FőképBizonyos kiadványokról nagyon nehéz eldönteni, hogy mit akartak kifejezni velük. Jobb esetben nem is akarnak ilyen jellegű döntésre késztetni, hanem egyszerűen csak megállnak a stílusok és műfajok valamely nélkülük érzékelhetetlen határán, amelyet felfedezni ugyanolyan érdekes, mint amilyen a kiötölésük lehetett. A Tanya is ilyen; nem akar semmi mást, mint lenni és szórakoztatni. Ezt pedig megteszi azzal a hirtelen felhorgadással, majd gyors érdektelenségbe fulladással, ami gyakran jellemző az ilyen köztes kiadványokra. Ugyanígy jellemző rájuk az is, hogy könnyen újra lekerülnek a polcról, csak hogy egy-két nap után ismét feledésbe merüljenek. A Tanya alig néhány hetet töltött nálunk, ezalatt háromszor lett elővéve, és úgy sejtem, ez egy darabig még így lesz.

Merthogy, nem mellékesen, nagyon is aranyos kötet ez, tele mindenféle háziállatokkal és a hozzájuk tartozó ólakkal, istállókkal, amely utóbbiak a borítót szélesre tárva, majd a túloldalon teljesen összezárva (kis szalaggal össze is lehet kötni, hogy így maradjon) három dimenzióban ugranak elénk. A kötetbe fűzve pedig megtaláljuk magukat a tanya lakóit, az állatokat, táplálékaikat és a gyerekeket, kinyomkodható és talpra állítható kis papírfigurákként. Több mint egy óra kell ahhoz, hogy a tanya benépesüljön az állatsereglettel és a központi nagy fa alatt helyet találjon magának nemcsak a papírlovacska, a papírbarik és -kacsák, de a hasonlóan apró többi állat is az „állatos” dobozból, amit már kicsi fiam tett hozzá, mert mint megokolta: – Ők is elférnek benne.

Vita nincs; műanyag kiscicák és lovacskák népesítik már be a papírólakat és bujkálnak a papírkerítés mögött, de a traktor, abból csak az eredeti jöhet, mert a könyvben azt is találtunk. Apu összerakta a papírtraktort, és bár tologatni nem lehet, fiacskám számára egyértelműen ő a király a könyv egyéb figurái között. Lányom már nagyobb, ő leginkább a figurák összeállítását élvezte, még ha az többnyire egyszerű is. Sajnos elkerülhetetlen a veszteség; itt egy behajlott láb, amott egy hiányzó talp – de hát a sok apró papírdarab esetében ez egyáltalán nem különös. Itt szögezném le, hogy minden probléma ellenére a kiadvány minősége jóval felülmúlja az átlagot. Kell ugyan valamelyes óvatosság a figurák összeállításához, de azt nem várhatjuk el, hogy ezek vaskos kartonból vagy esetleg műanyagból legyenek, mert ez komolyan megdobná a kiadvány amúgy sem alacsony árát.

Ez így jó, ahogy van; egy egyszerű kis történet, amelyre nem is érdemes sok szót szánni, és egy órákra lefoglaló társasjáték, amely akár meseszövői szerepre is sarkallhatja a dúsabb fantáziájú gyermek-egyedeket. Mire mindenki megtalálja a helyét a tanya közepén álló óriási fa körül, addigra amúgy is eljött a lefekvés vagy épp a séta ideje. Egyedül az elpakolás problémás, azt nem akarja senki, főleg, hogy nem akarjuk szétszedni a figurákat, mert akkor holnapután rakhatom őket össze ismét, mert édes kisfiam agyában forognak tovább a kerekek és a boci meglátogatja a malacokat, a macskák meg felköltöznek a magasra épült tyúkólba, csak hogy érintetlenül letanyázzanak ott pár napra, amikor ismét összeszedi valaki az egészet. És így tovább, és így tovább...

A Tanya egyszerre kirakó, társasjáték, bábszínház, és mint ilyen, szinte állandó bútordarab a nappaliban.