FőképA szép, okos, jószívű lány, és a szörnyalakba varázsolt, ám szerelemmel megváltható, valójában délceg herceg történetével számtalan népmesében találkozhatunk, de „A Szépség” és „A Szörnyeteg” klasszikussá vált meséjét Magyarországon a Disney-verzió tette népszerűvé. (Én legalábbis gyerekkoromban nem találkoztam ezzel a sztorival.)

Állítólag a történet Franciaországból, 1740-ből, egy Madame Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve nevű, rejtelmes hölgytől eredeztethető. Benne a gazdag, egyedülálló kereskedő papa két undok, üresfejű, és egy minden szempontból kifogástalan lánykával éldegélve egyszer csak csődbe jut. A család vidékre kényszerül, ahol divatolás helyett a kétkezi munka várja őket. Ám egy elveszettnek hitt hajó mégiscsak befut a kikötőbe, úgy tűnik, minden rendbe jön, de valójában nem, mert az adósság végül ezt a pénzt is felemészti. A két undok lány ezt nem tudván mértéket nem ismerő kéréseivel halmozza el a kikötőbe siető papát, de mégis a legkisebb lány szerénynek tetsző kívánsága indítja el a rémisztő események sorát.

Hazafelé eltéved a papa, a hóviharban csodaszép palotába botlik, ahol étel-ital, fekhely várja, de a szemérmesen háttérbe húzódó házigazda mégis azon gurul be, hogy a jól tartott vendég hálából még a rózsáit is megtépi. Megszületik a gonosz alku: cserébe a lányát kéri. A papa tépelődik, de a lány végül feláldozza magát, beköltözik a kastélyba. Hamar kiderül, nem járt olyan rosszul, hiszen ezen a helyen még a gondolatait is lesik és minden kívánsága teljesül. Cserébe mindössze este 9-től kell elviselnie a szörny társaságát, akinek legrosszabb szokása, hogy minden egyes alkalommal feleségül kéri. A Szépség következetesen nemet mond, és mikor a varázstükörben megpillantja szomorkodó apukáját, még egy otthoni látogatást is kicsikar tőle. Természetesen varázsgyűrűn utazik, azzal a feltétellel, hogy egy héten belül térjen vissza. Ám gonosz nővérei egy kis hagyma segítségével könny-fakadva kérik, ne hagyja ott őket. A nyilván nem túl jó emberismerő széplány marad. A sors viszont hamarosan ismét orra alá dörgöli a bajt egy álom útján; a szörnyeteg a végét járja, mert magára maradt. Győz a józan ész, vagy a..., szóval Szépség máris ott terem, és a könyv szerinti mesében még halála előtt, könnyeket hullatva házasságot ígér neki. Erre tűzijáték kíséretében támad új, emberi létre a szörny, itt a vége, fuss el véle.

A mese biztosan megérdemli, hogy Piroska, Hamupipőke, Hófehérke és a többiek mellett megismertessük kislányunkkal, és azt főleg megérdemli, hogy a szinte kikerülhetetlen Disney-változaton kívül a mi kis hercegnőnk egy másik formátumban is találkozzon a történettel. Azonban hozzátenném, hogy itt nem az agyonrágott történet a lényeg – ahogy egyetlen klasszikus mese esetében sem. A borítón nem véletlenül szerepel egymás mellett a(z átiratot) szerző és az illusztrátor neve, hiszen ezt a könyvet egyértelműen az utóbbi viszi a hátán. Az írónő „humorral átszőtt költői sorai” nem zavaróak, de talán nincs elég humorérzékem. Az egyszerű, rövid mondatok azért jók, mert már az óvodás számára is jól követhetőek, bár kérdés, hogy mennyire való egy óvodásnak ez a mese? Szerintem nem való, vagy maximum egy nagycsoportosnak.

Ugyanakkor az illusztrációk szerencsére teljesen elterelik a figyelmet a szöveg kis zökkenőiről, hiszen betöltik az átlagnál nagyobb méretű könyv oldalait. Valamennyi egy klasszikus, múlt század eleji kislányszoba dekorációjaként is megállná a helyét, cukorka-színes képek váltakoznak a kicsit sötétebb hangulatú sziluett-árnykép stílussal. Tehát esztétikai értelemben ez az újabb kiadás kivételes élvezetet nyújt, többszöri átlapozásra késztet – és ha már kinyitottunk egy könyvet, akkor bele is szoktunk olvasni.