Beleolvasó - John Shirley: Resident Evil: A kaptár - Megtorlás

Fülszöveg:
Az Umbrella vállalat által a világra szabadított vírus az emberiség nagy részét zombivá változtatta. A túlélők kevesen vannak, és csupán néhányan vállalják a harcot a szörnyetegek és irányítóik ellen. Az ellenállók egyike Alice, aki az Umbrella egyik titkos létesítményében találja magát. Legendás életösztöne ezúttal sem hagyja cserben: kiszabadul a cellájából, és felveszi a küzdelmet az Umbrella válogatott mutánsaival és klónjaival. Eközben az egyik pillanatban New York, a következőben Tokió, majd Moszkva díszletei között találja magát és rádöbben, hogy egy ördögi színjáték, egy kísérlet szereplőjévé vált. Megérti, hogy a háttérben egy sötét, szinte felfoghatatlanul bonyolult terv húzódik, amelyben neki is részt kell vennie. Végül két lehetősége marad: beáll a sorba, és végrehajtja azt, amit az Umbrella kíván tőle, vagy szövetséget köt azzal a személlyel, aki Pandora szelencéjét kinyitva elindította a borzalmas folyamatot...

Részlet a regényből:
PROLÓGUS

A hosszú, sötét utazás

Egy

Van, ami már semmivé vált.
Az Arklay-hegységben álló ház…
A semmiben, egy furcsa, pszichológiai ürességben tér magához; a memóriája üres. Csupán annyit tud, hogy meztelen, és egy zuhanyzó padlóján fekszik.
És… Egyedül van.
Talál valami ruhát, felveszi, azután elindul, hogy felfedezze a félhomályos házat – a villát, amelyben a jelek szerint senki sem lakik. Úgy érzi, ismernie kellene ezt a helyet, de… semmire sem emlékszik. Olyan az egész, mintha mindent valahonnan máshonnan, a saját testén kívülről látna. Még a nevét is idegennek találja.
Az egyik asztalon talál egy bekeretezett fényképet, amin ő szerepel, meg egy férfi. Ez lenne a férjem?
Folytatja a kutatást, és váratlanul talál valakit. Vagyis… Az a valaki találja meg őt. Megtudja, a férfi látszólag az Umbrella Corporationnek dolgozik, de valójában a cég ügyeire próbált fényt deríteni.
Azután berontanak a katonák; az arcuk nem emberi és nem e világi a gázálarc mögött. Kiderül, ők ebben a menetben az Umbrella, a világ legnagyobb hatalommal és piaci befolyással rendelkező, legmodernebb gyógyszeripari cégóriása oldalán játszanak.
Ahogy meglátja a rászegeződő fegyvereket, lassanként feldereng az agyában az igazság. Az Umbrella egyik fontos, biztonsági kérdésekkel foglalkozó munkatársa volt, de történt valami iszonyú és furcsa dolog… Valami balul sült el, és ennek következményeként sor került arra a borzalmas mészárlásra a Kaptárban.
Történt valami… De mi?
Valami olyasmi, amiről Alice biztosan tud. Bárki legyen is az a bizonyos Alice…

***

A Kaptár meglehetős távolságra van. Hatalmas, föld alatti komplexum, mélyen a legközelebbi település, Raccoon City alatt. A szerkezete, a felépítése a rovarokat juttatja az ember eszébe – leginkább olyan, akár műanyagokból, betonból, acélból és üvegből létrehozott, biztonsági kamerákkal ellátott darázsfészek. A Kaptár uralkodója a Vörös Királynő, a teljes kontrollt birtokló komputer.
A villát és a Kaptárt egy hipermodern, föld alatti vasút köti össze. Alice az egyik szerelvényen találkozott Spence-szel. Találkozott vele, de annyira kábult és zavarodott volt, hogy egyszerre találta ismerősnek és idegennek a férfit.
Eljutnak a Kaptárba, ahol aktiválódik a mesterséges intelligencia, a komplexum központi komputere által irányított és működtetett lézeres védelmi rendszer. A lézersugarak figyelmeztetés nélkül szétnyesik, a szó szoros értelmében felkockázzák a kommandósokat. A támadás olyan váratlanul éri őket, hogy sikoltani sincs idejük. A halál itt könnyen lecsap. Könnyen és tétovázás nélkül.
A Kaptár új ura: a halál.
A Vörös Királynő volt az, aki kieresztette a gázt, amely elködösítette Alice emlékeit. A művelet oka egyszerű és logikus: a rendszer így tudta veszélytelenné változtatni a nőt anélkül, hogy végzett volna vele. A Vörös Királynő mindig előre gondolkodik és tisztában van vele: hibát követ el az, aki megsemmisít egy értékes tényezőt, amelynek később még hasznát lehet venni. Ám amikor kapcsolatba kerül a néhány túlélővel – Mattel, Spence-szel és Rainnel –, Alice lassanként megismeri a saját múltját; lassanként ráébred arra, milyen szerepe van abban, hogy az iszony elszabadult.

