Várólista - 2012. október/4

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.


Könyv: Irvin D. Yalom, Robert L. Brent: Szólok a rendőrnek
Kiadó: Park Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. október 30.

A mai, (felszínen) érzékeny lelkületű világban Holokauszt-témához nyúlni csakis óvatosan, kesztyűs kézzel-stílussal lehet. Körbe kell somfordálni, egy kicsit fel kell cicomázni mindenféle-fajta politikai korrektséggel, elkerülendő a negatív indulatokat. Na igen, de mi van akkor, ha ezen téma természete éppen ellentétes az iménti elvárásokkal, ráadásul hiteles, valós, megtörtént eseményeket kell köztudomásra juttatni? Az 1931-ben Washingtonban, orosz zsidó bevándorló szülők gyermekeként született Irvin D. Yalom talán épp ezért pontosan megfelelő mesélő mindezekhez. A Stanford Egyetem pszichiátriaprofesszora ugyanis leginkább a fikciót, filozófiát és pszichoterápiát ötvöző regényeiről híres, mint például a Schopenhauer-terápia és az Amikor Nietzsche sírt, amelyek világszerte több millió példányban keltek el. A Szólok a rendőrnek is megjárta már többek között Franciaországot, Németországot, Hollandiát, Brazíliát, Argentínát, ahogy Törökországot és Görögországot is. Témája az oly sok mellébeszélést és takargatást kiváltó holokauszt túléléséről szól, annak a pszichére gyakorolt hatásairól, amelyek totális mértékben meghatározták az átélők további életét.

Az igaz történet főhőse Yalom egy régi iskolatársa, a magyar származású szívsebész, Robert L. Brent, aki esedezve kérte a pszichiátriaprofesszor segítségét: „Valami jelentős és nehéz történik… a múlt feltör belőlem… mindkét életem, a nappali és az éjszakai, egyesülnek. Beszélnem kell!”. Fél évszázados barátságuk ideje alatt Brent sosem tárta fel addig a napig a túlélt holokauszt borzalmainak lelki következményeit, ám egy nem várt esemény váratlanul felszínre tépte benne a régmúlt emlékeit. A Szólok a rendőrnek ezt a kínzó vallomást boncolgatja, ahogyan a két orvos együtt próbálja meg értelmezni a szörnyűséges múlt törmelékeit, amelyek azóta is kiirthatatlanul ott kísértenek Brent álmaiban. Yalom keze alatt Brent elbeszélése elfojtásból erőteljes pszichés feltárássá alakul, ahol a pszichiáterprofesszor olyan egyéb, kapcsolódó témákat is érint, mint a félelem, a szeretet, a gyógyulás, miközben kihasználja az adódó alkalmat, hogy tulajdon életére és sorsára is vessen egy-egy mélyreható pillantást. Az Amerikában 2011 márciusában megjelent Szólok a rendőrnek így nemcsak őszinte, személyes vallomás, hanem sokkal messzebbre tekintő, elvonatkoztatásra alkalmas kinyilatkozás arról, amelyről egyesek 70 év elteltével is csak hallgatni szeretnének.
 
 
Könyv: Guillaume Musso: Mi lesz velem nélküled?
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. október 29.

Amikor Franciaország egyik legsikeresebb kortárs írója mesélni kezd, szem, érzelem és fantázia nem marad szárazon. Az 1974-ben született Guillaume Musso könyvei bőven a bestseller kategóriájába tartoznak, finom humorú olvasmányos regényeit több mint harminc nyelvre fordítják le világszerte. De vajon mi lehet a titka? Talán Amerika? 19 éves korában ugyanis, az érettségi után Musso New Yorkba utazott, hogy más külföldi fiatalokkal együtt haraphasson az igazi, nagybetűs életből (ő speciel jégkrémárusításból tartotta el magát), s feltöltekezzen egy rakás regényötlettel, amelyek aztán hazatérte után meg is látszottak a munkáin: tengeren túli cselekmény, misztikus fűszerezés, némi ezoterikus-emocionális behatás. Első regénye, a 2001-es Skidamarink mégis épp egy thriller lett, amelyben Mona Lisa festményét lopják el a Louvre-ból. Valójában egy baleset kellett ahhoz, hogy a halálközeli élmények felé forduljon, ez lett az És azután... (2004), amely csak hazájában 1 millión felüli példányszámban kelt el, s film is készült belőle 2008-ban Szerelem életre-halálra címmel Gilles Bourdos rendezésében, John Malkovich, Romain Duris és Evangeline Lilly főszereplésével.

