Főkép

A nem sokkal ötvenedik születésnapja után, egy váratlan agyvérzés következtében elhunyt zseni, Glenn Gould neve a köztudatban szinte elválaszthatatlanul egybefonódott híres Bach-interpretációival, noha életművében hasonlóan jelentős szerepet kaptak többek között Beethoven, Schönberg és Hindemith művei. Ugyanakkor sajátos, senkivel össze nem téveszthető zongorajátékéval Gould valóban Bach népszerűsítéséért és újraértékeléséért tett a legtöbbet, pályafutását pedig a BWV 988 jegyzékszámú Goldberg variációk előbb fergetegesen virtuóz, majd eltűnődésre késztetőn ihletett két felvétele helyezte egyfajta szimbolikus keretbe.
 
Ám ha Gould mindenekelőtt zongoristaként, vagyis értelmezőként és előadóként kapcsolható a 20. századi Bach-kultusz terjesztéséhez, Gidon Kremer és az általa alapított kamarazenekar vajon miért épp vonós művekkel rója le tiszteletét a kiváló előd előtt? A válasz némiképp kézenfekvő, hiszen Gould elméleti írásokkal, televíziós előadásokkal és a korszerű stúdiótechnikák felkarolójaként szintén rengeteget tett a régi és újabb keletű zenék minél szélesebb körben való megismertetéséért, és ezzel áttételesen azt a hagyományt folytatta, amelynek továbbvivőihez kortársaik műveinek áthangszerelésével egykor például maga Bach, később Liszt Ferenc és Richard Wagner is tartozott. Ráadásul a darabok megszólaltatásán és lemezre rögzítésén túl maga is készített zongoraátiratot Wagner operáiból vett három részletből, köztük a híres Siegfried-idillből.
 
Kremer lett-balti komponista társainak feladata talán nem tűnik ennyire komolynak, hiszen általában a barokk zenére, különösen pedig Bach tökélyre vitt muzsikájára egyértelműen jellemző, hogy voltaképp bármilyen hangszeren vagy hangszercsoporton megszólaltatva is gyönyörű marad. Erre számos példát találni, hallani a klasszikusoktól (gondoljunk csak Gounod-ra) a jazzen át az egészen kemény rock zenékig. Ennek ellenére embert, vagyis zeneszerzőt próbáló feladat a mai korban is érvényes „olvasatát” adni e számtalanszor és számtalan formában eljátszott kompozícióknak, ám az album többszöri meghallgatása azt bizonyítja, hogy a még 2010-ben megfogant ötletet megvalósító projektben résztvevők sikerrel birkóztak meg a kihívással, és ugyan a Gould koránál későbbi trendeket többségében mellőzték, frissen és izgalmasan szólalnak meg a darabok.
 
Kiválóan példázza ezt az eljárásmódot a BWV 1056 jegyzékszámú f-moll billentyűsverseny Largójának feldolgozása (5), melyben előbb a romantika jegyei bukkannak fel amolyan „Albinoni-adagio”-szerűen, ám fokozatosan betolakszik a zenei szövetbe a 20. század avantgárdjának több megoldása is. Az „After Gould”-ban (10) pedig egyenesen Schönberg pár rövid darabjának hangjai szólalnak meg a BWV 988 néhány variációja közé ékelve – és, igaz, vonósokra átdolgozva, ám frazeálásukban, felfogásukban Gould korszakos felvételeit idézve. És nyilvánvalóan nem maradhatott el a Goldberg variációk csodálatos Áriája sem, amely az album elején (2) és végén (11) zárja hasonló keretbe a programot, mint ahogyan azt a való életben, Gould művészi pályájával tette.
 
A Kremerata Baltica kétségtelenül méltó módon tiszteleg tehát úgy Glenn Gould, mint Johann Sebastian Bach emléke előtt, miközben a mai, nem feltétlenül régizenéhez szokott fülek számára is befogadhatóvá teszi, felfedezendő kincsként mutatja be ezeket az örökérvényű darabokat.
 
Előadók:
Gidon Kremer – hegedű
Kremerata Baltica
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Valentin Silvestrov: Dedication to J. S. B.
2. Johann Sebastian Bach – Georgs Pelecis: Aria from BWV 988
3. Johann Sebastian Bach – Alexander Raskatov: Prelude and Fugue in D minor BWV 851
4. Johann Sebastian Bach – Alexander Wustin: Three Voice Invention in F minor BWV 795
5. Johann Sebastian Bach – Carl Vine: Slow Movement from BWV 1056
6. Johann Sebastian Bach – Raminta Serksnyte: Prelude and Fugue in A minor BWV 889
7. Giya Kancheli: Bridges to Bach
8. Johann Sebastian Bach – Leonid Desyatnikov: Sarabande in E minor from BWV 830
9. Johann Sebastian Bach – Victoria Vita Poleva: Prelude and Fugue in F sharp minor BWV 883
10. Johann Sebastian Bach – Arnold Schönberg – Stevan Kovacs Tickmayer: After Gould: Goldberg Variations Nos. 30, 19, 4, 18, 22, 26, and Intermezzi from Arnold Schönberg’s Op. 9 and Op. 47
11. Johann Sebastian Bach – Victor Kissine: Aria from BWV 988