***

Valaki szándékosan juttatta bele a cég által kifejlesztett kísérleti anyagot, a T-vírust a szellőző rendszerbe. A Vörös Királynő légmentesen lezárta a Kaptárt, és kihasználva azt, hogy a létesítmény valamennyi rendszerét vezérelheti, mindenkit megölt, aki megfertőződhetett. Ám hiába volt ennyire körültekintő, így sem akadályozhatta meg, hogy a vírus továbbterjedjen a túlélők között…
A T-vírus gyilkol, azután feltámaszt. A Kaptárban feltámadtak a halottak. A halottak ismét járni kezdtek.
Zombik? Talán, de a történelem során ismertté vált, zombiknak nevezett lények szánalmas roncsok ezekhez az élőhalottakhoz képest. Ezek a lények megdöbbentően veszélyesek és könyörtelenek. Időnként képesek a gyors mozgásra, időnként képesek arra, hogy halálos csápokat növesszenek, hogy átalakítsák a saját testüket, förtelmes, halott, de mégis élő szörnyekké változzanak. Ezeket az új fajta élőholtakat a laborban kifejlesztett T-vírus hozta létre, és a T-vírus tette képessé őket arra, hogy bizonyos genetikai módosulásokat követően valami sokkal borzalmasabbá váljanak, mint korábban voltak.
A Vörös Királynő elárulja ezt. Ezt, és még sok minden mást…

***

Alice és néhány társa megszökik és leállítja a Vörös Királynő működését. Miközben ezt megteszik, akaratuk ellenére kieresztik az élőhalottakat a Kaptár visszhangzó folyosóira. Egy gyönyörű, fiatal nő húsra és vérre éhes vadállattá változik, és megharapja az életben maradottak csapatának egyik tagját, Raint. Megharapja őt és megfertőzi T-vírussal. Alice mindig is csodálta Raint bátorsága és magabiztossága miatt, ám ahogy a vírus berágja magát az agyvelőbe, ez az áldozat is a fertőzés gócpontjává, így elpusztítandó, megsemmisítendő célponttá változik.
Golyó az agyba. Balta. Kés. Az agyat kell megsemmisíteni, az agytörzset kell kivágni – az élőhalottakat csakis így lehet megállítani. Lövés a szívbe? Semmi értelme. Nem könnyű megölni azt, ami már nem él…
Megtudják, létezik egy szer, amellyel közömbösíteni lehet a vírus hatását – feltéve, hogy az áldozat a fertőzést követően bizonyos időn belül megkapja. Alice és Matt megtalálja… És Spence, az a férfi, aki egykor Alice szerelme volt, ellopja a milliárdokat érő ellenszert. Kiderül, Spence volt az, aki szabadjára eresztette a vírust a Kaptárban; ezzel akarta ártalmatlanná tenni azokat, akik képesek lettek volna megfékezni őt, ezzel akart pánikot kelteni, hogy fedezze a visszavonulását.
A Kaptárban más típusú kísérletek is folytak. Az egyik alanya egy olyan lény, amely a vírus alkalmazásával jött létre. Iszonyúan erős, kúszva haladó teremtmény, amelynek agyszövetek vannak a szeme helyén; amelynek a nyelve olyan, akár egy életveszélyes fegyver. Ezt a szörnyet a Vörös Királnyő eresztette szabadon, hogy bevégezze a piszkos munkát. A Nyelv észrevétlenül közlekedik, megbújik és lesből támad…
Bizonyos értelemben ez a lény szolgáltat igazságot: sarokba szorítja Spence-et (aki sorsára hagyja a társait, az sem érdekli, hogy a többiek elpusztulnak), és „csinál belőle valami újat”… Amikor ezzel végez, Alice és a barátai után indul.
Alice-nek és társainak csellel sikerül elpusztítaniuk a Nyelvet. Megmenekülnek, de egyenesen az Umbrella embereinek karjai közé futnak. Matt-et elviszik, hogy részt vegyen egy műveletben amely a „Nemezis-projekt” elnevezést kapta. És Alice?
Őt átviszik egy másik létesítménybe, és rászíjazzák egy asztalra, hogy „részt vegyen” egy újabb kísérletben.
Ám a Kaptár még mindig létezik; a Kaptárban még mindig nyüzsögnek az élőhalottak. Egy újabb, szintén az Umbrella által kifejlesztett „biológiai fegyvert” küldenek rájuk, ám ezzel az akcióban részt vevő eleven egységeket lerohanják, szétszaggatják, átformálják. A művelet eredménye: még több élőhalott van a Kaptárban. Ráadásul, mintha ennyi nem lenne éppen elég, az akciócsoport nyitva hagyja az ajtót…
Az élőhalottak rászabadulnak Raccoon Cityre, ahol karmokkal, fogakkal eszelős mészárlásorgiába kezdenek, amelynek során reprodukálják önmagukat.
Alice magához tér a laborban, felkel a különböző szerek által generált álmából. Valaki felébresztette. Valaki adott neki egy újabb esélyt. Kijut a lezárt laboratóriumból, és nekivág az utcának…
… ahol szembe találja magát az apokalipszissel.

