Főkép

1991-ben az Egyesült Államokban egy pszichopata sorozatgyilkos, Buffalo Bill tartja rettegésben az embereket, aki azzal szerzett magának szörnyű hírnevet, hogy áldozatainak bőrét módszeresen lenyúzza. Mivel az FBI-nak minden erőfeszítése ellenére sem sikerül kézre keríteni, az ügynökség a meghökkentően intelligens, különösen tehetséges pszichiáterhez, dr. Hannibal Lecterhez fordul. Clarice Starling különleges ügynök kapja a feladatot, hogy felvegye a kapcsolatot a pszichoanalízis nagymesterével, aki mellesleg már évek óta életfogytiglani büntetését tölti egy kórház zárt osztályán, ugyanis számos embert ölt meg majd fogyasztott el olyan hidegvérrel, mintha birkákról lett volna szó.

A fiatal, karrierista Clarice magabiztosan vág bele a kényes feladatba, azonban dr. Lecter csak azzal a feltétellel hajlandó segíteni a nyomozásban, hogyha Starling ügynök minden fenntartás nélkül válaszol a gyerekkorára vonatkozó kérdéseire. Ezzel Hannibal egy bizarr, perverz játékba kezd azért, hogy előássa a fiatal nyomozó legmélyebben eltemetett gátlásait és félelmeit, az őrületbe kergetve őt, miközben hamis információk ígéreteivel, rejtvényekkel és találós kérdésekkel az egész FBI-t madzagon rángatja. Eközben csöndben arra vár, hogy azt őt körülvevő, végletekig feszült rendőrök közül valamelyik hibázzon, hogy ő végre megszökhessen.

A bárányok hallgatnak minden kétséget kizáróan a valaha készült legjobb thrillerek közé tartozik, mely alapműnek számít a műfaj kedvelői körében. A Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkinsnak sikerült tökéletesen megformálnia a filmben szereplő pszichopata zsenit, a színész nyugodt arcvonásai mögött folyamatosan ott bujkál az őrültek vérfagyasztó félmosolya, mely elő-előbukkan, miközben részben tudományos, részben aberrált monológjait hallgatjuk. A legtöbb ilyen jelenetben a kamera egész közelről mutatja Hopkins arcát, tovább fokozva a játéka által kiváltott érzelmeinket.

Bár az Anthony Hopkins által megformált Hannibal Lecter kulcsszerepet játszott A bárányok hallgatnak átütő sikerében, a kannibál sorozatgyilkos nagyon keveset, alig 16 percet szerepel az egész filmben. Első jelenetét egy hosszú felvezető rész előzi meg, mely során egyre többet tudunk meg az őrült pszichiáterről, aki briliáns elméjének köszönhetően azután is tudott gyilkolni, miután bezárták egy szigorúan őrzött elmegyógyintézetbe. Nem csoda, hogy mire Clarice Starling a számtalan acélajtó, pincelépcső és ápolói figyelmeztetés után végre megérkezik az intézet legmélyebb bugyrába, Hannibal cellájához, a nézőkben már a tetőfokára hágott a félelem és a feszültség. Ezután következnek a már említett közeli felvételek Hannibalról, melyek alatt szinte már remegünk a várakozástól, hogy a tébolyult dr. Lecter mikor mutatja ki foga fehérjét. Ettől a ponttól kezdve egy másodpercre sem szabadulhatunk a film hangulatának egyre nyomasztóbb szorításából, miközben egyre mélyebbre merülünk a pszichopata gyilkosok beteg elméiben.

Természetesen nem csak Anthony Hopkins játéka méltó a figyelemre, a Clarice Starlingot megformáló Jodie Foster kiváló alakítása nélkül nem működhetett volna a két főszereplő között fellelhető dinamika, mely felbecsülhetetlen értékű a film szempontjából. Ugyancsak dicséretet érdemel A bárányok hallgatnak fordulatokkal teli cselekménye, ugyanis ha Hannibal Lectert kivennénk a képletből, még úgy is egy aprólékos gonddal felépített, izgalmas krimit kapnánk.

Minden thriller-, krimi- és horror-rajongót csak biztatni tudok, hogy minél előbb nézze meg A bárányok hallgatnak című filmet, mely a premiere után 20 évvel szinte semmit sem vesztett a népszerűségéből, és minden kétséget kizáróan még nagyon sokáig nem is fog.