Interjú: Szarka Gyula – 2012. november

2012. október végén jelent meg a Ghymes legújabb stúdiólemeze, 30 fényév címmel. Ez alkalomból Galgóczi Tamás az együttes egyik alapítójával, Szarka Gyulával beszélgetett múltról, jövőről és jelenről.
 
Kezdjük egy kérdéssel, amire már régóta kíváncsi vagyok. Az együttes története úgy kezdődik, hogy 1983-ban megalakultak és 1984-ben vették fel a mostani nevet. A két dátum között milyen név szerepelt a koncertplakátokon?
 
Ez nagyon kezdeti időszak volt és igazából sokat gondolkodtunk, hogy mi legyen a zenekar neve. Egyébként mi ’83-ban alakultunk egy kollégiumi szobában, Nyitrán. Itt volt egy fősuli és egy mezőgazdasági egyetem és volt egy ifjúsági klub, ami összefogta a magyar diákokat. Volt a művtábor, akkor még ifjúsági tábornak hívták, ez is saját magunk szerveztük egy Gímes nevű faluban és tulajdonképpen ott játszottunk először, táncházat és koncertet. Valójában így indult az egész. Ez koranyáron volt és a ’83-as év még azzal telt, hogy milyen nevet is adjunk a zenekarnak. Többféle variáció volt, aztán ’84-re kikristályosodott, hogy ott volt az első koncertünk és később is sokat jártunk oda, és minden évben emlékezetesek voltak ezek a bulik, mert többféle színház megjelent ott, többféle zene, irodalom és történelem – ez így jó volt, és persze minden más, ahogyan az ifjúsági táborokban szokott ez lenni. De gyakorlatilag ott volt az első koncertünk, az első megjelenésünk, és úgy döntöttünk, hogy ez név lesz a megfelelő.
 
A színház és a zenéjük kapcsolata végig megmaradt az elmúlt X év alatt, hiszen például – ha jól tudom – idén a Toldinak egy másik előadását is színpadra vitték a Ram Colosseumban.
 
Igen. Tulajdonképpen ez csak erősödik folyamatosan az évek során, hogy mi színházzal vagy színházba dolgozunk, színházi darabokhoz írunk zenét. Ez a mai napig így van. A Toldi idén márciusban került bemutatásra, és azóta is teltházas, tehát jól működik. A Toldit én írtam, de Tamás is írt színházhoz zenéket, tehát vannak ilyen külön utak, amit valaki errefelé, van aki arrafelé jár be, de egyébként a lemez az, ami bennünket összeköt, és persze a zenekar.
 
Ha már a Toldi szóba került, egy kérdés: milyen érzés volt újra hozzányúlni a Toldi zenéjéhez? Mert ha jól tudom az első verzió 2009-ben készült el.
 
Igen, az lemezre készült gyakorlatilag, bár akkor is volt egy kis színház, aki felkért, hogy írjak a zenéhez néhány dalt. Akkor úgy gondoltam, hogy végig kell vinni az egész történetet egy lemez kapcsán. Aztán megjelent a lemez, és néhány évvel később jött egy producer, aki arra gondolt, hogy nagyszínházas előadást kellene belőle csinálni, és ez most megtörtént. Az ExperiDance táncegyüttes táncol benne, színészek énekelik, játsszák, nagyon szép kosztümös darab. Nagyon örülök ennek.
 
Úgy tudom most dupla lemezként jelent meg, új számok is készültek hozzá.
 
Az eredeti anyag kevés volt, gyakorlatilag 40-50 perc, egy lemezre csináltam a mű összefoglalását anno, de mivel kétfelvonásos darabnak készült a forgatókönyv, így készült hozzá még egy lemeznyi anyag.
 
Az új Ghymes lemezre felkerült egy-két régebbi szerzemény, többek között a Toldiból a „Cseh vitéz dala”. Mi alapján választották ki a Toldiból ezt az egyetlen számot?
 
