FőképFolytatjuk sorozatunkat, amelyben minden héten néhány általunk várt ígéretes újdonságról esik szó.

Könyv: Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
 
Kiadó: Alexandra Kiadó
Várható megjelenés: 2012. október 24.
 
„Ez a könyv kitalált történet. A nevek, szereplők, helyszínek és események a szerző képzeletének szüleményei. Bármilyen hasonlóság valós történésekkel, helyekkel vagy személyekkel, legyenek utóbbiak élők vagy holtak, a puszta véletlen műve.” Okos húzás, ugye? Az amerikai író, forgatókönyvíró és filmrendező Stephen Chbosky az Egy különc srác feljegyzéseiben ezzel az „eltereléssel” startolt, példányszáma pedig meg sem állt egymillióig, sőt még ott sem. Az 1970-es születésű író Pittsburgh-ben született, és ott is nőtt fel katolikus neveltetésben, miközben rajongott a klasszikus horrorok és fantasy-k ízeiért. Mély benyomást tettek rá F. Scott Fitzgerald és Tennessee Williams könyvei, de különösen Salinger Zabhegyezője - nem is csoda, hogy az Egy különc srác feljegyzései megjelenése óta a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte, s valami hasonlót jelent ma a számukra, mint szüleiknek a Zabhegyező jelentett anno. A regény megírásának Chbosky még 1994-ben állt neki, majd hosszú kihagyás után évekkel később dolgozta át félig-meddig önéletrajzi levélregénnyé, ahol a főhős egy bizonyos módon ugyan „összefügg” az íróval, de középiskolás élményeik sok tekintetben különböznek egymástól.
 
Az Egy különc srác feljegyzései 1999-es megjelenése után azonnal a tinik kedvencévé vált, ugyanakkor rendesen felkavarta az állóvizet: egyszerre lett tiltott könyv és kötelező olvasmány. A történet elbeszélője egy 15 éves középiskolás srác, Charlie, aki furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy rendszeresen leveleket fog írni egy ismeretlennek – aki akár a barátja is lehetne –, de ügyelvén arra, hogy levelezőpartnere ne jöhessen rá, ki postázza neki az egyre bizalmasabb feljegyzéseket. Ebből a közel egy évig tartó levelezésből (pontosan 1991. augusztus 25. és 1992. augusztus 23. között) aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzser körvonalazódik az olvasó előtt: Charlie ugyanis kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti családi drámák sorával, új barátokkal, az első randevúval, szexualitással, drogokkal. Stephen Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit. A könyvből pedig maga a szerző rendezésében 2012-ben filmet is forgattak Logan Lerman, Emma Watson és Ezra Miller főszereplésével. Lássuk, halljuk, olvassuk!
 
 
Film: Vörös kesztyűk
 
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Várható megjelenés: 2012. október 25.
 
Egy (újabb) film a takargatott, ám – szégyen ide, szégyen oda – igaz múltról, ezúttal Eginald Schlattner azonos című, az 1950-es években játszódó önéletrajzi regényéből. A veterán (1937-es születésű) román rendező, Radu Gabrea rendezésében megelevenedő történetben fájó részletességgel tárulnak a néző szeme elé azok a vallatási technikák, amelyek olyan zavarodottságot képesek okozni a főhős fiatalemberben, hogy végül elárulja nemcsak a barátait, hanem még a saját testvérét is. Gabrea, aki egykor maga is politikai fogoly volt, a Vörös kesztyűkben tökéletesen jeleníti meg a megfélemlítés és az agymosás ritmikus koreográfiáját. A film hőse, a német ajkú szász kisebbséghez tartozó Felix Goldschmidt (Alexandru Mihaescu pazar játékában) pszichológiai szorongásban szenved. Elhagyja az elmegyógyintézetet, ahol kezelik, és visszatér az egyetemre, ahol aztán a hatóság letartóztatja. Az ok kevéssé intellektuális, mintsem inkább „érzelmi” és bántóan paranoiás: az 1956-os magyarországi forradalom következményeként az összes etnikai kisebbséget gyanúsnak tekintették.
 
