájuk a kiélezett vizualitás és a mesemondó stílus. A 26 – Sötét kezdetek (Level 26: Dark Origins) első próbálkozása az irodalom területén, ám korántsem a megszokott módon és formában, hiszen könyvével Zuiker létrehozta az írást a modern audiovizuális eszközökkel társító digi-regény műfaját.
 
A 26 – Sötét kezdetek koncepciója nyíltan árulkodik a mögötte álló személy beállítottságáról. Mivel a regény negatív főszereplője, a pszichopata sorozatgyilkos Sqweegel figurája tulajdonképpen egy régebbi (Las Vegas-i) Helyszínelők epizódból lépett a papírlapokra, a krimi- és képregényszerző Duane Swierczynski közreműködésével írt 26 félig írottan, félig vizuálisan játszódik. A könyv szerkezete úgy van felépítve, hogy a történet bizonyos fejezetek után az interneten képi-hangi formában bontja ki részletesebben a cselekményt. Az összesen húsz, a lapokon megadott kóddal aktiválható kiber-híd (cyber-bridge) a www.level26.com honlapján élőszereplőkkel leforgatott filmes formában teszi valóban szemléletessé a történetet. A Sqweegel utáni hajsza főhőse az alcímben jelzett Steven Dark (dark = sötét), az egyetlen különleges ügynök a világon, aki karnyújtásnyi távolságból nézhetett farkasszemet a 26-os szintű gonosszal. Sqweegel akkor sikeresen elmenekült, ám bosszúból kiirtotta Dark nevelőszüleinek egész családját. Steven a borzalmasan felkavaró és összeroppantó események hatására örökre visszavonult, azonban 2 év elteltével régi főnöke és patrónusa, Tom Riggins kénytelen visszahívni őt a fedélzetre, mert Sqweegel folytatja a gyilkolászást, ráadásul egyértelmű(en) nyomokat hagy Darknak.
 
A pszichopata gyilkos megunta az egyszerű és unalmas mészárlást, valami sokkal izgalmasabbra vágyik, ezért Darkot és új családját, az állapotos Sibby-t szúrta ki magának célpontként. Megindul hát köztük az életre-halálra szóló elmebeteg és gyomorfelkavaróan szadista játszma, ahol csupán egyvalamiben lehet biztos az ember: Sqweegel nem fog leállni mindaddig, amíg Dark egyszer és mindenkorra nem végez vele. Anthony E. Zuiker regénye sodró ütemű és tempójú száguldás, amely a jó és a rossz szélsőségesen tipizált és idealizált párharcát jeleníti meg. Bár a 26 irodalmi értéke jócskán megkérdőjelezhető, nem kell neki mentségeket felhoznia, hiszen nem ezzel a céllal készült, sőt, pontosan alkalmas arra, hogy a vizualitáson szocializálódott elmét az elképzeléssel operáló fantázia síkjaira terelje. A filmszerű történetmesélés, és a karakterek felszínének karcolgatása magasfokú feszültséget teremt, amely egészen az utolsó mondatig nem hagyja csillapíttatni magát. A már részletezett szerkezet és koncepció új és valóban kézzelfogható dimenziókkal tölti meg a műfajt, nem csoda, hogy a 26 – Sötét kezdetek nem egyedül álló történet, hanem egy trilógia első része, amelynek minden kötete ebben a digi-regény kivitelben van megszerkesztve (a Dark Origins folytatásai a Dark Prophecy és a Dark Revelations). Sqweegel figurája tehát, ahogyan az a Sötét kezdetek utolsó internetes videójában látható, „valamilyen módon” visszatér a folytatásban, de Isten legyen a tanúm rá, NEM AKAROK tudni róla! Talán csak elolvasni, azt viszont nagyon!