Azért mert eléggé kardinális. Azt gondolom ez elég erős dal, gyakorlatilag színházba írtam, és azt gondoltam ezt én is el fogom énekelni a koncerteken, nem hagyom ki. Nagyon jó a vers, ami íródott hozzá, ezt éppen nem Arany János, hanem Tamás írta, mert a cseh vitéz az eredetiben nem szólal meg, de a darabban igen. Ezért aztán, mivel így önálló életre kelt a dal, arra gondoltam, hogy rá kell kerüljön a lemezre. Egyébként is erőteljes a mondanivalója, és izgalmas a dolog, mert félig csehül, félig magyarul szólal meg…
 
Ráadásul az énekmódban is váltani kell, mert két szereplő szólal meg benne.
 
Igen, van egy cseh vitéz és van a válasz rá, Toldi válasza és aktuálisnak is érzem egyébként. Eléggé egyedül vagyunk itt Európában magyarok, nincsenek rokonaink, és azért ezt az identitást megőrizni szerintem ilyen hosszú idő alatt, kellett hozzá erő és kiállás. Ez a mai napig így van, például otthon is, azért mindig ott kell állni, ügyelni kell arra, hogy megtartsuk magunkat. Nem kell ezért sajnálni bennünket, ez a sors, ez így van, nekünk ez jutott, itt kell helytállni, időnként odalépni, hogy megtartsuk a magyarságunkat. Ez fontos dolog.
 
Zeneileg a Cseh vitéz dala egy nagyon furcsa darab szerintem, mert egyszerre katonai, de mégsem induló, legalábbis amikor megpróbáltam elképzelni miként menetelnek rá emberek nem sikerült, viszont a közepén, a töröksíp miatt egy kicsit olyan középkori hangulata lesz az egésznek.
 
Nyilván. Egyébként nagyon jó hangszer a töröksíp, nagyon autentikusnak érzem, mi magyarok is sokat használjuk, behoztuk magunkkal, annak idején nem vonós hangszerekkel jöttünk ide, hanem inkább dobokkal és sípokkal. De egyébként maga a történet, attól függetlenül, hogy manapság is aktuális, azért a XIII. században játszódik, tehát nagyon jól illeszkedik hozzá. A zene valóban nem induló, hanem inkább egy harc, egy vetélkedés, egy kemény szópárbaj.
 
Mikor kezdték el a lemez megírását, felvételét? Egyáltalán mikor jutott idő koncertek és szóló munkák közben dalszerzésre?
 
Ez nem datálódik időhöz soha. Tamás is, meg én is úgy vagyok ezzel, hogy állandóan gyűlnek a gondolatok és az ötletek. Amikor van egy, az ember gyorsan leírja, fölveszi az éppen nála lévő magnóra vagy telefonra. Amikor aztán szükség van rá, összegyűjti és kiválasztja mi az, ami használható. Tehát állandóan anyaggyűjtés folyik – saját magunktól.
 
Akkor ennek köszönhető talán az is, hogy az album ennyire változatos lett zeneileg? Ahogy az idők során a különböző ötletek összegyűltek, mindig más-más hangulatot képviselnek és ezért lett ilyen változatos, vagy tudatos tervezés eredménye?
 
Ezek szerint hallgatta az albumot?
 
Igazából két hete ezt hallgatom, és próbálok fogást találni rajta, de mindig rá kell jöjjek, a Ghymes zenét nem lehet bekategorizálni, mert az egyszerre… Valahol azt olvastam, hogy Ön adja hozzá a népzenei alapokat…
 
Igen, mondják ezt… Néha igaz, néha nem. De lehetséges, hogy általánosságban így van.
 
…a másik felében pedig ott van benne egy kis rockos, popos, de inkább rockos hangvétel és gyakorlatilag lemezről-lemezre mindig ugyanazt játsszák, de másként és mégis hat. Amikor az utolsó hang is elhalkul a lemezen, akkor úgy érzem, a változatossága ellenére egy kerek egész.
 
Ez jó.
 
Ez jó. Visszatérve az eredeti kérdésemre, ez tudatos, vagy csak mindig így alakult?
 
