Főkép

Madách Imre külföldön is ismert főművét, Az ember tragédiáját a zseniálistól a botrányosig számtalan változatban állították már színpadra, sőt, eredetinek mondható formában és rendhagyó megoldásokkal teli feldolgozásban még a filmvásznon és a televízióban is megjelent. Amire korábban viszont nem volt példa, pedig a legnagyobb művészi szabadságot adja az alkotónak, az a rajzfilmváltozat, ám a huszonegyedik század második évtizedébe érve Jankovics Marcell, aki többek között az archetípusok, a jelképek és jelképrendszerek mélyreható történeti ismeretéről híres, épp erre vállalkozott.
 
Annyit mindenképp rögtön le kell szögeznem, hogy ha bárki Disney-féle, vagy akár a Simpson család szintjét megütő animációra számít, az keserűen csalódni fog. Jankovics a legkisebb mértékben sem törekszik életszerűségre az alakok mozgatásában, képsorai sokkal inkább valahol a képregény és az alternatív rajzfilmek közötti képzeletbeli határmezsgyén mozognak. Szemben például a szájakkal, melyek jóformán szóra sem nyílnak az egész film során, mintha a szereplők telepatikus technikával kommunikálnának, mi pedig gondolataik folyamának fültanúi lehetnénk. Ezenkívül a jelenetek is sokszor inkább szimbolikusan értelmezhetők, nem pedig a szöveget szó szerint követő képi áttételek. Vagyis Jankovics rajzfilmje mindenekelőtt Madách művének a kifejezetten mai felfogáshoz igazított eszmeiségét és hangulatát adja át a korhűség helyett. Így kerülhet a képbe a kommunizmus vagy épp Hitler, ráadásul az „üzenet” sem feltétlenül egyetemes, hanem érzésem szerint főképp a magyarokhoz, a ma magyarjaihoz szól.
 
A film legmeglepőbb vonásai és momentumai – talán éppen ennek köszönhetően – egyfajta férfiközpontúságot mutatnak. Éva alakja például szinte teljesen elhanyagolható; közel sem játszik az események alakításában oly meghatározó szerepet, mint ahogy azt a színpadi produkciók többségében megszokhattuk. A figyelmünk lényegében kizárólagosan Ádámra és Luciferre korlátozódik, és pár kivételes pillanattól eltekintve minden más mellékes: valóban csupán illusztráció. Emellett a szexualitás, pontosabban a bujaság ennyire nyílt ábrázolása élőszereplős előadások esetében a kritika és vélhetően a közönség heves felháborodását váltaná ki, az ókori görögök Priaposz-kultuszára utaló termékenységi jelképek pedig többször is oly egyértelműen bukkannak fel, mondjuk, egy út menti szobor vagy egy meghökkentő alakú csillár alakjában, hogy azt enyhén szólva is sokkolónak találhatjuk. Ám mindez tökéletesen illik az épp ábrázolt kor művészi és világnézeti rendszeréhez.
 
A rajzfilm ereje épp abban a kimondottan rajzfilmes újításban rejlik, hogy Jankovics minden színt a kort azonnal beazonosítani engedő stílusban és szimbólumokkal ábrázol, mégis sikerül megőriznie a mű egységes karakterét. Felesleges lenne részletezni, hogy például az egyiptomi jelenetek a fáraók idejéből megmaradt falfestmények jellegzetes testtartásait és színeit idézik, ahogy ugyanez igaz az ókori görög vázák alakjaira vagy a hogarthi rézmetszetek tipikus grafikai megoldásaira is – Jankovics egyszer sem „hibázik”, egyértelműen stílusban marad, miközben az új évezred érzékenységével nyúl a felvetett témákhoz. Folyton változik tehát, a legbenső lényegét tekintve mégis mindvégig ugyanaz marad a tépelődő Ádám és a – sakálfejű, tehát nem annyira a megszokott bibliai kígyóval, sokkal inkább a holtakat az alvilágba vezető Anubisszal azonosítható – Sátán megjelenítése.
 
Akárcsak az eredeti darab, nem könnyű mű Jankovics Marcell Tragédiája sem. Már több mint két és fél órás időtartama miatt is megterhelő lehet a pergő akciófilmekhez szokott nemzedékek számára, a figyelem fenntartását emellett a szüntelen bölcselkedés is erősen megnehezíti. Mégis megéri vállalkozni rá, hogy megnézzük Jankovics alkotását, mivel valóban a dráma eddig ismeretlen, legalábbis rejtettebb dimenzióira nyit kaput. Bizonyíték ez a film arra, hogy rengeteg a kiaknázatlan lehetőség egyrészt a hagyományos, művészi rajzfilmes technikákban, másrészt pedig hazánk irodalmában is, szóval érdemes felnőni hozzá mindenkinek, és akár többször is nekiveselkedni az értelmezésnek. Veszíteni egyszerűen nem lehet vele, ugyanakkor, amennyiben megvan rá a szükséges befogadókészség, életre szóló élményként maradhat meg bennünk a film.
 
A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar 2.0 (DD)
Feliratok: magyar, angol, francia, orosz
Képarány: 1,33:1 (4:3)