Főkép

A legtöbb zenész úgy kezdi karrierjét, hogy mások jól bejáratott, közkedvelt dalait adja elő, aztán szépen lassan egyre több saját szerzeményt is belekever a műsorába, míg végül összegyűlik egy önálló lemeznyi dal. Persze sokan visszatérnek egy-egy más által szerzett kedvenc dalukhoz és saját feldolgozásként illesztik bele repertoárjukba (nem is kell a példákért messzire menni, hiszen ott van Billy Idol „L.A.Woman”-je, Joe Cocker „Summer in the City”-je, vagy a Die Toten Hosen „Rock Me Amadeus”-a).

Nos, Issa, ez a Norvégiából származó hölgy – aki 2010-ben az „I`m Alive” című dalával igencsak nagyot ütött, és bizonyította, hogy nemcsak remek dalokat tud írni, de hangjával és karakterével olyan hatást tud kiváltani a hallgatóságból, ami kevés embernek sikerült eddig –, úgy döntött, hogy harmadik albumát (merthogy 2011-ben már érkezett is a The Storm névre keresztelt második), a frissen megjelent Can`t Stopot olyan AOR-daloknak* szenteli, amik valamit megfogtak benne. Mindezt pedig olyan átéléssel és szeretettel, mégis „issásan” adja elő, hogy senki sem kételkedhet benne, a valódi melodikus hard rock új énekesnője ízig-vérig benne van.


Ebből a hölgyből egyszerűen árad az erő, még ha az album borítóján ezúttal jóval visszafogottabbnak is mutatkozik, mint az előző kettőn. A Can`t Stopon olyan dalokat válogatott össze, mint a Regatta „Wherever You Run”-ja, a 21 Guns „Just a Wish”-e és „Those Eyes”-a vagy az Atlantic „Power Over Me”-je. Miközben ezek a dalok könnyedén felismerhetők maradnak az eredeti zenekarok rajongói számára, Issa akkora szenvedéllyel és lendülettel tárja elénk őket, hogy egyértelművé válik: ezek mostantól kezdve az ő dalai is. Az ügyes válogatásnak köszönhetően pedig nemcsak pörgős dalok csendülnek fel (mint amilyen a „Can`t Stop”), hanem helyet kapnak az érzelmesebb, kicsit lassabb szerzemények is (szívszorítóak a „Just a Wish” első akkordjai a zongorán, amihez pár ütem után Issa gyönyörű és megható hangja csatlakozik, hogy könnyekkel töltse meg a hallgató szemét), az énekesnő erőteljes, kristálytiszta, gyönyörű hangja pedig az egész lemez során ámulatba ejti a hallgatót. Hangja képes utat törni magának a hangszerek összhangján keresztül, pedig a zenészek sem fogják vissza magukat, érezhetően mesterei választott instrumentumuknak. Mario Percudani gitárja erőteljesen és gyakran a magas regiszterekbe kalandozva kápráztat el bennünket, szólóitól a lélegzetünk is eláll, Alessandro Mori feszes és nagyon pontos ritmusokat ver dobjain, miközben Anna Portaluppi basszusa még jobban megnehezíti Issa dolgát, hogy könnyedén áttörjön az egész hangzáson, Alessandro Del Vecchio pedig nagyszerűen egészíti ki a hangzást a billentyűk változatos effektjeivel.

A norvég énekesnőt első lemezének megjelenése óta hasonlították már Celine Dionhoz, Avril Lavigne-hez vagy az Evanescence-es Amy Lee-hez is, de meg kell mondjam, hogy számomra mindannyiukat felülmúlta valamilyen módon. Celine Diont például azért, mert sokkal erősebb zenei háttér előtt tud meghatározó maradni, Avril Lavigne-nél sokkal erőteljesebb a hangja, Amy Lee-hez képest pedig élesebb, nem olvad annyira bele a hangszerek keltette hangzásba.

Akárhogy is nézem, a norvég énekesnő bebizonyította, hogy nemcsak saját szerzeményeit, de kedvenceit is olyan módon tudja előadni a hallgatóknak, hogy a dalok megtartják eredeti mivoltukat, mégis összetéveszthetetlenül a sajátjává válnak, és az ég is beleremeg, ha a lemezt betesszük a lejátszóba. Ez az album kötelező darab mind az eredeti dalok kedvelőinek, mind Issa rajongóinak, és persze mindenkinek, aki szereti az erővel telített, energikus, fület és szívet gyönyörködtető rockzenét.

Az együttes tagjai:
Issa (Isabell Oversveen) – ének
Alessandro Del Vecchio – billentyű
Mario Percudani – gitár
Anna Portaluppi – basszusgitár
Alessandro Mori – dobok

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Can’t Stop
2. Power Over Me
3. Wherever You Run
4. Just A Wish
5. If You Ever Fall
6. Do You Ever Think Of Me
7. Dream On
8. Stranded
9. Heat Of The Night
10. I Won’t Surrender
11. State Of Love
12. These Eyes

Diszkográfia:
Sign of Angels (2010)
The Storm (2011)
Can`t Stop (2012)

*Az AOR az Album-oriented Rock rövid elnevezése, fő jellemzője pedig, hogy ez előadók elsősorban a nagylemezekre építenek a kislemezek helyett. Ugyan a rock műfajához tartozik, de a pop stílusjegyei is megtalálhatók benne (– a szerk.)