Főkép„A Magyarországon immár 23 éve működő Csík Zenekar elsősorban a magyar népzene hiteles tolmácsolója”- olvasható a zenekar honlapjának kezdő oldalán. És valóban, a Csík János által alapított formáció és a népzene viszonya mindig gondtalannak, természetesnek és gyakran felemelőnek bizonyult az elmúlt évtizedek során. Első lemezük, a Boldog szomorú dal (1993), nem csak a magyar népzene egyik örök darabja, hanem a legszélesebb értelemben vett, határok és mezsgyék nélküli muzsikáé, már ez a bemutatkozó anyag sem illeszkedik töretlenül egy tradicionális vonalba. Dresch Mihály vendégjátéka egészen sajátos hangzással ötvözi a hegedűművész Csík János karakteres, azonnal felismerhető játékát. Csík szikár hangját Majorosi Marianna érzelemdús, feszes éneklése pedig korongról korongra, koncertről koncertre ellenpontozza úgy, hogy a hallgató az egyik után vágyik a másik hangra és szüntelen körforgásukra.
 
A zenekar többi tagja apránként kicserélődött, de mindig kiváló muzsikusok jöttek és mentek, a zene színvonala és minősége állandóan magas maradt és a Csík Zenekar fokozatosan, bár sokunk számára már az első lemezükkel a magyar kultúra egyik fontos részévé vált.
 
„Megtanultuk az autentikus népzenét az öregektől, hogy minél hitelesebben adhassuk át. Az egy másik lépcsőfok, ahogy az utóbbi néhány évben a feldolgozásokkal próbáljuk megérinteni az embereket. A régebbi, éttermi cigányzenekaroknál is úgy volt, hogy nemcsak a nótákat játszották, hanem játszottak egyéb könnyűzenét is, amire éppen igény volt. Ebből a szempontból nem új a történet. Az viszont egy következő lépcsőfok lenne, hogy miután eddig sikeres könnyűzenei dallamokat sóhajtottunk át - hogy így mondjam - a népzene lüktetésére, most jönne el az az idő, hogy talán merjünk saját feldolgozásokban gondolkodni.” Csík János
 
Ez a vonat ha elindult, hadd menjen... (2008) című korongjukon elindul a könnyűzenei feldolgozások szerelvénye, amelynek újabb állomása a Lélekképek (2011). A platformon már egyre több közreműködő áll és ennek következtében a feldolgozott zenei anyag is meglehetősen heterogén, mintha egyre több igényt, és képzelt vagy valós elvárást igyekezne kielégíteni. A muzsikálás mindazonáltal továbbra is kifogástalan és roppant szórakoztató. A népzenei feldolgozásokat Makó Péter tárogató játéka új színekkel tölti meg, hogy több témában – „Juhmérés Mérában”, „Sillardi” – megelevenítse a népi kultúrák kölcsönhatását a zene hangjain.
 
Barcza Zsolt Beethoven átirata cimbalomra – a „Fehér galamb” – némileg meglepő, de mindenképpen eredeti, a klasszikus zene és népi muzsika közös nevezőre kerülése. Az elképzelés előre vetíti a zenekarban rejlő lehetőségek egyikét, hogy aztán az már ezen a lemezen, egy kiforrottabb formában meg is valósuljon a Lukács Miklós által írt „Suite” tételeiben a Vivace Kamarazenekar közreműködésével. A sötét tónusú indítás Kodály hatását idézi, hogy aztán a második tétel régi szerető után sóvárgó énekének keserűségét és a lassan hömpölygő tangóharmonikáját a klarinét hangjain vezesse át a Kamara és a Csík zenekar együttes játékába, a klasszikus és a népi muzsika egy egészen erőteljes szimfóniáját teremtvén meg ezzel.
 
A könnyűzenei feldolgozások közül kiemelkedik a Ferenczi György és a Rackajam közreműködésével két átiratot tartalmazó „A széki hobo” téma, amelynek bevezető hegedűjátéka logikus kis lépésekkel jut el az `A` rész dallamához. A háttérben végig ritmizáló rézfúvós `B` részben előtérbe kerülő tehervonat illusztrációja pedig egyszerűen zseniális. A cimbalommal bevezetett „Fekete L`amoure” szintén egy jól sikerült darab Kiss Tibor vendégéneklésével, a téma végére a zenei hatások széles skáláját felölelő kavalkád jön létre, amit csak Majorosi Marianna éneke old fel a következő szerelmes dalban – „Szerelmesnek nehéz lenni”. Az inkább tizenéveseknek szóló, banális szavak füzérét a zenekar ebben az esetben még megmenti, de a „Szívrablás” lírája, vagy az Őze Áron által elszavalt Juhász Gyula vers hatása (Adagio) sem feltétlen integrálódik kellően a zenekar arculatába, legalábbis szerintem.
 
Kiváló muzsika, új úti célok ígéretével, amelyekhez várjuk a vágányváltást.
 
A zenekar tagjai:
Csík János - hegedű, ének
Majorosi Marianna - ének
Barcza Zsolt - cimbalom, tangóharmónika
Szabó Attila - hegedű, gitár, ének
Makó Péter - szaxofon, tárogató, klarinét
Bartók József - bőgő
Kunos Tamás - brács, dob
 
Közreműködők:
Ferenczi György és a Rackajam
Vivace Kamarazenekar
Őze Áron - próza
Kiss Tibor - ének
Lovasi András - ének
Pál István „Szalonna” - hegedű
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Juhmérés Mérában (Trad. - Barcza Zsolt)
2. „Ne bánkódjék senki köztünk...” (Trad. - Makó Péter)
3. Adagio (Trad. - Juhász Gyula - Bartók József)
4. A széki hobo
a) Minek nékem a nagy kőház? (Trad. - Csík János - Ferenczi György - Szabó Attila)
b) Közép-európai hobo blues II. (Póka Egon - Földes László)
5. Silladri (Trad. - Csík János)
6. Fehér galamb (Beethoven - Barcza Zsolt)
7. Fekete l`amoure (Kiss Tibor - Csík zenekar)
8. Szerelmesnek nehéz lenni (Szabó Attila - Lovasi András - Majorosi Marianna)
9. Földtörténet (Bräutigam Gábor - Kispál András - Lovasi András - Szabó Attila)
10 Tébolyda (Kiss Tibor - Csík zenekar)
11. Szívrablás (Kispál András - Lovasi András - Tóth Zoltán - Barcza Zsolt - Szabó Attila)
12. A nagy utcán (Trad. - Szabó Attila)
13. Suite (Trad. - Csík János - Lukács Miklós)
 
Diszkográfia
„Boldog szomorú dal” (1993)
Két út van előttem (1994)
Tiszta szívvel (1998)
A kor falára (2001)
Be sok eső, be sok sár (2004)
Majorosi Marianna, Csík Zenekar és a Bekecs Zenekar: Jól gondold meg, kislány! (2005)
Senki nem ért semmit (2005)
Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen… (2008)
Karácsonynak éjszakáján, maxi CD (2008)
Szívest örömest (2010)
Lélekképek (2011)