Nem tudatos, nem törekedtünk rá, egyébként stílusokban sem gondolkodunk. Azért alapvetően nyilván úgy indult a zenekar, hogy csak népzenét játszottunk, és megtanultuk ennek minden csínját-bínját. Ez nagyon jó iskola volt egyébként, és nagyon fontos az szerintem, hogy ahol élünk, annak a zeneiségét az ember megértse és elsajátítsa. Szerintem Vivaldi Velencében úgy alkotott, hogy a saját környezetéből indult ki. Szerintem Bach és Mozart is. Mindenki abból indul ki, amiben él, ez egészséges. Aztán persze lehet másfelé mozogni és más dolgokat megismerni, majd ebből adódóan új dolgokat írni – és kell is szerintem. De alapvetően ez így indult, aztán hogy hová és merre haladt… igazából nem szerettük volna beskatulyázni önmagunkat. Amikor mi ezt a zenét kezdtük játszani, már a saját zenénket írtuk, akkor Nyugat-Európában már játszották a világzenét, de mi ezt nem tudtuk, hogy úgy hívják. Soha nem volt kérdés, hogy mindig azt az indíttatást, ami belőlünk jött, azt a zenét csináltuk és ez így jó volt, és az újdonság erejével hatott, én ezt gondolom. Ez úttörésnek számított, mert akkor itthon nem volt még ilyen. Voltak aztán persze ilyen feddő pillantások, mindenféle kritikák, hogy mi hogy merünk hozzányúlni a népzenéhez, meg miért indulunk ki ebből. De azt gondolom, ha Bartók és Kodály is úgy gondolta, hogy be kell vinni a népzenét a koncerttermekbe, akkor az teljesen rendben van.
 
Az meg elvitathatatlan, hogy tisztelettel és alázattal viszonyulnak a népzenéhez.
 
Azt gondolom nagyon fontos, a mai napig nagyon fontos az, hogy az ember meghallgasson egy-egy adatközlő nénit, aki elénekel egy gyönyörű népdalt, ez nagyon vissza tud mindig vinni a gondolathoz, miszerint az egyszerűség és a tömörség így, ebben a formában jelenik meg a legszebben, és ez útmutató szerintem.
 
Szarka Tamás szövegei szokás szerint inkább költeményekre hasonlítanak, mintsem szabvány dalszövegekre. Ezúttal is az utolsó pillanatban, a zeneírást követően készültek el?
 
Szerintem igen. Ez változó, ez is mindig változó egyébként. Van, amikor már készen van a dal és hozzáírja Tamás a szöveget, van, amikor már előtte megvan a szöveg, az egyik lemeznél például megjelent egyik verseskötete és abból merítettem szöveget. A „Parasztínek” például ilyen volt, megtaláltam és írtam hozzá zenét. Tehát ez nagyon változó, de szerintem mindig van egy jó múzsa egyébként, a határidő, az tud serkenteni és mozgatni. Van, amikor le kell adni a lemezt, most például foglalkoztunk vele már márciusban egy kicsit, aztán megint, aztán megint, Tamás is bejárt a stúdióba, én is, aztán eltelt a nyár. A kiadó végül azt mondta, ekkorra szeretné, hogyha leadnánk már a lemezt, mert karácsony felé meg kéne jelennie a lemeznek, így aztán befejeztük.
 
Személyes kedvencem az albumról a „Még” című szám. Lehetne ennek bővebben tudni a hátteréről, keletkezéséről?
 
Tamás írta ezt a dalt egyébként…
 
Igen, a szóismétlések, a refrén, gyönyörű.
 
Átadom neki, de autentikusabb volna, ha tőle kérdeznéd azt, igazából hogyan keletkezett ez a dal. Mert általában azért én nem vagyok híve, és nem is hiszem el azt, hogy lehet úgy dalt írni, hogy írunk ketten vagy hárman egy dalt. Szerintem annak nincs értelme, vagy nem igazán létezik jól. Vagy ha verset írunk ketten vagy hárman. Ahhoz kell egy olyan magány, egy kis alkotói pillanat, ami nagyon személyes.
 
