FőképErich Kästner számos remek humorú vagy épp megindító, klasszikus gyermek/ifjúsági könyv szerzője, mint például az Emil és a detektívek, A két Lotti, netán A repülő osztály. Ám a Csizmás kandúrt nem ő írta, az bizony a Grimm-testvérek gyűjtése nyomán maradt fenn, de Kästner is feldolgozta.
 
A magyar kiadásnak, köszönhetően Walter Trier eredeti, régi illusztrációinak, van egyfajta nosztalgikus hangulata számomra. Manapság jellemzően vagy művésziek, vagy gyerekrajz-szerűek a gyerekkönyvek képei, ilyen klasszikus stílusú, humoros, könnyed, kedves, mégis látnivalóan rajzolni tudó embertől származó illusztrációkat ritkán látni.
 
A könyv legfőbb értéke azonban a nyelvezete (a fordítás Nádori Lídia munkája). Kästner egyszerűen, humorosan, gördülékenyen meséli el Jancsi történetét, aki a molnár három gyereke közül a legkisebb, s mikor apjuk meghal, rá bizony csupán egy macska marad az örökség elosztásakor. Ám az a macska nem mindennapi egy állat, olyan csavaros esze van, hogy még a magyar vagy épp német népmesék furfangos legényei is megirigyelhetnék. Mint Carabas grófjának szolgája, igen remekül szolgálja gazdáját, az pedig különösen figyelemre méltó, napjainkban is fontos üzenete a történetnek, hogy hogyan kell elbánni a hatalmaskodó gonoszokkal.
 
Bár manapság a halál témáját kerülni szokás a mesekönyvekben, ez talán olyan mese, mely nem okoz sokkot a gyerekeknek – sőt, meggyőződésem, hogy mit sem kopott az évszázadok során, és ugyanolyan könnyen fakaszt nevetést és derűt, mint a korábbi generációknál. Pláne Kästner feldolgozásában.