Főkép Németh Ferenc önálló, friss erő megtestesítője a jazz világában. Kiváló iskolák után (Berklee College of Music, Boston és a Thelonius Monk Insitute of Jazz, Los Angeles) kiváló zenészekkel (többek között Herbie Hancock, Wayne Shorter, Christian McBride, Terence Blanchard, Jimmy Heath, The Henry Mancini Orchestra, hogy csak néhányat említsek) kiváló lemezeken játszik. Folyamatosan megújulva demonstrálja, hogy az igazi tehetséget a rengeteg munka formálja meghatározó tényezővé egy annyira zsúfolt zenei közegben (is), mint amilyen a New York-i, ahol valóban csak a legjobbak képesek érvényesülni.
 
A Night Songs-on a Németh Ferencre jellemző erő annyira magától értetődő játékkal és könnyedséggel párosul, hogy a dobos alkotása kiemelkedik a kortárs óriások közül és rögtön az első korong kiemelkedő élményt nyújt. Saját, egyedi hangzásának teremtő ereje nem csak a dobolásában, hanem kompozicionális készségében is keresendő.  A zeneszerző második lemezén (Triumph, 2012) szimfonikus jegyeket öltő komplexitásnak lehetünk fültanúi, ez az egyedi kifejezési forma már az első, még önálló témákra szorítkozó albumon is megjelenik a darabok előtti bevezető bővítmények formájában. Ennek megfelelően az első korongon hallható szerzemények is nagyon kidolgozottak és a két album összhangját a zene gördülékeny dinamizmusán túl a már említett, felismerhető, közös kompozicionális jegyek és azok érettsége teremti meg.
 
Nagyon erős társaság állt össze Ferenc első lemezére: Aaron Parks zongorista Németh kortársainak egyik legkiválóbbika, a „New Song” lírai darabban elhangzó zongora szólója a korong egyik meghatározó élménye. Parks keresett zenész, rengeteg kiváló munkával, de egészen biztos, hogy ezt a közreműködését a fontosabbak között tartja számon, annyira elbűvölően játszik. A zongorajáték roppant különleges hangzása egyebek mellett a hangmérnököknek is köszönhető, akik egyszerűen zseniálisak: Michael Brorby (felvételvezető), Juan Pablo Alcaro (keverés), Nathan James (masterelés).
 
Mint ahogyan a többiek is azok: Mark Turner (szaxofon) azon zenészek egyike, aki rengeteg teret és funkciót ad a zenei csendnek, aki időről időre képes a „kevesebb néha több” elvével fokozni a zenei élményt. E tekintetben Németh is lenyűgöző: az „Intro to Vera” erőteljes és képzeletgazdag Patitucci bőgőszólama, vagy éppen Parks zongora intrója az egyetlen vendég kompozícióhoz, Wayne Shorter „E.S.P.”-jéhez mind azt mutatják, hogy mekkora teret hagy Németh a muzsikustársaknak is, és mennyire a zenének és nem az önmutogatásnak rendeli alá a komponálást.
 
A „Ballad for the Stars” is ezen a vonalon szerveződik, ahol Patitucci húzza a bőgőt a fúvós szekció csillagfényében – Chris Cheek is nagyszerűen játszik a lemezen –, hogy aztán egy zongora trió bőgőszólójába forduljon át a muzsika menete a trió tematikát egészen addig megtartván, amíg a fúvósok el nem kezdenek ismét díszíteni, hogy végül Loueke is megjelenjen a háttérben és néhány pillanatra teljessé váljon a szextett. Németh pedig csak egyszerűen kísér a seprűivel, nyugodtan játszik és úgy teszi élvezetessé a muzsikáját, hogy egy pillanatra sem jut eszünkbe, hogy valójában egy dobos lemezét hallgatjuk.
 
Németh Ferenc pedig nem is egyszerűen egy jazz dobos vagy muzsikus, hanem egy komplex, modern zenei egyéniség, ahogyan régi barátja és eddigi lemezein természetszerűleg közreműködő Lionel Loueke gitáros is az. Loueke fantasztikus formában játszik – mikor nem? – és a Shorter kompozíció feldolgozásában szólójával ellopja a show-t, ahogyan az „L.L” darabon is érződik, hogy azt egyszerűen rászabta Ferenc. A gitárszóló egy fergeteges moduláció kavalkád egy markáns témában, gyönyörű Parks kísérettel díszítve, Patitucci szólóval megfűszerezve, Ferenc melodikus dobolásával feldobva, igazi mestermunka, amelyet a fúvósoknak megírt záró rész egészen eredeti módon old fel, és az album zárótételei („Raindance” és „Lullaby”) még képesek tovább fokozni.
 
A Night Songs egy igazi zenei élmény, amelynek erejét legfőképpen az mutatja, hogy öt év távlatából is képes friss és izgalmas maradni.
 
Előadók:
Mark Turner - szaxofon
Chris Cheek - szaxofon
Aaaron parks - zongora
Lionel Loueke - gitár
John Patitucci - nagybőgő
Ferenc Németh - dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. War
2. A Night
3. Intro to Vera
4. Vera
5. Intro to E.S.P.
6. E.S.P. (Wayne Shorter)
7. New Song
8. Ballad for the Stars
9. Theme to L.L.
10. L.L.
11. Raindance
12. Lullaby