Főkép

A sorrendben már a 8. HoldfényConra kifejezetten borongós őszi időben került sor, és bár szerencsére eső nem áztatta a B épület felé igyekvőket, azért elkelt a kabát, kivált azoknál, akik vidékről érkeztek a kapunyitásra. Ugyanis szombat reggel 10 óra körül az érdeklődők olyan nagy számban gyűltek össze, hogy a sor vége egészen a Fény utcáig ért, és bizony csak lassan csökkent, pedig majdnem folyamatosan zajlott a beléptetés. Mint utólag kiderült, az első napon 5500 ember váltott jegyet, amihez számoljuk még hozzá a kiállítókat, a vendégeket és a szervezőket – egyszóval olyan tömeg volt, amilyenre nem emlékszem, pedig már tavaly is szép számmal voltunk. Cseppet sem érzem túlzásnak, hogy amennyiben ez így megy tovább, ideje lesz új helyszínt keresni a rendezvénynek. Vasárnap már kevesebben voltunk – főként cosplayerből volt érezhetően kevesebb –, de ez az előző napi tolongás után kifejezetten jólesett.
 
Bennünket érthető módon a cosplayes szekció érdekelt jobban, de azért több ízben körbejártunk konzolok és egyebek között, hogy megnézzük, mivel játszanak manapság. Nem kellett két szemnél több ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a mozgásérzékelős játékok nagy száma: dühös madarakra lövöldözni, táncolni, focikapuban védeni, varázsolni egyaránt lehetett. A legfurább az volt, amikor játék gyanánt komplett edzésprogramot választhatott a megfelelő kondiban lévő kíváncsi. Úgy tűnik, a jövőben már sem edzőteremre, sem szabadtérre nem lesz szükség, mondjuk két Halo parti között pihenésként bárki lefuthat 2 kilométert a szobában, miközben a virtuális edző buzdít és magyaráz. Mik vannak/lesznek.
Népszerű volt az autóverseny szimulátor, legalábbis itt mindig sorban álltak a leendő Forma1-es pilóták. Ennél jóval kevesebben voltak a retro hívei, akik egy eldugott sarokban ezeréves, de legalább harminc évvel korábbi Spectrum, Commodore 64 és hasonló gépeken játszhattak mára elfeledett, a hőskorban viszont istenített játékokon. A nagyterem másik oldalán a legújabb Assassin`s Creed epizód főszereplői várták a látogatókat egy kis játszadozásra. Nekem szerencsém volt, mert sikerült elhajolnom a felém hajított tomahawk elől, amiről utólag kiderült, hogy csupán nagyszámban osztogatott reklámtárgyról van szó, de azért örülök, hogy nem kellett belebonyolódnom az amerikai függetlenségi háborúba. Innen nem messze varázspálca forgatást tanultak az arra fogékonyak, főként az ifjabb korosztályt érdekelte a lehetőség. Tovább haladva egy focikapus bőrébe bújhattunk (bár lehet, hogy a feladat éppen a labdák elkerülése volt), illetve egymás ellen versenyezhettünk egy versenyautó székében ülve.
 
A következő szekcióból főként a zumbás stand tetszett, ide rendszeresen visszatértünk, és természetesen az interjú sem maradhatott el.
 

Aztán volt egy stand, ahol fantasztikus mennyiségű figurát pakoltak ki, melyek között anime és képregényes egyaránt megtalálható volt. Az offline sajtó is képviselte magát, jelesül a Gamestar és a PC Guru. Amikor kiderült, hogy régi ismerősünk, Dragon György sem maradt otthon, muszáj volt kamera elé ültetünk, és alaposan kifaggattuk az utolsó találkozásunk óta eltelt időszak eseményeiről.
 

A pártatlanság jegyében a konkurencia sem úszta meg a beszélgetést, így sok időnk már nem maradt a Samsung csodamasináira. Mindeközben a nagyszínpadon folyamatosan rendezvények illetve ajándékosztások zajlottak, illetve a szünetekben két önjelölt Cowboy törte meg a csarnok zsivaját riasztópisztolyokból leadott lövésekkel és az ezt követő feketelőpor-füsttel. Ezeket a pisztolyokat vasárnap délután ki is lehetett próbálni egy-egy lövés erejéig, amit természetesen videóra is vettünk. A vasárnapi látványosságok közül többek között megnéztük, miként szórja szét Indiana Jones az 501-es rohamosztagosokat, valamint pár segéderőt.
 