Kettő

Raccoon Cityben a jelek szerint nem maradtak élőlények. Nincs itt semmi, csak élőholtak. Bárhová megy, bármerre fordul, Alice csak pusztítást és tüzeket talál. Ennek ellenére biztos benne, valahol vannak még túlélők.
Egy rendőrségi járőrkocsiban talál egy puskát. Magához veszi és elindul – eltökélt szándéka, hogy megkeresi azokat, akiknek sikerült megőrizniük emberi mivoltukat.
Kitartóan halad, egyszer sem inog meg – pontosan tudja, mire képes. Magabiztosságát tovább fokozza, hogy az egyik kísérletnek köszönhetően hihetetlen fizikai erőre és mozgékonyságra tett szert.
Az Umbrella azonban mégis fogságba ejti, így kénytelen szembenézni a Nemezis nevű szörnnyel, a förtelmes szuperkatonával, amely egyszerre iszonyú és szánalmas. Alice döbbenten fedezi fel, hogy ez a lény egykor azonos volt azzal az emberrel, akit a leghűbb társának tartott – ez a lény azonos Matt-tel. Nemezis végül elpusztul, de előtte még közreműködik Alice szökésében.
Borzalom követ borzalmat… Az örökké éhes élőholtak iszonyú mészárszékekké változtatják a városokat, az épületeket romhalmazokká, amelyek között varjak zabálják a hullák húsát, hogy azután repülő bestiákká mutálódjanak. Ebben a rettenet-világban csupán néhány túlélő maradt, ők zárt ajtók és torlaszok mögött kuporogva várnak valamire. Úgy tűnik, minden remény odaveszett.
Egy nap aztán egy rádióadásban felszólítják az túlélőket, valaki közli velük, hogy létezik egy hely, Arcadia, ahová még nem jutott el a fertőzés. Arcadia élelmet és vizet kínál. „Gyertek Arcadiába!”
Alice találkozik néhány túlélővel, akiket a heroikus Claire Redfield vezet; beszél nekik Arcadiáról. Ám az Umbrella résen van, a saját kém-műholdja segítségével mindent lát, akár egy rosszindulatú isten. A cég kutatói megpróbálják átalakítani az élőholtakat, megpróbálnak irányítható rabszolgát csinálni belőlük. Természetesen minden újdonságot ki kell próbálni, ezért az átformált zombikat Alice és új barátai ellen küldik, ezúttal azért, hogy kontrollált módon végezzenek velük.
Az összecsapást csupán néhányan élik túl. Köztük van az erős lelkű Claire is, aki vállalja, hogy átvezeti a kis csoportot az Államok délnyugati részén, felkutat egy biztonságos helyet, ahol talán élhetnek egy darabig.
Elindulnak, de hamar elfogy az élelmük, kimerülnek a készleteik.
Alice segít a barátainak elkötni az Umbrella egyik helikopterét. A csapat átrepülhet Alaszkába és Arcadiába, Alice azonban nem tart a többiekkel – a teljes igazságot ki akarja deríteni az Umbrellával kapcsolatban.
A haláltusáját vívó Földön a pénz annyit ér, mint a szemét – vagy annyit, mint a muníció: Alice a szokványos sörétek helyett aprópénzzel tölti meg a puskalövedékeket. Az Umbrella ekkor már pontosan úgy működik, ahogy annak idején Dzsingisz kán hordája: elvesz mindent, amire vezetőinek szüksége van. Megteheti, hiszen egész seregnyi agymosott, könnyen irányítható rabszolga áll a rendelkezésére.
Ha jobban belegondolunk, a helyzet nem is sokban különbözik a hajdanitól, amikor a mindenható cégek kevésbé látványos, de hasonlóan könyörtelen eszközökkel uralták a világot…
Alice-nak útja során számtalan rettenetes ellenséggel kell szembenéznie, például egy olyan sereggel, amely több száz Alice-másból áll. Felszabadítja a klónokat, majd elindult Tokióba, ahol állítólag megfékezhetetlenné vált az időközben világméretűvé fejlődött járvány. Tokióban behatol az Umbrella egyik létesítményébe, amelyet egy Wesker nevű férfi működtet. A komplexumban azután több tucat „Alice” – mindegyik éppen olyan gyors, erős és elszánt, mint az eredeti – lemészárolja az Umbrella pribékjeit. A klónok nem ismernek kegyelmet…
Weskernek sikerült átalakítani magát... valamivé, ami sokkal többre képes, mint egy ember. Gyors, túlságosan is az… Miközben önmagát felturbózza, bead Alice-nek egy szérumot, ami csökkenti a nő képességeit.
Alice hirtelen azon kapja magát, hogy ismét egyszerű ember; azt látja maga körül, hogy a létesítmény megsemmisült, és elpusztultak a klónok is.