Ezt aztán olyan sikerszéria követte a továbbiakban, mint a Save Me (2005), az A Mix-up in Heaven (2006), az Ott leszel? (2006), a Lost and Found (2007), a Visszajövök érted (2008), a Mi lesz velem nélküled? (2009), a Girl in Paper (2010) és a Call from an Angel (2011). Guillaume Mussomára a világszerte 10 milliót is meghaladó eladott könyvvel büszkélkedő írók sorába lépett, akit mintegy 34 nyelven olvashatnak a rajongók. A több helyen francia Coelho-nak titulált szerző magyar nyelven megjelenő új könyve, a Mi lesz velem nélküled? hol szívmelengető komédiába, hol szívszorító melodrámába hajló, a szokásos misztikummal fűszerezett, fordulatos romantikus regény egy különös „szerelmi” háromszögről: a szép, szőke Gabrielle számára két férfi létezik, illetve létezett. Az egyik az első szerelme, Martin, a francia rendőrség műkincsrablásokra szakosodott sikeres nyomozója, a másik pedig az apja, Archibald, a világ talán leghírhedtebb képtolvaja. Mára mindketten rég eltűntek a lány életéből, fájó űrt hagyván maguk után, hogy aztán egy napon újra felbukkanjanak, fenekestül felforgatva ezzel Gabrielle életét. A két férfi között így különös rabló-pandúr játék veszi kezdetét, amely hamarosan már vérre megy, Gabrielle pedig ott őrlődik közöttük, nem tudván választani, hiszen mindkettőjüket akarja. A regény összetevőit elnézve nagy a valószínűsége annak, hogy a Musso-hívők ezúttal sem fognak csalódni, sőt!


 
Könyv: Sergio Esposito: Bor, szenvedély, Itália
Kiadó: Kelly Kiadó
Várható megjelenés: 2012. november 2.

Vannak történetek, amelyeknek az a céljuk, hogy igazak legyenek, és vannak történetek, amelyek arra valók, hogy felszítsák az ember lelkesedését. A Bor, szenvedély, Itália például Sergio Esposito tálalásában, illetve kitöltésében pontosan arra jó, hogy az olvasónak minden vágya legyen a bor és az olaszos szenvedély mellé egy nápolyi család tagjának (is) lenni. No de ki a csoda ez a Sergio Esposito, hogy így képes magával ragadni bennünket a könyvén keresztül? Kisgyermekkorát az itáliai Nápoly városában töltötte soktagú, lármás családja körében, ahol friss helyi fogások és rusztikus borok közt élte mindennapjait, s így szívta magába az olasz kultúra alapvető vonásait: étel, bor és család elválaszthatatlan egymástól. Később Albany-be emigráltak, így ott is nőtt fel. New York-ban vágott neki borász pályafutásának, és végül 1999-ben megalapította az Italian Wine Merchants (Olasz borkereskedők) nevű céget Mario Batali-val és Joseph Bastianich-csel, amely mára az Egyesült Államok vezető olasz borimportőrévé nőtte ki magát. Immár 20 éves tapasztalattal a háta mögött újságírók, írók, vagy egyszerűen a borok kedvelői rendszeresen konzultálnak vele, így neve gyakran szerepel az amerikai sajtóban. Esposito évente három hónapot tölt Olaszországban, ahol termelőkkel találkozik, újabb borokat kutat fel ügyfeleinek, tovább­képzi magát az olasz borkészítés terén, és mindezek révén újra felfedezi azt a fajta olaszos életmódot, amelyet korábban kénytelen-kelletlen hagyott maga mögött.

A Bor, szenvedély, Itália azonban sokkal több, mint egy puszta emlékirat, vagy a bor nagykönyve: egy olyan kiruccanás, amely végigköveti Sergio Esposito szenvedéllyel telített életét. Természetesen nem ő maga egyedül szedte egységbe mindezeket a személyes emlékeket és benyomásokat, egy szerzőtárs segített neki áthangolni a leírtakat, nevezetesen Justine Van Der Leun. A Bor, szenvedély, Itáliáról az amerikai író-költő Frances Mayes a következőképpen beszélt: „Sergio könyve egy sodró lendületű, szórakoztató borász-útibeszámoló, tele élénk leírásokkal a legvonzóbb helyekről - világhírű piemonti pincékről, hatalmas toszkán birtokokról, buja zöld mezőkről Campaniában, Friuli hűvös hegyvidékéről, Marche régió széljárta partjairól -, és tele történetekkel emlékezetes emberekről, különböző karakterű, ám egytől-egyig szenvedélyes borászoktól a különc hercegig, aki halála előtt az összes tőkét elpusztítja, nehogy mások rosszul bánjanak vele. Sergio Esposito kulináris memoárja éppen olyan izgalmas és élvezetes, mint azok a borok és ételek, amelyekről oly nagy szeretettel ír. Amit ír, az olyan, akár a szőlőtőkék, amelyekről oly lelkesen szól: rusztikus és mélyen gyökerező, vagy mint a bor: hibátlan, és maradandó élményt nyújt.” Hm, ugye hogy az embernek kedve lenne a bor és az olaszos szenvedély mellé egy nápolyi család tagjának is lenni? De ha már a valóságban nem tehetjük meg, legalább olvassunk és kóstoljunk egy jót!