Einstein miatt (a tér, az idő és a tömeg bonyolult elegye megakadályozott bennünket abban, hogy egyszerre több helyen legyünk) sajnos nem nézhettünk végig minden előadást, játékbemutatót és egyéb programot, amelyek egy része az emeleti kisteremben került megrendezésre (karaoke, rajzverseny, stb.).
 

Az erkélyen bűbájos összevisszaságban sorjáztak egymás mellett az árusok, így került a steampunk ékszerek mellé a szusibár, az Ad Astra Kiadó, az 501-es légió, a Fumax – és biztos volt még köztük pár stand, amire már nem emlékszem, és természetesen még ott volt a másik oldal, nem beszélve a szint többi részéről. A leghátsó sarkot pedig kisajátította magának a kártyajátékosok csoportja, aki két napon át verték a blattot. A kártyaasztalok mellett egy fura csoport (Horror Színház – mint utólag kiderült) készülődött napközi fellépéséhez, démonnak (szerintem Hellboy), halálból visszatért náci tisztnek, sorozatgyilkosoknak és élőhalottnak maszkírozva magukat. Ez esetükben minimum kétórás sminkelést jelentett, szerencsére erről van videónk. Nagyon profik voltak, mert nem csak a smink, hanem a ruhák és a kiegészítők is illettek a figurákhoz (kinek nem állt fel a szőr a hátán, amikor az egymást élező sarlók hangját meghallotta)? Mellettük Gondor magyar katonájaként Zsikla Gergely pakolta ki makettjeit. Ez utóbbiak annyira népszerűek voltak, hogy vasárnap nyitás előtt mentünk vissza a standhoz a zavartalan videózás érdekében. A Tolkien regények, illetve a filmek ihlette diorámákra egyszerűen muszáj volt bőven rászánni az időt:
 

Azt mondjuk hiányoltam, hogy a Wargame csoport nem jött ki, ők biztos örültek volna Okkidó Battle Sister jelmezének. Valahol erre vert tábort egy Airsoft sereg, akik évről évre részt vesznek a Conokon, és szemlátomást egyre többen vannak. Külső megjelenésre nagyon hasonlított hozzájuk az egyelőre stand nélküli SG-1 avagy a Csillagkapu rajongók jelmezes osztaga. Ezen kívül láttunk halálfejjé maszkírozott arcú kalapos mesterlövészeket is, meg még egy egyenruhás társulást, de velük most nem sikerült felvennünk a kapcsolatot – majd legközelebb. Azért remélem a katonák a jövőben kisebbségben lesznek, és az „ortodox” cosplayerek maradnak többségben. Meg persze az 501-es Légió, akik mellől nem hiányozhattak a Lázadók sem – jó volt együtt látni őket.
 

Craftmanship versenyző volt bőven (Thor-Loki-Amerika kapitány kifejezetten tetszett, bár első ránézésre a napernyővé átalakított pajzs fura volt a kapitányNŐ kezében), ellenben a vasárnapi CP performance sajnálatosan rövid volt. Azért az első fellépő, aki Ventressnek öltözve két fénykardot mozgatott az erő segítségével nagyon tetszett, már csak a választott Nightwish muzsika miatt is.
 
Vasárnap estére fizikailag és agyilag is kifáradtunk, de a látottakra nem lehet panaszunk. Azt nem mondom, hogy száz csoda került a szemünk elé – azért a dioráma, a horror csoport, a cowbolyok, a fénykardröptetés, no meg pár spontán színpadi produkció ebbe a kategóriába tartozik. Találkoztunk és beszélgettünk rengeteg régi ismerőssel (ebben mondjuk nagy szerepe volt a velünk lévő erőnek), néhányukkal interjút készítettünk, megismerkedtünk pár érdekes emberrel (zumbás tánctanárnő!!!), és átéltünk pár meglepő élményt (köszönjük a kiosztott cukorkát). A rendezvény egyébként határozottan nemzetközivé vált, hiszen találkoztunk horvát, bolgár, román cosplayerrel és Japánból érkezett látogatóval, akik közül volt, aki csak véletlenül tévedt ide, de volt olyan is, aki céltudatosan, jelmezzel együtt érkezett a rendezvénye. Zárásként pedig Zentay Zsuzsannát faggattuk, jelenről, jövőről.