Három

Alice elutazik Alaszkába, ahol találkozik Claire-rel. Ezt követően megkeres néhány embert, köztük Claire fivérét, Christ, aki az egyik, éppen ostrom alatt álló Los Angeles-i börtön lakója. Együtt harcolnak, együtt jutnak el Arcadiába – pontosabban: az Arcadiához, mivel egy hajóról van szó.
Egy hajóról, ami egyben csapda is. Az Umbrellának egészséges egyedekre van szüksége a kísérleteihez, ezért barátságos hangvételű rádióadásokkal csábítja a világ különböző pontjain élő túlélőket a gigantikus teherhajóhoz.Arcadia…
Alice és barátai kiszabadítják a lebénított foglyokat, a „rakományt”, átveszik a hajó irányítását, és megölik Weskert. A világon még mindenütt élőhalottak tombolnak, de az Arcadia legalább szabad.
Szabad – egészen addig, míg az égen, mint megannyi fekete, zombi-varjú, megjelennek az Umbrella kommandósait szállító helikopterek…

***

A nevem: Alice…

Az Umbrella Corporationnek dolgoztam egy titkos, hipermodern létesítményben, amelynek a neve Kaptár volt. Az objektum valójában laboratóriumként működött, az ott dolgozó tudósok virális fegyverek kidolgozásán fáradoztak. Egy baleset következtében az egyik vírus elszabadult; a komplexumban mindenki meghalt. A gondot az jelentette, hogy ezek a személyek nem maradtak… halottak.
Ez volt a kezdete annak az apokalipszis-hullámnak, amely az egész világon végigsöpört.
Az utolsó néhány túlélő egy Arcadia nevű hajón remélt menedéket találni. Úgy gondoltuk, biztonságos a hely. Úgy gondoltuk, mentes a fertőzéstől. Tévedtünk.
Az Umbrella ismét rászedett minket, én pedig ismét azon kaptam magam, hogy a barátaimmal együtt a puszta életemért küzdök.
A nevem Alice, és ez az én történetem…
…a halálom története.

A Kiadó engedélyével.