Alexander Freed: A Birodalom vére

A Star Wars univerzum „termékei” – ha olykor történetben és karakterekben nem is – látványban mindig kifejezetten erősek voltak. Az idegen fajok, a szikrázó fénykardok, a gigantikus űrhajók és a monumentális csaták képe megmelengeti a látványorgiára éhes rajongók szívét is – nem kérdés tehát, hogy miért került előtérbe a képregény, mint a filmek mellett más, vizualitásra épülő médium. Hazánkban a kilencvenes évek második felétől vált rendszeressé a rövid, füzetes formátumú képregény-kiadás, melynek újabb állomásához érkeztünk az idei évvel. Ugyanis a Szukits kiadó az eddigiek helyett új sorozatba fogott bele – mely nem más, mint a regényekben is kiválóan sikerült The Old Republic korszakot feldolgozó ciklus –, ráadásul rendkívül mutatós, keményborítós kötetekben.
 
Húsz évvel a Coruscanti Egyezmény előtt még javában dúl a háború a Jedik által összetartott Köztársaság és a Sith uralom alatt álló Birodalom között, hiszen egyik fél sem elégedhet meg kevesebbel, mint ellenfelének teljes bukásával. Teneb Kel nemrég vesztette el mesterét, ezért kegyvesztetté vált a Sötét Tanács szemében, s ki kell érdemelnie a megbecsülést és tiszteletet. Egy áruló után küldik, aki egykoron magának a Császárnak volt a tanítványa – ám valamilyen rejtélyes indoknál fogva úgy döntött, hogy szakít a Sith-renddel és inkább a Köztársaságnak segít. Azonban más is a nyomában van: a Jedik úgy gondolják, ki kellene használni a lehetőséget, hogy információkhoz jussanak a Császár titkos terveiről…
 
A Birodalom vére eredetileg hetente megjelenő, internetes kiadvány volt, amit végül a tengeren túl kötetbe rendeztek és papír alapon is kiadtak. Viszont a netes formátum jellegzetesen meghatározza a cselekményt és a karakterábrázolást is, hiszen az alkotónak fenn kell tartania a feszültséget és rejtélyességet, hogy minden héten újból visszatérjenek hozzá az olvasók. Így azonban – mivel egyszerre csak alig néhány oldal jelent meg – sokkalta nehezebb kidolgozni és részletesen bemutatni a szereplőket, személyiségüknek és motivációiknak megismerése csak nagyon kis százalékban sikerült. Ami még ennél is nagyobb problémának mutatkozott, hogy az események logikai kapcsolata sem mindig volt egyértelmű, lényeges történeti pontok maradtak ki, mintha csak minden második panelt raktak volna be nyomtatásba.
 
Ennek ellenére nem lett rossz képregény, hangulatában nagyszerűen biztosította az elvárt gonoszságot, melyet kellemesen ellenpontozott Teneb Kel „Féreg” néven emlegetett szolgájának becsületessége és életszemlélete (újabb figura, aki tisztességes háttértörténetért kiált, gazdájával való kapcsolata többet érdemelt volna). A sötét látomások és gonosz teremtmények légkörében viszonylag kevés szerephez jutottak a Jedik, amit egyébként is elég súlytalanul valósítottak meg az alkotók. Persze a képregényeknek általában a fő erényük a vizualitásuk szokott lenni, ez természetesen itt is teljesül. A szemet gyönyörködtető rajzok stílusukban sok újat nem hoznak, ám ettől még nagyon látványosak és igazán szépen mutatnak, talán már értük is érdemes belenézni a kötetbe.
 
A magyar kiadás gyakorlatilag hibátlanra sikerült, kifejezetten igényes kiadványt vehetünk kézbe (bár ennek megfelelően az ára már hagy is némi kívánnivalót maga után). A szépen nyomtatott oldalak mellett ugyan örültem volna, ha a belbecs is legalább ilyen minőséget mutat, de talán majd a következő kötettel ez is megérkezik – mely egyébként jövő év első felében várható, Fenyegető béke címmel. Addig is, ha már meguntuk a régebbi füzetek lapozgatását, megfelelő választás lehet A Birodalom vére, szívesen ajánlom minden képregényrajongónak.