Főkép Párizs a 20. század fordulóján rendkívül fontos olvasztótégelye volt a kor összes művészeti ágának. Festészettől a szobrászatig, irodalomtól a zenéig számtalan - később világhírű - alkotó élt a milliós nagyvárosban, kapott impulzusokat más művészi áramlatoktól, művészektől. Az alkotói vénával megáldottak egész Európából özönlöttek a francia fővárosba, hogy részesei legyenek egy intellektuális, művészi és nagyvilági életnek.
 
1907-től kezdődően a szentpétervári származású Szergej Pavlovics Gyagilev – az Orosz Balett (Ballets Russes) társulatának vezetőjeként – orosz zenei koncerteket, opera és balett előadásokat szervezett a Párizsi Operában. Igor Sztravinszkij (1882-1971) tőle kapott megbízást első színpadi művének megírására, melynek témája egy orosz tündérmese. A Tűzmadár (The Firebird) komponálását Rimszkij-Korszakov oroszországi nyaralójában kezdte el, s a Gyagilev által rövidre szabott határidőre fejezte be Szentpéterváron. A mű 1910. június 25-én lezajlott párizsi bemutatója Sztravinszkijt az ismeretlenségből az elismertség rivaldafényébe repítette. Claude Debussy és sokan mások gratuláltak a zeneszerzőnek az előadás után. S a francia impresszionista zene fő képviselőinek – Debussy, Ravel – világa mellett megjelent a 20. század egyik meghatározó zeneszerzője, Igor Sztravinszkij, a maga nyers, orosz népdalokat is feldolgozó rendkívül színes és újszerű zenei világával. A Tűzmadár egy másik orosz zeneszerző, Csajkovszkij színpadi műve – a Hattyúk tava – után a legtöbbet játszott balett zene lett, s zenéje számos zeneszerzőre fejtett ki hatást később.

Sztravinszkij leíró zenéje Rimszkij-Korszakov 19. századi zenei forma-és dallamvilágából eredeztethető – ahogy a zeneszerző ezt 1962-ben a Szovjetunióban tett útján megjegyezte – de már vérbeli, érett Sztravinszkij-zene, tele váratlan zenei lépésekkel, fordulatokkal, szokatlan hangszeres ötletekkel (pl. hegedű üveg-glissando alkalmazása először ebben a műben), kiemelkedő hangszereléssel. A balett szerzője a jó és a gonosz orosz meséjét formázta meg a felnőtt közönség részére; a tündéri Tűzmadár és az ördögi Kascsej történetét Iván cáreviccsel. Ő az, aki betéved a gonosz birodalmába a Tűzmadarat kergetve, akit foglyul ejt, majd elenged. Ezzel lekötelezi a Tűzmadarat, aki Iván cárevics segítségére siet a cselekmény második felében. A cárevics ifjú leányok bűvkörébe kerül, így jut el a gonosz palotájáig. Ivánt elfogják Kascsej szörnyei, de segítségül hívja a tündért, aki elvezeti a gonosz Kascsej életét jelképező tojáshoz a hős cárevicset. Ő összetöri azt, s a gonosz elnyeri büntetését, Kascsej elpusztul, Iván pedig elnyeri ifjú arájának kezét.
 
Sztravinszkij alapvetően kétfelé bontja a cselekmény zenei bemutatását, a Tűzmadár és Kascsej is önálló zenei karaktert kap. Kascsej elvarázsolt kertjének zenéjében – a mű bevezető részében – a mélyebb hangregiszterű fagott és vonósok szólamaitól kúszik felfelé a dallam, egyre feljebb, klarinétok, rézfúvósok jelennek meg a hangzást erősítve, s felhangzik a híres üveg-glissando effekt a hegedűkön. Erre néhány évvel a bemutató után maga Richard Strauss is rácsodálkozott. A Tűzmadár balett az ötletgazdag dallami invenciók mellett a ritmikai játékok tárháza. Félelmet kelt, feszültségből oldást varázsol, alakzatokat képpé, a képeket összetett motívumokká alakítja a szerző a zenében. Előkészíti, leírja a várható cselekmény újabb és újabb fordulatait, s nem ritkán váratlan fordulatokkal él a balettban.
 
Sztravinszkij a partitúrában bravúrosan fest az ötvonalas rendszerben, tökéletes leíró zenét alkotott. A diatonikus, kromatikus dallamok mellett a tonika lebegtetésével bitonális megoldásokat is alkalmaz. A záró-himnusz egy orosz népdal feldolgozása. A Berceuse – Kascsej halála – egy igazi tűzijáték, nagyzenekari pergőtűz rézfúvós csillogással. Pazar a nagyzenekari hangzás, szerephez jut a műben a hárfától az üstdobig minden hangszer.
 
S most ejtsünk szót a Deutsche Grammophon 1991-ben és 1992-ben Chicagóban és Clevelandben rögzített felvételeinek újrakiadásáról. 2012-ben ismét megjelentek egy dupla albumban Igor Sztravinszkij leghíresebb balett zenéi: a Tűzmadár, a Petruska és a Tavaszi áldozat. A felvételeken a Chicago Symphony Orchestra és a Cleveland Orchestra működik közre Pierre Boulez vezényletével. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Boulez-féle Sztravinszkij felvételek a világ legjobbjai, s igazán érdemesek arra, hogy újabb nemzedékek ismerkedjenek meg ezekkel a világklasszisokkal, sokan pedig örömmel találkozhatnak újra ezekkel a rendkívüli felvételekkel. A felvétel homogén módon briliáns kivitelezése, megszólaltatása a műnek. Zárhatjuk úgy is írásunkat e felvételek kapcsán: Igor Sztravinszkij zenéje Pierre Boulez keze alatt fantasztikusan gyönyörű. S ez így kompakt!