FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.


Könyv: Bíró Szabolcs: Non nobis, Domine 2. – Az utolsó vörös barát
 
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. november 15.
 
Bíró Szabolcsról lassan az a vélekedésem, hogy tényleg valamilyen titkos paktumot kötött valakivel. Mert az nem lehet, hogy „csak úgy”, amihez (ártatlanul) nyúl, arannyá, de legalábbis nagybetűs Értékké válik! A (még mindig jócskán) fiatalember egyszerre író, újságíró, könyvkiadó, szerkesztő és hobbiénekes, az egyre markánsabbá váló, saját maga megteremtette „székirodalom” műfajának megalkotója. 1988-ban Dunaszerdahelyen látta meg a napvilágot, kisgyermekként verseket, rövid történeteket fabrikált, majd a próza szerelmese lett. 2007-ben debütált regényíróként: Francis W. Scott álnéven összesen hat könyve jelent meg, hogy aztán 2010 májusától valódi nevén rukkoljon ki Sub Rosa című kultúrtörténeti thrillerével. Első, nagyszabású történelmi regényén, a Non nobis, Dominén több mint három évig dolgozott, amely 2012 áprilisában jelent meg az Ulpius-ház Könyvkiadó gondozásában. „Nem miérettünk, Uram. Sokkal inkább a Te bölcsességedért, tanításodért, erkölcsösségedért, jóságodért, igazságodért. A Te nevedért.” Ha létezik őszinte regény, amely írója lelkületén keresztül rántja magával az olvasót a történelmi múlt nagyságának becsületes horderejével, a Non nobis, Domine 1. – Kelet oroszlánja bizonyosan ott feszít a glédába szedett, büszke vértezettel pompázó irodalmi művek szilárd piedesztálján.
 
November 15-én pedig végre megjelenik az eredetileg is két kötetesre tervezett történet folytatása, a Non nobis, Domine 2. – Az utolsó vörös barát, amely ott folytatja a cselekményt, ahol azt az első rész befejezte. Nevezetesen, amikor 1307-ben letelik a Wittelsbach Ottóval kötött egyéves fegyverszünet, Anjou Károly elindul, hogy a jól megszervezett főpapi seregek segítségével visszafoglalja Esztergomot, Budát, majd az ország többi városát is. Csapatai élén ott küzd a rejtélyes liliomos lovag is, akit a katonák szinte élő legendaként tisztelnek, a főurak azonban nem nézik jó szemmel egyre növekvő befolyását és a királyhoz fűződő szoros kapcsolatát. Oly sok bonyodalom, harc, menekülés és viszály után végül Károly Róbert első lovagjának, Attilának is választania kell: vagy esküszegőként marad a király mellett, vagy kegyvesztettként tér vissza nagybátyja, Bátor Vilmos dubicai birtokára, hogy egy üldözött rend tagjaként várja ki az egyre véresebbé váló történet végét. Bíró Szabolcs új regénye egy kegyetlen korszak háborúit, brutalitását, egy új dinasztia felemelkedését és a középkor egyik leghatalmasabb szervezetének bukását mutatja be, miközben az olvasó előtt a regény lapjain a 14. század sáros, véres, levendulaillatú világa bontakozik ki. Nem csak remélem, de úgy hiszem, ismét bebizonyosodik majd, hogy nem eredménytelenül köttetett az a titokzatos paktum, bármi is lehetett az ára…
 
 
Zene: Christina Aguilera: Lotus
 
Kiadó: Sony Music/RCA Records
Várható megjelenés: 2012. november 12.
 
Christina Aguilera. Több mint 30 millió eladott album világszerte; 4 olyan number one sláger, amely a Billboard Hot 100-as listáját vezetni tudta; 5 Grammy-díj; csillag a hollywoodi hírességek sétányán; az egyetlen 30 év alatti művész, akit a Rolling Stone Magazine minden idők 100 legjobb énekese közé választott. Napjaink egyik legsikeresebb énekesnője 2 évvel ezelőtt jelentkezett utoljára nagylemezzel (Bionic), a november 12-én megjelenő Lotus pedig immár a hetedik lesz a sorban, ha beleszámítjuk a 2000-ben kiadott, tisztán spanyol nyelvű albumát (Mi Reflejo) és az ugyanazon év Karácsonyára készült ünnepi korongját (My Kind of Christmas). Az elmúlt két év azonban meglehetősen hullámzóra sikerült Aguilera-nak. Miután ugyanis a Bionic eladási számai meglehetősen alacsonyra sikeredtek, Christina elvált férjétől, Jordan Bratmantől; elkészítette első mozifilmjét, a Cherrel közös Dívát (Burlesque), valamint a vele járó filmzene albumot; elvállalta az egyik Mester szerepét az NBC The Voice tehetségkutatójában; és megjelentette a Maroon 5-tag Adam Levinenal közös Move Likes Jaggert, amely majd’ 5 millió példányban kelt el. Amikor bejelentette, hogy új albumba fogott, egyúttal leszögezte azt is, hogy ezúttal „a minőség sokkal fontosabb, mint a mennyiség, és személyes dalokat akarok rögzíteni. A lemez mindannak a csúcspontja lesz, amit ezidáig átéltem.”
 