De akkor ezek szerint jól tippelek, hogy a számnak valami személyes indíttatása van?
 
Én azt gondolom, hogy minden dalnak valami személyes indíttatása van. Van, ami teljesen fikció persze, de egy költő, ha verset ír, minden szempontból azért a külső befolyások hatására írja.
 
Akkor viszont olyat kérdezek, amire biztosan tud válaszolni: miért pont ez a Nagy László vers került fel a lemezre?
 
Nagyon régóta tetszik nekem Nagy László költészete, nagyon sokan foglalkoztak is vele, ezért sokáig nem is akartam ezzel foglalkozni, merthogy már volt erre példa, több is. De most megtaláltam ezt a verset, és azt gondolom, hogy ez nagyon szép, nagyon erős hangulatokat idéz föl bennem, és éreztem benne a zenét. Szerintem a jó versíró, a jó költő dalai énekelnek. Hiszen maga a költészet így kezdődött, hogy minden verset énekelni lehetett, vagy énekeltek. Egyébként régen nem mondták a verseket, Balassi korában nem mondták a verseket, csak Csokonai, bár Csokonai idejében is nagyon sokan énekelték a verseket, aztán később lett prózai megjelenítése a verseknek. De azt gondolom, a jó vers igazából akkor tud szaladni, akkor tud szépet adni, ha van hozzá zene.
 
Az új album címét jelképesnek érzem, ami egyszerre utal az elmúl harminc évre, jövőre lesz ugye a kerek évforduló, és arra a távolságra, amit ez idő alatt bejártak. Mennyire járok messze az igazságtól, hogy ez lehetett a címválasztás hátterében?
 
Nincs messze ez a gondolat az igazságtól, mert végül is harminc éves a zenekar, igaz nem ebben az évben, hanem jövőre leszünk harminc évesek. A lemez egyébként, ha most is jelent meg, de…
 
…addigra terjed el.
 
…igen, másrészt a lemezbemutató koncertet márciusra tervezzük, mert az év hátralévő részében az utóbbi években mindig karácsonyi koncerteket adunk, mert van egy Mendinka című lemezünk, és ezzel turnézunk, és ez most is így van. Igazából az élet valamikor februárban-márciusban kezdődik újra, mi márciusban tervezünk egy MüPás bemutatót, ami a lemezt illeti. A harminc év gyakorlatilag jövőre fog így beteljesülni. A jövő évet ennek a jegyében megünnepeljük. Elég ritka dolog az, hogy egy zenekar harminc évig létezik, és az is ritka dolog szerintem, ha nem tűnök álszerénynek, de teltházas koncertjeink vannak folyamatosan, és ez nagyon jóleső érzés. Ezért úgy gondolom, ez a dolog továbbra is létjogosult, aminek mi nagyon örülünk, és ezért fogunk ünnepelni. Lesz még egy ünnepi hangverseny az év végén, amikor mindezt lezárjuk, valamikor decemberben. Mi az évet mindig egy nagy karácsonyi koncerttel szoktuk befejezni, most összekötjük ezzel az ünnepi hangulattal. Reméljük ez így szépen össze fog állni, egy szép kerek ünnepi koncert lesz.
 
A kettő között pedig a nyári tábor?
 
A Fesztivál igen. Bízunk benne, hogy a következőt évben is meg tudjuk rendezni, ez mindig júliusban van a Szent György-hegyen, a Balaton fölvidéken, Tapolca mellett, és azért persze még turnézunk is. Ezt az albumot mutatjuk be, ezzel fog eltelni a következő év.
 
Az új albumról kaptak már visszajelzéseket a közönség, a rajongók részéről?
 
Igen, kaptunk már nagyon szép leveleket. Biztosan az írt általában, akinek tetszik, úgyhogy mi úgy érezzük, ezzel a lemezzel közös gondolataink vannak a közönségünkkel, és reméljük ez így is marad.
 