Eginald Schlattner regénye nyomán a film Felixet idealista fiatal költőként írja le, aki transzcendens igazságok, elvont fogalmak és széles spektrumú ideológiák mentén körvonalazódik, s aki alig talál fogást a valódi világon, ahol így az emberi kapcsolatok is titokzatosan derengenek csak neki, elfojtott homoszexualitásával a háttérben. Radu Gabrea filmjének erős személyes jellege kor- és történelmi hűséggel párosul: az 1956-os forradalom elfojtását követően a kommunista államhatalom Erdélyben intenzív letartóztatási kampányt, vizsgálatot és bírósági eljárást indított, ártatlanul elítélt emberek révén félemlítve meg a lakosságot. A Vörös kesztyűkben játszott mellékszerepéért Udo Schenk a 2012-es romániai Gopos Díjátadón jelölést kapott, nálunk pedig a film stílszerűen október végén kerül a mozikba.
 
 
Könyv: Murakami Rjú: Casting
 
Kiadó: Libri Könyvkiadó
Várható megjelenés: 2012. október 22.
 
Van az a történet, ami tényleg megéri a pénzét. Megéri pénzt fektetni bele. Kezdem hátulról előre: Takashi Miike, a japán kultikus rendezőfejedelem 1999-ben összeállt Daisuke Tengannal, a műfajilag sokrétű forgatókönyvíróval, hogy filmre ültessék Murakami Rjú 1997-es pszichohorror regényét, a magyarul most megjelenő Casting-ot. (A film eredeti címe Odishon volt, az angol title szerint Audition, magyarul pedig Meghallgatás.) A film gyakorlatilag két közös nevező mentén vonult végig a teljes Amerikát, Európát és Ázsiát jelentő mozivilágon, ahol a két kulcsszó így hangzott: döbbenet és siker. Magyarországra – büszkék lehetünk rá – viszonylag korán behajózott: a 2000. októberi Titanic Filmfesztiválon került bemutatásra. A jó értelemben vett zajos fogadtatáson nincs mit csodálni, hiszen „a japán irodalom Maradonája”, a 61. életévét taposó Murakami Rjú szorosan összefüggő nyelvtani és képi világban alkot. Már fiatalkorában is annyi különféle benyomás érte, hogy gondolkodásmódjában adta magát a szellemi szabadság: volt dobos egy rockegyüttesben; kipróbálta a rögbijátékot; három hónapra házi őrizetbe került az iskolai újság miatt; hogy aztán a hippi kultúra élhessen rajta a befolyásával; majd az érettségi után újabb rockbandába és 8 mm-es független filmezésbe kezdett. 1972-ben aztán elkezdte a nyugat-tokiói Musashinói Művészeti Egyetem szobrász képzését.
 
Ottani hallgatóként kezdett el írni, a japán irodalom egy teljesen új hangján szólalván meg, nem is maradtak el érte az irodalmi díjak és kritikai sikerek. Az 1997-es Castinggal aztán karrierjében a mélységesen nyomasztó pszichohorror (addigi) csúcsára kapaszkodott fel. A regény története ugyan viccesen indít, de a mosoly hamarosan végleg az olvasó arcára fagy. Aojamá-nak a felesége halála óta nem volt senkije, ám ez akkor válik igazán kínossá a számára, amikor már tinédzser fia is azt javasolja neki, hogy nősüljön újra. Megoldásként barátja egy őrült ötlettel áll elő: szervezzenek meghallgatásokat egy kitalált filmhez, hogy a férfi a jelentkezők közül választhasson új feleséget magának. A castingon megjelenő nők többsége aztán mindaddig teljesen hidegen hagyja Aojamá-t, mígnem egy gyönyörű, törékeny, titokzatos teremtés is feltűnik a jelentkezők között. Ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz a lánnyal, a nehéz sorsú, finom modo­rú balerina egyre jobban elbűvöli a férfit, ám a látszat néha végze­tesen megtévesztő lehet. Mire ugyanis a szerelem­től vak Aojama ráébred a rémálomnál is rosszabb valóságra, úgy tűnik, már végzetesen késő elmenekülnie. S mivel Murakami Rjú könyve nem nélkülözi sem a morbiditást, sem a velőig hatoló erőszakot, sem pedig a valóságból zavart értetlenséget kiváltó irrealitást, mindenképpen a várnivaló könyvek közé kívánkozik.