A 13 dalt tartalmazó Lotus megjelenését Christina Aguilera „teljes újjászületésként” értelmezi. „Ez az album az önkifejezésről, a szabadságról és a gyökerekhez való visszatérésről szól; arról, hogy ki vagyok, és mit szeretnék csinálni.” A korong rögzítésére az énekesnő saját otthoni stúdiójában került sor egyrészt régről ismert munkatársakkal (Alex da Kid, Max Martin, Lucas Secon), másrészt pedig új producerekkel (Jamie Hartman, Aeon Manahan, Chris Braide, Supa Dups és Jason Gilbert). A lemezen két duett mellett (Cee Lo Greennel a „Make the World Move” című dalban és Blake Sheltonnal a „Just a Fool”-ban) számos műfaj megszólal: a dance-pop-tól („Your Body”, „Make the World Move”) a zongora-vezérelt balladákon át („Sing for Me”) a rock-színezetű himnuszokig („Army of Me”, „Cease Fire”). Az album címadását Aguilera szeptember 12-én tette közzé a Twitterén, ahol a Lotus elnevezést úgy magyarázta, hogy „egy törhetetlen virág, amely túléli a legnehezebb körülményeket is, és ennek ellenére tovább növekszik”. Az első kislemezdal, a „Your Body” szeptember 17-én jött ki – furcsa módon azonban a zenekritikusok részéről pozitív visszajelzéseket kapott, míg a különböző hitlistákon vegyesen szerepelt (34. hely a US Billboard Hot 100-on, „csupán” Top 40-es dal több külföldi országban). Mi mindenesetre bízunk Christina Aguileraban, s türelmetlenül várjuk az „újjászületését”, aki amúgy továbbra is örömmel adja a hangját jótékonysági célokra (2009 óta a Yum! Brands World Hunger Relief képviselője, és az ő segítségével már több mint 80 millió dollár adományt fordítottak a World Food Program és más éhezés ellen küzdő szervezetek javára). Well, go, go, Christina!
 
 
Könyv: Karl Marlantes: Matterhorn
 
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. november 16.
 
„Az egyik legmélyebb és legpusztítóbb regény, amelyet a vietnámi háborúról… bármelyik háborúról valaha is írtak.” Figyelemfelkeltő szavak Sebastian Jungertől, a New York Times újságírójától. Persze ne nagyon csodálkozzunk azon, hogy a Matterhornt csupa-csupa dicsőítő kritika övezi, hiszen szerzőjét, az 1944-es születésű Karl Marlantest a vietnámi háborúban tanúsított vitézségéért tizenhatszor(!) tüntették ki, s többek között (Bronz Csillag, Bíbor Szív) megkapta az amerikai haditengerészet legmagasabb elismerését, a Haditengerészet Keresztjét is. Egy valósághű háborús regényhez ugyanis keményen bennfentesség szükségeltetik – természetesen közönségbarát írói vénával. Marlantes Nemzeti Merit Ösztöndíjjal került először a Yale Egyetemre, majd az oxfordi Rhodes Scholar posztgraduális képzésére, mielőtt beállt a tengerészgyalogsághoz. A vietnámi háborúban szakasz-, majd századparancsnok hadnagyként átélt élményeit 35 éven át próbálta regénybe foglalni, amelynek kiadását aztán számtalan alkalommal elutasították, hogy végül 2009 májusában kis példányszámban (először) láthasson napvilágot a Matterhorn: A Novel of the Vietnam War. Majdnem egy évvel később (2010 március) aztán az Atlantic Monthly Press némileg átszerkesztve, piaci mennyiségben nyomtatta újra a regényt, amely innentől a (teljesség igénye nélkül) megérdemelt siker útját járta: a hónap könyve lett az Amazon-on; felkerült a New York Times Top 10-es bestsellerlistájára; 2011-ben William E. Colby-díjat kapott; elnyerte a Pacific Northwest Booksellers Association Díját; valamint megkapta a Washington Állami Könyvdíjat a fikciós kategóriában.
 
A Matterhorn az ajánlások szerint egészen rendkívüli mű, a Meztelenek és holtak (Norman Mailer), valamint az Oroszlánkölykök (Irwin Shaw) méltó utódjának tartják. Története 1969-ben, a vietnámi háború legvadabb évében játszódik. Egy fiatal tengerészgyalogos hadnagy megérkezik első állomáshelyére, Dél-Vietnám északnyugati csücskébe, Laosz és a demilitarizált övezet közé. Itt, egy dzsungelbeli magaslaton épít egy századnyi tengerészgyalogos egy leendő tűztámogató bázist, hogy a beszivárgó észak-vietnámi reguláris egységek ellen harcoló gyalogságot segítse. A katonák életét ostoba politikai parancsok sora, értelmetlen, gerinctörő munka keseríti, barátok esnek el Mellas hadnagy körül, a fekete polgárjogi mozgalom indulatai is züllesztik a közösséget – és ezek a fiatal, öldöklésre kényszerített, vérző, sokszor napokig ételhez-italhoz sem jutó katonák a legszélsőségesebb helyzetekben döbbennek rá arra, mégis mennyi szeretetre, bajtársiasságra, önfeláldozásra képes az ember a halál torkában. Ahogyan Mark Bowden, A Sólyom végveszélyben szerzőjének méltatásában olvasható: „A Matterhorn egy végtelenül hiteles, sodró, intenzív és könyörtelenül drámai könyv. Voltak benne olyan pillanatok, hogy képtelen voltam megállni, hogy ne lapozzak tovább. Született már néhány nagyon jó regény a vietnámi háborúról, de a Matterhorn a legnagyszerűbb, és kétlem, hogy valaha is felülmúlják majd.” Mindezek után vajon lehetséges, hogy ne várjuk kirobbanó türelmetlenséggel? Aligha.