Ez a mondat eszembe juttatta, hogy weben, fórumokban nem emlékszem negatív élményekre, véleményekre az együttessel, a koncertekkel kapcsolatban – ami azért nem jellemző. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy valamit nagyon eltaláltak. Ebből adódik a következő kérdés: mennyire fontos az együttesnek a közönség, a rajongókkal való kapcsolattartás? Jut erre idő?
 
Kifejezetten nem jut erre idő. Úgy jut idő, hogy a közönség azért levelezik velünk, vagy pedig úgy jut erre idő, ami kifejezetten erre jó, hogy van a Fesztivál. A Ghymes Fesztiválon akarva, akaratlanul közelebb kerülünk egymáshoz, mert a fesztiválon ott vagyunk, és testközelben találkozunk az emberekkel, jut idő a beszélgetésre. Tehát ott van rá alkalom.
 
Ha jól néztem az együttes honlapját (www.ghymes.hu), az év hátralévő része szinte tele van már karácsonyi koncertekkel, de ha jól emlékszem minden évben van egy karácsonyi zárókoncert a fővárosban, ami ugye jövőre is lesz. Mesélne az ideiről?
 
Budapesten érdekes módon ez vagy szervezés alatt van, vagy nem lesz. De az is elképzelhető, hogy lesz még. De lesz Békéscsabán, Révkomáromban, Gyöngyösön, Solymáron, Mosonmagyaróváron, egyszóval számos helyen lesz koncert, de a budapestit még nem tudom.
(Időközben kiderült, hogy a fővárosi koncert a Budapest-Pasaréti Páduai Szent Antal Templomban kerül megrendezésre, 2013. január 5-én - a szerk.)
 
Elérkeztünk az utolsó kérdéshez, ami kicsit személyes lesz. Jut még ideje a borászatra?
 
Persze, azt muszáj, mert amikor az ember telerakja a hordókat musttal, attól fogva nagyon vigyázni kell rá. A borászkodásnak nagyon fontos része, hogy az embernek kóstolgatnia kell, mert e nélkül nincs borászkodás. Ha a borhibákat az ember ki akarja kerülni, akkor kóstolgatnia kell, de ezen kívül még sokat kell törődni vele. Folyamatosan lefejteni, a borokat simogatni, pátyolgatni kell, főleg ebben az október-novemberi időszakban. Most is ott voltam a hétvégén, és december folyamán is lemegyek legalább egy hétvégére.
 
Egyébként autodidakta módon tanulta meg a borászatot?
 
Igen. Régóta érdekelt egyébként a borászkodás maga. Először a borivás érdekelt, mert ez minden borászkodásnak az eleje szerintem, aztán mindig vártam arra, hátha lesz majd egyszer egy pincém. Végül a jó sorsom úgy hozta, hogy lett egy pincém itt a Szent György-hegyen. Ennyire nem is akartam borászkodni, de úgy alakult, hogy volt egy kis pince, és volt egy nagy pince, ami össze akart dőlni. Azt mondták nekem az ottani borász barátaim, hogy ha összedől, akkor sok pénzbe kerül majd betakarni, ha meg nem dől össze, akkor viszont helyre kell hozni és lesz egy gyönyörű pincém, ami egyébként a régi építésű pincék között nagyon ritka arrafelé, gyűjtőpince volt valamikor. Úgy döntöttem belevágok, és persze voltak borász barátaim, akik segítettek az első egy-két évben. Az első három év tanulással telt, de ez már a hatodik szüretünk, és úgy érzem, most már valamit kezdek hozzá érteni. A visszajelzések is pozitívak.
 
Úgy tudom van már díjnyertes bora.
 
Van több is, hál’ istennek. A visszajelzés valóban kell, például volt egy palackozott borok versenye – az én kedvencem az olaszrizling –, és az minden balatonvidéki borász bora előtt szerepelt. Ennek nagyon örültem.
 
Ehhez kívánok, no meg a zenéléshez jó egészséget és erőt. Köszönöm szépen a beszélgetést.
 
Én is köszönöm szépen, és szép karácsonyt, ha addig nem találkozunk.